A rekonstruált múmiaarctól Dionüszoszon át Tizianóig

Az egyiptomi részlegben korabeli hangszert szólaltathat meg, az antik világban szigetek közt hajózó Odüsszeusznak érezheti magát, míg a régi képtárban a reneszánsz festészeti iskolákból II. Rudolf udvarába érhet a látogató a Szépművészeti Múzeumban. Az intézmény immár 21. századi módon mutatja be műtárgyait, hiszen nemcsak a terei, de a kiállítási koncepciója is megújult.
Az antik gyűjtemény termeibena sziget-tenger metaforát alapul véve mindenki eldöntheti, mely tárgynál köt ki az ókori Mediter­ráneum emlékei közt sétálva (Fotók: Hegedüs Róbert)

A több mint hároméves felújítása után október 31-én megnyitotta kapuit a budapesti Szépművészeti Múzeum, ahol az évtizedek óta zárva tartó, és most a nagyközönség előtt megnyílt Román Csarnok is látogathatóvá vált. Azonban nem csak számos terem, hanem a kiállítási koncepció is megújult. A már nyitva lévő gyűjteményeket korszerű elvek mentén rendezték újra. Így egészen más arcát mutatja az egyiptomi anyag vagy az ez előtti változatában Szilágyi János György legendás etruszkológus, művészettörténész által rendezett antik gyűjtemény, csakúgy, mint a régi képtár. Ezen felül már látogatható a barokk szoborgyűjtemény és a magyar barokk kollekció is.

Mivel a múzeum két lépcsőben nyílik meg, egyelőre a fenti terek tekinthetők meg, az összes új állandó kiállítás – így például a 17. század utáni műveket bemutató – a jövő év közepére készül el.

A koncepcióváltás tulajdonképpen visszatérést jelent az eredeti elképzelésekhez: a felújítással párhuzamosan zajló újrarendezés alapvetése, hogy a Magyar Nemzeti Galéria régi magyar gyűjteményeinek egyes tárlatai visszatérjenek az intézménybe, hogy a múzeum a 18. század végéig együtt tudja bemutatni a nemzetközi és a magyar anyagot.

Mindezekkel párhuzamosan a Szépművészeti Múzeum 1800 utáni gyűjteményei ideiglenesen, a városligeti Új Nemzeti Galéria megnyitásáig felköltöznek a budai Várba, ahol így szintén együtt lesz látható a magyar és a nemzetközi gyűjtemény vonatkozó része. Az újrarendezett tárlatok az eddigiekhez képest teljesen más élményt adnak.

A papirusznád hangja

Jövőre lesz nyolcvan éve, hogy a Szépművészeti Múzeumban megnyílt az első állandó egyiptomi tárlat. Most minden eddiginél nagyobb kiállítóteret kapott a gyűjtemény – amely egyébként a legnépszerűbb a látogatók, főleg az iskolai csoportok körében –, s az eddigi ötszáz műtárgy helyett immár több mint hatszázat tudnak bemutatni.

Liptay Éva gyűjteményvezető a megnyitáskor tartott bejáráson a kiállítást bemutatva elmondta, a látogató az egyiptomi részlegben először egy templomteret szimbolizáló térbe lép, ahol az istenek világa elevenedik meg. Itt kapott helyet egy óegyiptomi, megszólaltatható „hangszer” is. Az úgynevezett szisztrum arra szolgált, hogy a papirusznád hangjával távol tartsa a rossz szellemeket a templomtérből, és előhívja az istennőt.

A második egység a Nílus völgyének lakóit és mindennapjaikat mutatja be, és megidézi az 1964–1966-os núbiai expedíciót is, amelyen magyar kutatók is részt vettek. Egy álajtó jelzi a temetők világába való bejáratot – nem átjárható, csak az élők és a holtak világának elkülönítésére szolgál.

Az egyiptomiak képzetei szerint a túlvilág bejárata nyugaton volt, a halottak pedig aranyhúsú istenekké változtak. A múmiák és koporsóik közt 3D-s technikával megjelenítették az egyik női múmia arcát is: Hortesznakht papnő csak húsz évet élt. A negyedik teremben bemutatják a túlvilági utazáshoz szükséges eszközöket, az interaktív felületeknek köszönhetően pedig a látogatók akár a nevüket is leírhatják hieroglifákkal.

Az antik gyűjteményt egykor Szilágyi János György nemzetközileg is ismert és elismert ókorkutató, művészettörténész, etruszkológus vezette. Noha a Kerényi Károly tanítványaként és szellemiségében működő tudós életműve megkerülhetetlen, és vélhetően az is marad, a 21. századi szempontoknak és a 21. századi műveltségnek – amely az antik világot illetően inkább műveletlenségnek nevezhető – már nem felelt meg a korábbi koncepció. Nagy Árpád Miklós gyűjteményvezető, Szilágyi egykori munkatársa és a kollégái az újrarendezéskor ezért elsőként azt gondolták át, hogy miként változott a modern ember viszonya az antik világhoz.

A térnek nem egy ki- és bejárata van, hiszen az antik világ történetét nem lehet „nagyregényként elmesélni” – ahogy Nagy Árpád Miklós fogalmazott a bejáráson, „inkább Proust, mint Jókai”, arra utalva, hogy a látogatónak megadják a lehetőséget a saját útvonal kialakítására. A sziget-tenger metaforát alapul véve mindenki eldöntheti, mely tárgynál köt ki az ókori Mediterráneum emlékei közt sétálva. (A gyűjtemény történetéről egyébként a múzeum kiadványaként, a Múzeum Café könyvek sorozatban jelent meg Nagy Árpád Miklós izgalmas kötete.)

Az első tematikus egység az antik világ három útját, három terét mutatja be, Hellászt, Itáliát – külön Dél-Itáliát és az etruszkok Észak-Itáliáját –, valamint Rómát. A kihelyezett térképen láthatóvá válnak ennek a világnak az időrétegei is, a főniciai, a görög, az etruszk, a Nagy Sándor-i és a római idők egymásra vetített atlaszai. A kiállított több mint nyolcszáz tárgy között nemcsak a múzeum saját tulajdonban lévő darabjai, de letétben elhelyezett munkák is vannak Berlinből vagy a bécsi Kunsthistorisches Museumból. Az olaszországi Rosarnóból (Reggio Calabria tartomány) érkezett műtárgyakat pedig először itt állították ki. A harmadik egység címe, a hérakleitoszi idézet szokatlan, de telitalálat: a „Lépjetek be, itt istenek vannak” című szekció Erósz, Dionüszosz és Thanatosz részlegére oszlik. Mindhárom isten – mindhárom létállapot, minőség – jelen van a modern ember életében is.

A régi képtárban az egyes régiók mesterei együtt és mégis külön szerepelnek (Fotók: Hegedüs Róbert)
A régi képtárban a múzeum 1250-től az 1600-as évekig keletkezett műtárgyai láthatók. Ahogy Sallay Dóra, a kiállításrész egyik kurátora felhívta rá a figyelmet, az újrarendezéskor korabeli szobrokkal és tárgyakkal egészítették ki a gyűjteményt. A jelenlegi elrendezés előzmény nélküli új koncepció: egyetlen, átfogó kronológia mentén rendezték el az anyagot, ezeken belül pedig régiónkénti bontásban. Külön szekcióba került tehát az itáliai és a németalföldi anyag, mint ahogy a spanyol is – így nemcsak az egy térségen belüli tendenciák tanulmányozhatók, de a térségek egymásra hatása is. (Amely mostanában egyébként is kurrens témája a művészettörténetnek, gondoljunk csak a milánói Palazzo Reale idei nagy Dürer-tárlatára, amelyen a mester és a korabeli olasz festők, tágabb értelemben Németalföld és Itália egymásra hatását mutatták meg a kurátorok.)

A korszakos bontásban külön egységet kapott nemcsak a gótika és a reneszánsz vagy a reformáció kora, de az 1500 körül fellendült portréfestészet is – a kiállítás ezen szekciója különösen sokat ad a korábbihoz képest, és a kurátorok érzékenységét dicséri, hiszen valóban tanulmányozható a német és az olasz portréfestészet különbözősége.

A császár udvarában

A manierizmuson túl külön termet kapott II. Rudolf és prágai udvara is, ami szintén nagy újítás a korábbi elrendezéshez képest. Az 1552-ben született és 1612-ben elhunyt német-római császár és cseh-magyar király köreiben a művészet és a tudomány is nagy teret kapott. Nála dolgozott Giuseppe Arcimboldo, számos tájképfestő és miniatúrafestő, csakúgy, mint az allegóriákra és mitológiai jelenetekre specializálódott mesterek. Utóbbiak közül Bartholomeus Spranger munkái tekinthetők meg a falakon.

A széles közönség által is ismert nevek közül Lucas Cranach, Tiziano, Tintoretto, idősebb Bruegel és El Greco biztosítják a múzeumnak – ahogy Baán László főigazgató fogalmazott – a Bécs és Szentpétervár közti legfontosabb gyűjtemény címét. A rendezők igyekeztek az olasz szekción belül is elvégezni a finomhangolást: Velence, Firenze és Milánó festészete külön jelenik meg.

Nápolyi betlehem

A 2013-as kiállítás összes tapasztalatát is felhasználták a barokk szobrok termében, az alkotások anyagára és technikájára koncentrálva rendezték be a tárlatot, amelyet műtárgymásolatokkal és interaktív tartalmakkal is gazdagítottak.

A magyar barokk művészetét bemutató szekció egy olyan térben kapott helyet, amely korábban a múzeum raktáraihoz és restau­rátorműhelyéhez vezető folyosó volt. Az alapvetően kronoló­giai sorrendben bemutatott anyag két sztárja minden bizonnyal Mányoki Ádám és Bogdány Jakab, ugyanakkor a két legismertebb korabeli festő munkáin túl az arisztokraták élete és az egyházi barokk művészet története is láthatóvá válik, csakúgy, mint a felvidéki polgári festészet hagyománya.

A kiállításrész érdekes darabja az a német betlehemes szekrény, amelyet nápolyi figurákkal rendeztek be. A „presepe”, a nápolyi betlehem és annak alakjai nagy hagyománnyal bírnak, a 17. századra a városban a betlehemkészítés külön művészeti ággá vált. Néhány változaton a komplett város élete megelevenedik, akár kétszáz figura is van egy-egy kompozícióban.

A figyelmesebb látogatónak akár sok-sok órát rá kell szánnia a gyűjteményekre. A modern közönségforgalmi terek, a kisgyerekesekre és a mozgáskorlátozottakra is tekintettel lévő elrendezés, a színvonalas múzeumi bolt azonban olyan térré teszik a Szépművészeti Múzeumot, ahol érdemes és lehetséges is eltölteni egy vagy akár több napot is.

A valóban 21. századi látogatónak már csak egyetlen dolog szúrhatja a szemét: hogy az újonnan beszerzett katalógusokat és szakkönyveket műanyag szatyorba csomagolná a könyvesbolt amúgy végtelenül kedves munkatársa. A műanyag pedig: le nem bomló, világpusztító szemét, amit minden felelős intézmény figyelembe vesz, és lehetőség szerint nem alkalmaz.

A millennium idején határozták el több különálló gyűjtemény egyesítését és az intézmény épületének létrehozását
Százhuszonkét év története

A Szépművészeti Múzeum a Nemzeti Múzeum Képtára és az Országos Képtár összevonásával jött létre. Míg előbbi 1802-ben alakult, amikor Széchényi Ferenc könyv-, címer- és éremgyűjteményét az intézménynek adományozta, utóbbi gerincét az Esterházy-gyűjtemény képezi Pyrker János egri érsek és Ipolyi Arnold püspök kollekciója mellett. A bécsi császári gyűjtemény 1772-ben Pozsonyba, majd Budára került festményeit pedig Kossuth vette köztulajdonba. A gyűjtemények összevonását az Országos Képtár igazgatója, Pulszky Károly javasolta, s a millennium idején „a honalapítás ezredik évfordulójának megörökítésére alkotandó müvekről" szóló 1896. évi VIII. törvényben írták elő – emlékeztet az MTI múzeumtörténeti összefoglalója. Schickedanz Albert és Herzog Fülöp Ferenc tervei alapján kezdődött el az építkezés, s a múzeumot öt év építkezés után 1906 decemberében nyitották meg a közönség előtt. Petrovics Elek 1914 és 1935 közti igazgatása alatt a múzeumot az állomány jelentős gyarapodása miatt többször átépítették.

A második világháborúban az épület megsérült, a gyűjtemény egy részét Németországba vitték, de aztán a műkincsek jórészt visszakerültek. Az ötvenes években a Ráth György-gyűjteménnyel és a Zichy-képtárral bővült a múzeum, majd 1957-ben a Fővárosi Képtár és a Szépművészeti Múzeum magyar anyagából létrehozták a Magyar Nemzeti Galériát. Az intézményben a külföldi alkotások mellett a régi magyar osztály anyaga maradt. A múzeum részlegei az egyiptomi és az antik gyűjtemény, a régi képtár, a régi szoborgyűjtemény, a grafikai és a modern gyűjtemény. A kormány 2011-ben az Ötvenhatosok terén felépítendő múzeumi negyed létrehozásáról döntött, október 1-jével a Szépművészeti Múzeum igazgatóját, Baán Lászlót nevezték ki az új nemzeti közgyűjteményi épületegyüttes koncepciójáért felelős kormánybiztossá.

A koncepcióhoz kapcsolódóan 2011. október 20-án kormányhatározat rendelkezett a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria egyesítéséről, amelyre 2012. szep­tember 1-jén került sor. Miután a korábbi, Hősök tere felőli, föld alatti bővítését elvetették, a Szépművészeti Múzeumot 2015-től 2018-ig tartó munkával újították fel. A gépészet modernizálása és az akadálymentesítés, valamint új ruhatár és étterem kialakítása mellett restaurálták a román kori templombelsőt idéző Román Csarnokot, amely hetven évig el volt zárva. Itt őrizték a gipsz szobormásolatokat, amelyek egy része a jövőre megnyíló komáromi Csillagerődbe kerül, más részük az ez év végéig elkészülő Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központba. Szintén visszaadták a közönségnek a földszinti Michelangelo Termet és fölötte a Schickedanzról elnevezett helyiséget, amelyek korábban ugyancsak el voltak zárva. Október 31-ével az új koncepció alapján csoportosított gyűjtemények egy része és a Leonardo da Vinci és a budapesti Lovas című időszaki kiállítás tekinthető meg az újranyitott múzeumban.

A megújított kiállításokon a számtalan jól ismert műtárgy – mint Raffaello Esterházy Madonnája vagy az El Greco-képek – mellett sok kevéssé közismert kincs is megtalálható. Az alábbi rövid ismeretőinkben ilyen szem előtt lévő, ám a nagyközönség figyelmét talán mégis elkerülő művekre hívjuk fel a figyelmet.
A bemutatott reprodukciók forrása a Szépművészeti Múzeum online gyűjteményi katalógusa.