Piaristák Őszödön

A piarista rend igen divatossá vált, előbb Itáliában, majd Morvaországban és Lengyelországban is alapítottak rendházakat, iskolákat. A gyors fejlődés következtében felhígult a rend, viszálykodás kezdődött, és csak 1656-ban indulhatott meg újra a minőségi piarista oktatás és nevelés. Terjeszkedésük is folytatódott, megtelepedtek Ausztriában, Magyarországon, Litvániában és Spanyolországban. 1706-ban 94 rendházban 950 piarista élt, alig húsz évvel később pedig már 1680-an voltak. A rend vezetői különös gonddal képezték ki az utánpótlásukat. Erre azért volt szükség, hogy a magas színvonalú és minőségű oktatásban megtartsák vezető helyüket. Élen jártak a latin nyelvű gimnáziumi oktatásban, ahol filozófiát és teológiát is tanítottak. A rend elfogadottságát az is minősíti, hogy alapítóját Kalazanci Józsefet 1767-ben szentté avatták.

Az őszödi nép életében fordulatot hozó, korszerű ismereteket átadó piaristák jelmondata: Pietas et litterae – Kegyesség és tudomány. Lelkiségük és pedagógiájuk lényege: egyszerre nevelik az embert és a keresztényt. A tudományt üzenetnek és ajándéknak tartják, melynek célja, hogy a teremtő Istenhez eljussunk. Ezért hiszik és tanítják, hogy a hit és a tudás összeegyeztethető. A valódi, az igazságkereső tudomány sohasem állhat szemben a hittel. A piaristák önálló magyar rendtartománya 1721-ben alakult ki. Ezt megelőzően több rendházat alapítottak, a nyitrait, a veszprémit, a vácit, a pestit, a szegedit. 1770-ben már 27 piarista iskola volt Magyarországon. A II. világháború utánig – a szerzetesrendek szétzavarásáig – sok-sok nemzedékből tízezreket neveltek fel a piaristák. Elég egyetlen egy képviselőjük alakját felidézni ahhoz, hogy értsük és tudjuk, milyen is lehetett piarista diáknak lenni. Öveges József fizikatanár a kommunizmus idején sem hallgatott, az 1960-as évektől haláláig a magyar televízióban mutatta meg, hogyan is kell jól tanítani, és hogyan lehet egy piaristának a méltóságát a méltatlan körülmények között is megtartani.

Balaton-parti birtokaik elfoglalásától kezdve a piaristák másfél évszázadig Őszöd életének meghatározó szereplői voltak. Egységes birtokszerkezetet hoztak létre, megtanították az itt élőket a korszerű gazdálkodás fogásaira. Igen jó, mondhatjuk, országosan is kiemelkedő eredményeket értek el a gabonatermesztésben és az állattenyésztésben. Felvirágoztatták a borászatot, de értettek az erdészethez és a halászathoz is. Az őszödi piaristák nélkül nem épülhetett volna ki a fürdőtelep. A szerzetesek ugyanis 1929-től kezdték el felparcellázni a Balaton-parti területeiket. Talán hálából, 1935-ben a Balatonőszödi Fürdőegyesület itt építette fel Mária-kápolnáját. Az utóbbi években a kápolna környéke ad helyet a Nagyboldogasszony napi búcsúnak. Magában a faluban természetesen nagyobb templomok is vannak, a reformátusoké 1788-ban épült, amelyet 1847-re felújítottak, ekkor kapta meg mai formáját. Belső berendezésének jelentős része eredeti. Őszödnek ma is önálló református gyülekezete van, és lelkipásztoruk a faluban lakik. A római katolikus templom az 1700-as években épült a korra jellemző barokk stílusban. Későbbi átalakításai közben középkori falmaradványokra bukkantak. Ez azt jelenti, hogy bár a templom viszonylag új, de helyén már sok száz évvel ezelőtt is istenháza állt. Az őszödi katolikus templom a balatonszemesi plébánia filiája.

A kicsiny faluban már ennyi is elég lenne látnivalóból, de a helyiek és az itt nyaralók szépérzékét dicséri néhány közterületi műtárgy. Így a II. világháborús hősi emlékmű, a Nagy Imre-szobor, a Turul-szobor, a szőlőhegyi Szent Donát-emlékhely a keresztény kultúra, az öreghegyi Bacchus-szobor pedig az ókori borkultúra emlékhelye.