Kultúra

A restaurálás titkaitól az ismeretlen alakokig

Reprezentatív album jelent meg a Román Csarnok történetéről és felújításáról – Ozorai Pipo és az aranykapu története – A gipszmásolatok a Csillag erődben lesznek láthatók

Hetven év után nyitott újra a Szépművészeti Múzeum Román Csarnoka. A csarnokot kevesebb mint egy hónap alatt, március 15-étől húsvétig csaknem ötvenezren látták. Az intézmény ebből az alkalomból reprezentatív albumot is megjelentetett, amelyben az építmény története is olvasható.

Szépművészeti Múzeum 20180410
Ismét a régi fényében ragyog a Szépművészeti Múzeum legszebb  belső tere (Fotó: Ficsor Márton)

Ahogy arra az Újranyitás hetven év után – A Szépművészeti Múzeum Román Csarnokának története című kötet (Szépművészeti Múzeum, Budapest 2018) nyitó tanulmányában Katona Júlia emlékeztet, csak nemrég, 2017-ben, a restaurálás során derült ki, hogy kik a Román Csarnok díszítésének alkotói, amikor időkapszula került napvilágra, amelyben megtalálták a terem festőinek nevét. Eszerint Glaser János, Reismann Károly Miksa és Beszédes Ottó dolgozott a csarnokon 1903–1904 során. Glaser a korabeli feljegyzések szerint gyakorlott volt a középkori festési módszerekben, s a Román Csarnok előtt már szerzett tapasztalatot a pécsi székesegyház festésekor.

Érdekes, hogy kezdetben a csarnok középkorias kialakítása még nem volt napirenden, eredetileg a reneszánsz stílusú tér volt tervben, 1902-ben azonban már „román oszlopfőmintákra” írtak ki pályázatot, és hamarosan a festészeti munkákat is ebben a stílusban rendelték meg.

A csarnok belső terének kialakítása mindezzel együtt nem volt több, mint négy év: 1900 októbe­rében kezdődött, és 1904 májusában már a festés is kész volt. Szerkezete a bazilikáris felépítésű templomokéra emlékeztet, hiszen ebben a korban nem volt szokatlan a kiállítási tér szakrális térként való értelmezése – a budapesti múzeum ilyesfajta kialakítását vélhetően a Rijksmu­seum gótikus keresztboltozattal fedett teremsora ihlette, amelyet 1885-ben bejárt a múzeumépítésért felelős magyar bizottság.

A falfestést három nagy tematikus egység alkotja. Jézus és Szűz Mária alakja a csarnok két végén jelenik meg, középkori módon megfestve, függönyös építészeti kerettel, míg a Reneszánsz Csarnok felé néző falon Szűz Mária a magyar Szent Koronával a fején látható, előtte pedig a gyermek Jézus országalmát tartó alakja. Ebbe a keresztény ikonográfiai keretbe illeszkednek az Árpád-házi szentek – hívja fel a figyelmet a tanulmány szerzője. Míg Szent István vagy Szent László története jól ismert, a festésen megjelenő Ozorai Pipóé talán kevésbé: ő Zsigmond király hadvezére volt, s Firenzében született, Filippo di Stephano Scolari néven. Kereskedősegédként került Budára, ahol Kanizsai Miklós fogta pártját, 1399 után állt a király szolgálatába. Aki nemcsak kivételes hadvezéri képességei miatt foglalkoztatta, de diplomataként is: őt küldte a Bolognában székelő XXIII. János ellenpápához saját képviseletében. Ozorai Pipo alakját Reismann vélhetően Balló Ede festményére alapozta, aki 1893-ban másolta le az Uffiziben Andrea del Castagno freskójának alakjaként Ozorai Pipót. Szintén kevésbé ismert a Könyves Kálmánnal szemközti alak, aki valószínűleg Szécsi Dénes esztergomi érsek: ő volt az, aki megkoronázta Hunyadi Mátyást 1464. március 25-én. (Bár az 1458. január 1-jén összeült ország-gyűlés már királlyá választotta, Mátyásnak szüksége volt a Szent Koronával való megkoronázás aktusára is, amelyet a magyar szokásjog szerint csak az esztergomi érsek végezhetett el Székesfehérváron, a koronázóvárosban. A korona azonban III. Frigyesnél volt, Bécsben, ahonnan Mátyás csak ekkor szerezte vissza.)

Az ikonográfiai programot heraldikai elemek egészítik ki, a magyar állami és társországi címerek mellett megjelennek a magyar nemzetségi címerek is. A tanulmánykötetben az első írást Rózsavölgyi Andrea munkája követi, aki a középkori-reneszánsz gipszgyűjtemény és a Román Csarnok 1945-ig tartó történetéről ír: a kollekció Pulszky Ferenc és fia, Pulszky Károly elképzelése szerint valósult meg, aki a 19. századi, egyéb európai gyűjteményekben meglévő gipszmásolatok mintájára hozta azt létre.

Szőcs Miriam a freibergi aranykapu másolatáról jegyez tanulmányt. Mint arra felhívja a figyelmet, a csarnok terében lévő gipszmásolatok némelyike csak az 1906-os, hivatalos megnyitó után érkezett meg, az aranykapu másolata azonban elkészült időre. Az 1225 körül készült kapu a német terület legkorábbi, szobrokkal díszített bélletes kapuja, másolatának elkészültéről bőséges dokumentáció maradt. Szőcs Miriam a csarnoknak a második világháborútól a restaurálásig tartó időszakát eleveníti fel, míg az utolsó írások magát a restaurálás folyamatát dolgozzák fel.


Komáromba költöznek a szobrok

Jövő nyártól a komáromi Csillag erődben mutatják be azokat a gipsz szobormásolatokat, amelyek korábban a Román Csarnokban voltak láthatók, majd a világháború után ott raktározták őket.  Baán László, a Szépművészeti Múzeum–Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója az MTI híradása szerint közölte: a Csillag erőd felújításával két cél is teljesül: újra látható lesz a restaurált gipszmásolat-gyűjtemény, és látogatható az erőd, amely évtizedek óta használaton kívül állt. Kiemelte, hogy a Laokoón-csoporttól Michelangelo remekműveiig életnagyságú gipszmásolatban lesznek láthatók a szobrok. A létesítményt a Liget Budapest Projektben újítják fel. A Csillag a komáromi erődrendszer egyik tagja, az erődrendszer az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legnagyobb katonai beruházása volt. Az erődöt a Monarchia hadserege laktanyaként és raktárként használta. A második világháborúban lengyel menekültek kaptak itt menedéket az után, hogy Németország lerohanta Lengyelországot. A nyilas hatalomátvételt követően az erőd internálótábor lett; zsidók és cigányok ezreit indították innen táborokba.  A második világháború után szükséglakásokat alakítottak ki, majd zöldségraktárként használták. Később az állam visszavásárolta az erődöt.