És akkor 125. A szerelmes sportlédi 2.

A legendáknak mindig van valóságalapja, tehát Szent Erzsébetének is van – kezdett gondolatai szétszálazásába Varga Imre. Elég könnyen magam elé tudom képzelni őt, hiszen róla maradtak fenn tények. Például Wartburg várának tövében van egy kórház, ispotály. Ennek a születése hozzá köthető. Tudjuk, a férje elmegy keresztes hadjáratba, semmi hír nem jön tőle, mint tudjuk, Otrantónál meg is halt. Erzsébet várta azokat, akik a hadjáratból jönnek haza, nyilván megcsonkítottan, betegen, akik hírt hozhatnak a férjéről. Ezeknek a fogadására csinált egy betegotthont, ápoldát. A háborúból viszatérteket el is kell látni. Tudjuk, hogy egy kórház nem önmagában létezik, nem csak egy épület, személyzet kell, őket meg kell fizetni, mert enni akarnak. Enni kell adni a betegeknek is. Ezért tehát Erzsébet a türingiai koronapénztárt igencsak kifosztotta. Egyrészt az építkezéssel, másrészt a fenntartásával ennek a kórháznak.

Ide köthető az a rózsacsoda, amikor a kötényében a hercegi konyha összes maradékát a kötényében összeszedi, vagy nem is maradékát, az egészet, és viszi le a betegeinek. Ekkor történik, hogy a sógora, Henrik, aki már ekkor átveszi a szerepét, uralkodó lesz, megkérdi, hogy mit visz. Ez az a bizonyos rózsa-csoda, hogy rózsával van tele a köténye. És Henrik élelem helyett rózsákat látott. Azzal volt tele, vagy sem, a lényege az volt, hogy Erzsébet állandóan horda el a hercegi konyha anyagát. Vitte, ha sok beteg volt, sok ilyen kóbor ember, ezek nyilván akkor azt hazudták, hogy a férjét látták. Elmeséltek róla történeteket, amelyek soha nem történtek meg. De Erzsébet mindegyiket útra készítette, pénzt adott nekik, tehát a korona vagyonát pénz formájában is osztogatta.

Lényegében ő egy szerető asszony volt. Aki a férjének a távollétét szenvedte, ott volt a három gyereke. Akiknek a nevelésével megint csak gond volt, hiszen az ő tevékenysége és a férj távolléte nehézzé tette a gyereknevelést. Ezeknek a gyerekeknek a joga a koronára, Lajos koronájára, a herceg koronájára a sorban megvolt. Ezt akarták elvenni tőle. Ha a gyermekkorban lévő trónörökös netán meghalna, akkor a sógora, Henrik örökli a trónt.

Előbb is el lehet venni, ha őt bolondnak nyilvánítják. Alkalmatlannak az uralkodásra. Ezt az utat választották, alkalmatlannak nyilvánították Erzsébetet, ezek a gesztusai, amelyeket ma én a szerető feleség gesztusainak vélek, ezek akkoriban az uralkodó bizonytalanságát mutatták. Azt, hogy az uralkodó nem teljesíti a feladatát. Nem szedi be az adót, nem gyűjti be a pénzt egy esetleges önvédelemre, háborúra. Hanem e helyett jótékonykodik, mert ez annak tűnik, a sebesülteket ápolja, aki volt ilyen bolond, jön netán egy leprás, és azt ápolja. Egy koronát viselő hercegnő! Ez megmagyarázza mindazokat a tetteket, amelyeket Erzsébet megélt. Nem voltak különleges dolgok, de annak tüntette fel a rosszindulat, és a hatalomvágy a többiek részéről.

Ha úgy nézzük, egy korai képviselője volt a Vöröskeresztnek. Furcsa így mondani, de nekem úgy tűnt. Odáig talán nem jutott, mint Teréz anya, bár elűzték a hatalomból, akkor bizony gyermekeivel koldusként húzódott meg a nyomornegyedben.

Az érzelmi és meghatározó filozófiai része a dolognak, azonban ott magyarázódik meg, ahol Erzsébetnek a helyzete, viszonya a férjéhez és a gyermekeihez, a férjének a szerelme tűnik ki. Számomra ez volt az irányadó, amikor a sárospataki szobrot csináltam.