Kultúra
A sárkány, a lovag és a bolond
Középkori kályhacsempékből nyílt kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában– Struccfigura Károly Róbertnek, kétfarkú sellő a Luxemburgi-háznak
Egy holland téli tájkép, Jan Abrahamsz Beerstraaten alkotása vezet be a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) budai várbeli épületében látható tárlatra, amely Szívmelengető középkor címmel a kályhacsempéket mutatja be. A kiállításon, amelynek kurátora Végh András, a BTM Vármúzeum igazgatója, Kiss Virág, a múzeum és Kocsis Edit, a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeumának munkatársa, számtalan kályhacsempe látható az Anjou-kortól a török hódoltság időszakáig. Az anyag alapját a BTM több ezer darabból álló kályhacsempe-gyűjteménye képezi, de húsz hazai és tíz külföldi intézmény is kölcsönzött.
Mint azt a tárlat tegnapi bemutatásán Végh András elmondta, a múzeum jelentős gyűjteménnyel rendelkezik kályhacsempékből, amelyek minden ásatáson nagy számban kerülnek elő. Sok információt hordoznak a korról, amelyben készültek, hiszen a középkori ember allegóriákban, szimbólumokban gondolkozott, és mindennapi berendezési tárgyain is szimbolikus jeleneteket vagy alakokat örökített meg – tette hozzá. Mint kiemelte, erre jó példa az a középkori kályhacsempe, amelyen egy róka látható csuhában, és libáknak prédikál: az ábrázolás egy ismert középkori mondásra utal, amely úgy hangzik: ha a róka prédikál, vigyázz a libákra!
A tárlat első szekciójában a salzburgi fazekas céh díszcsempéje, a már említett holland tájkép és egy korabeli kalendárium téli oldalai mellett egy felépített kályha is látható. A kályhaépítés szokása már a 9. században ismert volt, de az első, mai értelemben vett kályhák a 12. században Svájc területén készültek, innen terjedtek el Dél-Németországon keresztül, és így kerültek be Magyarországra is, ahol a 14. században a királyi udvarban tűntek fel. Majd innen a nemesi házakon keresztül egészen a parasztportákig jutottak. Érdekes az a szekció, amelyben a csempéken feltűnő lovag alakjának változásait kísérhetjük végig a díszes, zágrábi és morva daraboktól a székely háztartásig: utóbbiban már lófő székely alakját veszi fel a „lovag”.
A tárlaton videón mutatják be a restaurálás folyamatát, máshol a geometriai minták, mérművek szerkesztésének logikája elevenedik meg. A kiállítás rendezői igyekeztek tematikus csoportokban bemutatni a csempeábrázolásokat, így került egybe a már említett lovagalakos csempék sora, amelyek az Anjou-kort idézik, és így került be az anyagba a Károly Róbert sisakdíszével elátott csempe is. A díszen egy strucc látható patkóval: a strucc azzal, hogy mindent megeszik, mindent megemészt, még a vasat is, az erőt szimbolizálja, ez tehát arra utal, hogy Károly Róbert minden ellenlábasát legyűrte.
Külön blokkot szenteltek a bestiáriumoknak: a csempéken megjelennek a valós és a képzeletbeli állatok is, utóbbiak között ott van a fiókáit vérével tápláló pelikán mint Krisztus-szimbólum és a sárkány is, utóbbi többször feltűnik, hiszen Zsigmond király és Cillei Borbála királyné 1408. december 12-én alapította meg a Sárkányrendet az uralkodói hatalom támogatására.
A csempéken máskor szentek jelennek meg – a kiállított anyagban Szent Péter, Szent János, Szent Borbála, Illés próféta –, máskor archetipikus alakok, mint például a bolond figurája, ugyanakkor előfordulnak olyan ábrázolások is, amelyek aligha lennének érthetők a tárgyakat kísérő magyarázó táblák nélkül. Az egyik ilyen csempe Meluzinát ábrázolja, a kétfarkú sellőt. Mint arra a kiállítás egyik kurátora, Kiss Virág felhívta a figyelmet, a Luxemburgi-ház részben Meluzina fiaitól származtatta magát. A címeres csempéket is külön sorban helyezték el.
A kiállítás, amelyhez múzeumpedagógiai foglalkozások is kapcsolódnak, szeptember 2-ig látható.