A bonyolult emberi lélekről

Az oly különböző életritmusú, erkölcsű és színű-szagú két város közül az elsőt, Berlint először a főszereplő Tomas (Tim Kalkhof) cukrászdájának üvegén át látjuk, ahová egy nap besétál az izraeli Oren (Roy Miller). A két ember kapcsolata váratlan fordulatot vesz, amikor azonban Oren eltűnik, Tomas utána repül Jeruzsálembe, ahol letelepszik. Mivel a szereplők a köznapi, minimalista párbeszédeken túl nem nyilatkoznak meg a filmben, és nem is nagyon játsszák el a figuráikat, egyszerűen léteznek a szerepben, a benne lezajló drámát legfeljebb sejthetjük, de nem tudhatjuk, mit él át. Mindenesetre a totálisan más kultúrában szembesülnie kell nemcsak az új élethelyzettel, de meg kell tanulnia a mindennapi szabályokat is. És az izraeli társadalom azon kettősségét, hogy egyszerre számontartják idegenségét, de be is fogadják: a Berlinben tökéletes magányban élő fiú ott talál otthont, ahová kulturálisan, nyelvileg semmi sem köti. Azonban hamarosan megindul a múltból, az emberi érzelmekből, a titkokból, a tabukból, a szerelemből, a szeretetből és a félelemből álló lavina, amely maga alá temeti az embert.

A másik főszereplő, az Oren feleségét, Anatot alakító Sarah Adler szintén visszafogott gesztusokkal játszik: keresetlen, természetes – talán egy árnyalattal jobb is mint a Tomast alakító partnere –, a körülöttük mozgó figurák pedig ugyanilyen minimalista játékmóddal népesítik be a jeruzsálemi mikroközösséget, ahol a film játszódik, közülük is kiemelkedik a halott fiú anyját, Hannát játszó Sandra Sade, aki bár epizódszerepet kap, a villanásnyi játékidőben megtölti lélekkel a vásznat.

A rendező kékes-ködös tónusban tartja a képeket, szinte érezni Jeruzsálem megannyi illatát, ritmusát, hangjait. A film ritmusváltásai jók: a zaklatott kezdés után relatíve lassan folyó szakasz következik, hogy az utolsó negyedórában bontakozzon ki a dráma, dupla csavarral: a múltat természetesen nem lehet eltitkolni a mobiltelefon mint velünk élő kémeszköz korában, az Oren családjánál az élete értelmét megtaláló fiúnak mennie kell, az utolsó, immár Berlinben játszódó pillanatok azonban újabb fordulatot sejtetnek.

A szerelem és a szeretet logikátlan logikáját ugyanis nem tudja felülírni sem a kulturális, sem a nyelvi, sem semmilyen különbözőség, vagy más szabály.

A cukrász
Feliratos izraeli–német film, 104 perc, 2017
Rendező: Ofir Raul Graizer
8/10