A gepidáktól a Szent Koronáig

Mint a vidék annyi más településének, ennek a városnak is 1075-ben, a garamszentbenedeki apátság alapítólevelében bukkan föl először a neve: Szoboszlóvásárnak hívták. A középkor gazdag történelméből talán csak közismert földesuraik nevét idézzük meg most: Hunyadi János, Szilágyi Erzsébet, Corvin János, Szapolyai János és az egri vár kapitánya, Dobó István. Az 1500-as évek második felében a törökök kegyetlenül elpusztították ezt a vidéket, túlzás nélkül állítható, 1594-ben, a törökök oldalán harcoló krími tatárok gyilkos rohamai után Szoboszló kipusztult.

Bocskai István erdélyi fejedelem 1606-ban azonban újra életet hozott ide: hétszáz hajdút telepített le. A hajdúk – azaz hajtók – nagyrészt marhahajcsárok és szélnek eresztett végvári katonák voltak, a Habsburgok zsoldosaiból váltak a Bocskai István vezette szabadságharc vitézeivé. A jászok és kunok kiváltságainak mintájára Bocskai fejedelem földet és nemességet adományozott a letelepített katonáknak, annak fejében, hogy fegyverrel szolgálják urukat. A hajdúk – egyes, származásukat illető vélemények szerint – kunok voltak. A szláv eredetű Szoboszló elé ekkortájt került oda a Hajdú előtag. A lovas hajdúk nehezen adták fel korábbi életmódjukat. Hajdúszoboszlóból igazi hadi települést alakítottak ki. A templomromokra erődöt építettek, amelyet vizesárokkal védtek. A települést élősövénnyel és fonott kerítésből megszerkesztett, huszonegy méter széles hajdúpalánkkal erősítették meg. A hajdúk már csak azért sem folytathattak békés szántóvető munkát, mert folyton hadba rendelték őket fejedelmeik: Bethlen Gábor, I. és II. Rákóczi György hadjárataiban is harcoltak. Az 1600-as évek második felében először a törökök pusztították el a város népét, majd később a Rákóczi-szabadságharcban már II. Rákóczi Ferenc zászlaja alatt hadakoztak. Ezért is súlyos árat fizettek, a labanc csapatok megtámadták és felgyújtották a hajdúvárost. A sok csapás – közte a pestis is – azonban mégsem tudta legyőzni a hajdúkat. Újjáépítették a várost, és a 19. század minden jelentős politikai megmozdulásában részt vettek. 1848-ban kevés híresebb csapat volt Kossuth seregében, mint a szoboszlói Bocskai-huszárok.

Itt idézzük meg a magyar Szent Koronát, hiszen 1849-ben többször is megfordult Hajdúszoboszlón. A koronát Budáról Debrecenbe menekítették Kossuth Lajos rendelete alapján. Nem volt ez egyszerű, bizonyos Bónis Sámuel szabolcsi képviselő kapta meg a feladatot. A huszonnégy koronaőr kíséretében először is Budáról át kellett vinni a pesti oldalra. Igen ám, de a Lánchíd még nem készült el, egy árok választotta el a parttól. Kossuth ezt betemettette és így át tudták vinni a kocsit a túlpartra. Ha úgy tetszik, a Szent Korona volt a Lánchíd első, nem gyalogos utasa. Vasúton szállították Szolnokig, onnan szekerekkel Debrecenbe. Hajdúszoboszlóra egy időben érkezett meg Kossuth Lajos és a Szent Korona. Hol szállásolhatták el az embereket és a nemzeti ereklyét? Máig kutatják. A postán? A városházán? Kossuthék szállásán? Másodszor Debrecenből 1849 nyarán Hajdúszoboszlón keresztül vitték vissza Szolnokra majd Budára. Sokan állítják azt, hogy a Szent Korona harmadszor is megfordult a városban 1849. július végén, ám erről nincs semmi bizonyíték. Arról viszont igen, hogy az osztrákok négy évig keresték, végül Orsova mellett találták meg a Szemere Bertalan által ott elrejtett Szent Koronát.