Kultúra

A kiszehajtás, a villőzés és a vizezés

Nagyszombati víz- és tűzszentelés – A körmenet, amely közép-európai hagyomány, korábban húsvét vasárnapjának hajnalán volt

A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. Az egyházi, liturgikus események mellett számtalan népszokás is kötődik ehhez az időszakhoz a kiszézéstől a locsolkodásig.

tojas
A piros tojásról úgy hiszik, egészséget, termékenységet hoz (Fotó: Csudai Sándor)

A húsvétra való felkészülést, azaz a húsvéti ünnepkört a böjti időszak előzi meg, a nagyhét pedig a virágvasárnappal, Jézus Jeruzsálembe bevonulásának ünnepével kezdődik. A „dominica palmarum”, azaz a pálmaágas vasárnap alkalmából körmeneteket tartanak a katolikus vidékeken. Közép-Európában ezen a napon az itt nem honos pálmát a barka helyettesíti, amelyet megszentelnek. A megszentelt barkaághoz számtalan népszokás kapcsolódik, a legtöbb helyen úgy tartották, leveszi a rontást, elhárítja a villámcsapást és a vihart, máshol a földbe ásták, hogy jó legyen a termés.

Ehhez a naphoz kötődik a kiszehajtás, kiszézés és a villőzés is. Előbbi a kiszebáburól kapta a nevét: a kiszének nevezett szalmabábut a falvakon a lányok vitték végig, majd tűzbe vagy vízbe hajították. A Nyitra, Hont, Nógrád és Pest történelmi megyékben ismert szokásban a bábu a telet, a böjtöt, a betegséget, a hideget személyesíti meg.

A villőzés a Nyitra vidéki Zobor­vidéken terjedt el: a villőnek nevezett, nemegyszer szalagokkal, tojással díszített fűzfaágakkal a lányok járták a házakat. Az ágból a háziasszony levágott egy-egy darabot, és megütögette vele a hozzá látogatóba érkező hajadonokat, hogy menjenek férjhez, máshol a kislibákat bújtatták át az ágak alatt.

Nagycsütörtökön a templomok harangjai „Rómába mennek”, azaz megszűnik a harangozás, egészen nagyszombatig. Csütörtökön és pénteken kereplős gyerekek járják a falvakat, és azért a szolgálatukért, hogy helyettesítik a harangot, a falubéliek tojással fizetnek. Sok helyen, főleg a Bakony vidékén ismert ezen a napon a „pilátusozás”, egyes településeken a templom padjait verik, hangzavart keltve, máshol Pilátus-bábut égetnek.

A nagypéntek a szigorú böjt és a gyász napja. Magyarországon a 15. századtól tartanak ezen a napon passiójátékokat, a templomokban felállított Szent sír, illetve Úr koporsója pedig Bálint Sándor szerint tipikusan közép-európai szokás. Egyes vidékeken a sír körül a legfontosabb céhek tagjai álltak ezen a napon őrséget – olvasható Tátrai Zsuzsanna és Karácsony Molnár Erika Jeles napok, ünnepi szokások című könyvében. A nagypéntek dologtiltó nap volt, ugyanakkor aki ezen a napon megfürdik, azon a hiedelem szerint nem fog a betegség, egy mondás szerint pedig a holló is ezen a napon mossa a fiát, hogy az újra fehér legyen. (A legenda szerint a madarat Jézus átkozta feketévé, mert amikor nem sikerült elfogniuk a katonáknak a megváltót, a madár azt kiáltotta, hogy „kár, kár”.)

Nagyszombaton a Jászságban a takarítással megvárják az első harangszót, és egyben a kígyóktól, békáktól is megszabadítják a házat egy rigmussal, máshol a ház körülseprésével a boszorkányokat hajtják el. Ezen a napon szentelik meg a keresztelővizet, és tartják a feltámadási körmenetet. Úgy tartják, hogy akit először keresztelnek meg a szombaton szentelt vízzel, egész életében szerencsés lesz.

Ugyanezen a napon szentelik a tüzet is, a templomi gyertyákat pedig a megszentelt tűzben gyújtják meg. A körmenetet az újkor óta tartják ekkor, korábban húsvét vasárnap hajnalán volt – egyébként a feltámadási körmenet jellegzetesen közép-európai, magyar-osztrák-német hagyomány.

A keresztények húsvét vasárnapján ünneplik Krisztus feltámadását. Véget ér a böjt – innen ered az ünnep neve –, a népi hagyományban pedig ehhez a naphoz is számtalan szokás kötődik. Több helyen piros tojást ejtenek a mosdóvízbe, úgy hiszik, egészséget hoz – a tojás termékenység- és életjelkép mindenhol –, és ezen a napon kezdődik a húsvéti báli szezon is, illetve a tavaszi lakodalmak időszaka.

A húsvéti sonkát, bárányt, kalácsot, tojást, és a bort is megszenteltetik a hívők, az ételek maradékát pedig mágikus célokra használják – írja Tátrai Zsuzsanna és Karácsony Molnár Erika –, a sonka csontját például a gyümölcsfára akasztják, hogy sokat teremjen, a kalács morzsáját pedig a tyúkok kapják, hogy jól tojjanak.
Nagyszombatról húsvétvasárnapra virradó éjjel több helyen tartottak Jézus-keresést vagy Isten-keresést, az Ipoly menti falvakban ekkor végigjárták a környékbeli kereszteket, és az utolsónál elrejtett Jézus-szobrot menetben vitték a templomba. Gyergyóban határjárást tartanak, Jézus oltalmát kérik a vetésre.

Legismertebb húsvéti népszokásunk a húsvéthétfői locsolkodás, amelyet valamikor vízbevető vagy vízbehányó hétfőnek is neveztek, mivel ekkor a kúthoz vagy vályúhoz rángatták a lányokat, ahol egy egész vödör vízzel öntötték le őket. Volt, ahol ennél is rosszabbul jártak: Fejér megyében vesszőkorbáccsal csapkodták őket, a szlovák területeken és a Felvidéken viszont a lányok vesszőzik meg a vízzel locsolkodó fiúkat. Máshol hímes tojás jár a nyakon öntésért.

A húsvéti ünnepkört a fehérvasárnap, a húsvétot követő vasárnap zárja. Ehhez a naphoz kötődik a komálás, mátkálás vagy vésározás, a fiatal lányok barátságkötése, amikor a leendő barátnők hímes tojást cseréltek, így pecsételték meg a barátságukat.