Őszinte vallomások, elsöprő szenvedélyek

Az est karmestere Ménesi Gergely, aki a fiatal énekes szólisták – Papp Balázs, Erdős Róbert és Bán Balázs – valamint a Szent István Király Oratóriumkórus és a Szent István Szakgimnázium Női- és Férfikarának közreműködésével vezeti a közönséget a romantikus zene legbensőségesebb és legnagyvonalúbb pillanatai közé.

A 20. század zeneszerzéstechnikai kísérletei számos új utat nyitottak meg a korszak zeneszerzői számára, ám így is akadtak, akik a romantikus elődök útját folytatták: Gustav Mahler bensőséges vallomása és Puccini monumentális Messa di Gloriája csodálatos példái a romantika továbbélésének.

Mahler élete 1901-ben gyökeresen megváltozott. Pár hónappal egy súlyos halálközeli élmény után újabb határkőhöz érkezett: megismerkedett a 18 éves Alma Schindlerrel. A zeneszerző fellobbanó szerelmének ötödik szimfóniája Adaggietto tételében állított emléket. A megelőző tételek küzdelmes szenvedése szinte teljesen feloldódik a vonóskarra és hárfára komponált érzékeny lassú tételben. Bár a zene mindent elmond a férfi érzéseiről, Mahler egy rövid verset mellékelt Almának a partitúrához: “Mennyire szeretlek, életem napja, szavakkal elmondani sem tudom. Csak sóhajtozhatom vágyam és szerelmem után.”

Korai Vándorlegény-dalait ugyancsak ez az intim hangvétel jellemzi. Népies egyszerűségű, bensőséges dalaiban mottóként jelenik meg a hontalan vándorlás és a boldogság hiábavaló keresésének toposza. Mintha csak párbeszédet folytatna Franz Schuberttel, ott folytatva a vándorlást, ahol a Téli utazás véget ér. A fiatal Puccini ezzel szemben az olasz operakomponisták stílusát követte, éppen ezért első nagyszabású miséjét, a Messa di Gloriát sikere ellenére is számos kritika érte. A zeneszerzés gazdag eszköztárát vonultatja fel, az egyszerű harmonizálástól egészen a nagy romantikus zenekari tuttikig. A vegyeskarra, bariton és tenor szólóra komponált mise megtartja a liturgikus kereteket, dallamossága, különösen szóló tételei későbbi operáit előlegzik.