A főpapi enteriőröktől a könyvtár kincseiig

Eger ma ismét katolikus központ – mondja Löffler Erzsébet (Fotó: Hegedüs Róbert)

Újra teljes szépségében tekinthető meg az egri érseki palota középső, Erdődy Gábor püspök által épített része, amelyben kulturális és turisztikai látogatóközpont kapott helyet.

Az egri egyházmegyét Szent István király alapította 1004-ben, a város azóta püspöki székhely – mondta lapunknak Ternyák Csaba egri érsek. A hatalmas kiterjedésű egyházmegye kormányzása mellett az egri püspökök már a középkortól kezdve egészen 1848-ig Heves és Külső-Szolnok vármegyék örökös főispáni tisztét is betöltötték. A püspökség központja a török időkig a várban volt, az egri püspöki cím pedig fontos közjogi méltóságot is jelentett. Ahogy Löffler Erzsébet történész mondja, Eger főpapjai a török hódoltság idején Kassára helyezték át székhelyüket, de az egri püspökök továbbra is fontos szerepet játszottak mind az egyházmegye megmaradt részeiben, mind az ország történetében. A tizennyolcadik századra ismét virágzó katolikus központtá vált Eger, ekkor került a mai Széchenyi utcába – akkoriban Hosszú utcának hívták – a püspökök lakóhelye. Telekessy István püspök három jelentősebb épületet vásárolt meg, és mivel a várbeli székesegyház romba dőlt, a korábbi Szent Mihály-plébániatemplomot újíttatták fel és jelölték ki székesegyházul. Ez a templom a kialakuló püspöki lak közelében helyezkedett el, így a város centruma a várból áttevődött jelenlegi helyére. Telekessy püspök a terület északi részén lévő épületekből kialakított házban lakott. A püspöki palota legreprezentatívabb része éppen a látogatóközpontnak otthont adó Erdődy-szárny, amely Giovanni Battista Carlone tervei alapján épült 1718-ban. Bél Mátyás 1735-ben a Notitia Hungariae-ban már részletes leírást ad az épületegyüttesről, a közelében található parkokról, üvegházakról, madárházakról és a szökőkútról, amely a kertben működött. Eszterházy Ká­roly püspök ezt az épületet egy emelettel és két végszárnnyal, úgynevezett pavilonnal bővíttette, amelyek egyikében a kápolna, másikában pedig a kocsiáthajtó és a lépcsőház kapott helyet. Ezek tervezője Fellner Jakab volt. A kápolna freskóját Kracker János Lukács festette.

Az egyházmegye területe 1804-ig egyébként akkora volt, mint a mai Magyarországé, és magába foglalta a Felvidék és Kárpátalja egy részét is. Az egyházmegye ebben az évben, 1804-ben lett érsekség, miután területéből kialakították a kassai és a szatmári püspökségeket.

Pyrker Jánosé volt az a képgyűjtemény, amelynek az érsek külön épületet emeltetett a terület déli oldalán. Így jött létre a harmadik szárny, amely immáron klasszicista stílusban épült. Ez volt az első olyan épület Magyarországon, amelyet kifejezetten galéria céljára szántak – mondja Ternyák Csaba érsek, majd szó kerül arról is, hogy Pyrker érsek korábban velencei pátriárka volt, onnan hozta el képgyűjteményét, amelynek darabjai ma a Szépművészeti Múzeumban vannak, a többi között Hans Memling, Gentile Bellini, Giorgione, Giovanni Battista Tiepolo és Veronese képeivel együtt.

A látogatóközpont azonban nem itt, a déli épületben, hanem a középső részben kapott helyet, amelyet, mint említettük, Erdődy Gábor emeltetett. Az itt látható kiállítások mellett a felújított épületben berendeztek egy kávézót is, illetve egy turisztikai információs pontot.

A kiállítások bepillantást engednek a püspöki, majd érseki palota különböző tereibe, így elsőként a sekrestyébe, ahol különféle miseruhákat, liturgikus tárgyakat lehet látni, valamint egy bíborosi öltözetet, a magna cappát, amely a 20. század elejéről származik, Samassa József érsek ugyanis 1904-ben bíborosi rangot kapott. A püspök dolgozószobájában tekinthetők meg a Líceum és a székesegyház tervei meg a székesegyház 19. századi makettje – ez 1832-ben készült és asztalos céhremek volt –, míg a kincstárban kelyheket és szentségtartókat mutatnak be, valamint egy palástot, amely Mária Terézia koronázási ruhájából készült 1744-ben. Külön teremben pillanthatunk be a képtárba. A falon függő 14. századi Giovanni Biondo-kép Szent Sebestyént és Szent Domonkost ábrázolja, emellett Mednyánszky László egy tájképe és egy Canaletto-követő művész velencei részlete is látható itt, Hendrick Ter Bruggen Pipára gyújtó fiú című műve (1623) pedig nemrég a Szépművészeti Múzeum nagy németalföldi tárlatán volt kiállítva.

Külön teremben mutatják be a főegyházmegyei könyvtárat. Kérdésünkre Löff­ler Erzsébet elmondta, a Lí­ceumban található kódexek, ősnyomtatványok és kéziratok nemes másolatait állították itt ki. A könyvtár kincsei között a legértékesebbek egyike az egri hóráskönyv, a Horae Beatae Mariae Virginis, amely a tizenötödik század végén készült, de az 1417-es Dante-kódex – amelyben az Isteni színjáték latin fordítása olvasható – is szerepel a gyűjteményben, csakúgy mint Mikes Kelemen törökországi levelei. Az úgynevezett Madaras Terem az épület lenyűgöző látványossága. A kertre néző pihenőszobát a 18. század elején díszítették freskókkal, amelyek a felújítás során kerültek elő.

A főpapi enteriőröket termek hosszú során át mutatják be. A fogadó terem után bepillanthatunk a szalonba, a dolgozószobába és a hálószobába. A kiállított bútorok és tárgyak mind az épület egykori berendezései közé tartoznak.A látogató a tizennyolcadik századi kápolnát felülről, a karzatról egy ablakon keresztül tekintheti meg. Említettük, hogy az eredeti Kracker-freskó tűzvész áldozata lett. A most látható festés – a gyermek Jézus találkozása a gyermek Keresztelő Szent Jánossal – id. Stornó Ferenc munkája, és a tizenkilencedik század második felében készült. Meglepően jó állapotú – kérdésünkre Löffler Erzsébet közölte, hogy nem kellett restaurálni.

A tervek szerint az épületben az állandó kiállítás mellett ideiglenes tárlatok is helyet kapnak, hangversenyek és előadások is lesznek.