A Dottore, Arlecchino, a herceg, Colombina, Moretta és társaik

Velencében a vízen és a levegőben is ünnepelnek húshagyó keddig (Fotó: Reuters - Manuel Silvestri)

Hamvazószerda előtt két héttel kezdődik és egy nappal hamvazószerda előtt ér véget a velencei karnevál, amelynek hagyománya több száz évre nyúlik vissza – első említése 1094-ből való –, igaz, a tizenkilencedik-huszadik században egy időre feledésbe merült, és csak a huszadik században élesztették újjá. A karnevál legjelentősebb velencei helyszíne a Piazza San Marco, a Szent Márk tér, ahol a korábbi századokban a város vezetője, a dózse palotája erkélyéről köszöntötte a maszkosokat. Korábban kötéltánco-sok haladtak át a harangtorony és Dózse-palota között kifeszített kötélen, a magasból pedig az egyik legjellegzetesebb karneváli maszkot, Colombina maszkját viselő alak szórt konfettit.

A városban ekkor kezdődött meg a maszkok napokon át tartó kavargása – mint ahogy ma is még –, ami egészen húshagyó keddig tart – maga a karnevál szó a latin „carne levare”, azaz „a hús elhagyása” kifejezésből ered. Az ünnepeket Colombina vezeti fel – az utolsó nap, a húshagyó kedd aztán a Karnevál Hercegéé, akit szimbolikusan megölnek. Az álarcosok ilyenkor összegyűlnek a herceg temetésére, akit alaposan megsiratnak, mielőtt máglyahalálra ítélik, hogy vigye el a telet és bűneiket.

Az egyik legjellegzetesebb alak a városban ilyentájt Arlecchino, a bohóc – akinek alakja a hagyományban erősen összefügg a tarot nulladik vagy más megközelítésben: huszonkettedik lapjával. Korábban, ugyanúgy, ahogy a kártyalapon, szakadt ruhát viselt, amelyet időközben felváltott a rombuszmintás öltözék – a figura a homlokán vörös foltot visel. Örök ellenfele Brighella, aki fekete, fehér, esetleg szürke szegélyes ruhát visel. Ő az igazi intrikus, a nagy manipulátor. Jellegzetes figurája a Commedia dell’arténak a Capitano is, aki körülbelül Münchausen bárónak felel meg – ő mindig piros ruhában vonul fel –, és Burattino, az „okos háttérfigura”. Colombináról már szó esett: az ő neve kis galambot jelent. Ő Arlecchino (Arlequino) szerelme, öltözetében is megfelel férfi párjának.

Az egyik legjellegzetesebb és leginkább ismert alak a Dottore: ő az, aki nemegyszer látható a karneválon készült képeken. Jellegzetes csőrszerű orral ellátott maszkot visel. A pestisjárványok idején az orvosok hordtak ilyet, abban a hiszemben, hogy ha ezen keresztül lélegeznek, elkerülik a fertőzést. A Dottore pálcája is innen eredeztethető: igyekezett semmit és senkit sem megérinteni a kezével.

Viszonylag ismert a Bauta is: eredetileg fekete, később fehér maszkról van szó, amelyet háromszögletű kalappal és köpennyel egészítenek ki, felismerhetetlenné téve a viselőjét.

A Moretta – a servetta muta, a néma szolgálólány – a 18. században jelent meg a maszkosok között, álarcának érdekessége, hogy azt szájban tartva lehet csak viselni – így válik némává, aki felveszi. Érdekes és a karnevál jellegével nagyon összetalál a Gnaga maszk is: ezt nőnek öltözött férfiak hordták. A malac- vagy macskaszerű álarchoz komplett női öltözék járt, és hogy viselője tovább fokozza a hatást, nemegyszer vitt magával élő macskát is, amelynek nyávogását olaszul a „gnao” szóval jelölik. A legismertebb a Domino álarca: a fehér, semleges, egész arcot takaró porcelánbabafejre emlékeztető maszk eredetileg a papokat figurázta ki, neve pedig a misezáró „Benedicamus Domino” kifejezésből ered. A karneválon, mint említettük, leginkább a Commedia dell’artéból ismert alakok kavarognak, akik egytől egyig jellegzetes embertípusokat vagy jellemvonásokat testesítenek meg. A Commedia dell’arte hagyománya az ókorba nyúlik vissza – a francia, spanyol hatásokat is magába olvasztó spontán komédiázásnak pedig nemcsak a története szerteágazó, de a hatása is máig tart: Pasolini vagy Fellini filmjeiben teljes természetességgel köszönnek vissza a karneválról is ismert alakok.