Kultúra
Világhírű vérbajos, idegbajos művészek csodás alkotásai
A fogyatékosságot pótolhatja a zseniális alkotóképesség
A világtörténelem egyik legkiemelkedőbb képzőművészének, a 15. században született Michelangelónak köszvény és osteoarthritis (porckopás) nehezítette meg hosszú életét. Leghíresebb művei a Dávid-szobor, a Pietà és a Sixtus-kápolna mennyezetfreskója. Feljegyezte, hogy betegsége miatt jelentős nehézségei voltak a kezei használatával. Fájdalmat, valamint korlátozott funkciókat és mozgásképességet tapasztalt a kezében és a lábában. Ráadásul a művészt vesekövek is kínozták.
Mindezek ellenére Michelangelo majdnem 89 éves koráig nehéz fizikai munkát végzett, vésett, kalapált, festett. Halála előtt egész szombaton és vasárnap dolgozott, nem tudva, milyen nap van. Három nap múlva, 1564. február 18-án meghalt. Orvosi vélemény szerint Michelangelo betegségét a teste túlzott igénybevétele okozhatta, viszont az is lehet, hogy fizikai munka, a mozgás jótékonyan hatott az ízületekre.
A spanyol festőzseni, Francisco Goya (1746–1828) alkotásait a művészettörténészek két időszakra osztják, a betegsége előtti és utáni időszakra. Goya 1792-től a szifilisz okozta neurológiai problémáktól szenvedett. Fejfájást, szédülést, halláskárosodást, látásproblémákat, sőt jobb karjában mozgásszervi problémákat is tapasztalt.
A szifilisz kezelésére Goya higanyból – egy erősen mérgező anyagból – készült kenőcsöket használt. Ráadásul a festékek közül sok, amelyekkel naponta dolgozott, ólmot tartalmazott. Számos tényező játhatott közre Goya rossz egészségi állapotában.
Ezek az egészségügyi problémák depresszióhoz és fogyáshoz vezettek – Goya azonban tovább festett. Végül megsüketült, de vizuális művészeti világa megmaradt. Korábbi festményei realisztikusabbak voltak, de ahogy betegsége előrehaladt, művészete drámaibbá és komorabbá vált. Betegsége nem korlátozta képességeit, csupán átalakította azokat.
A napjainkban igen népszerű festő, a holland Vincent Van Gogh epilepsziában és bipoláris zavarban szenvedett. Agykárosodással született, amelyet felnőttként a túlzott abszintfogyasztása súlyosbíthatott. Úgy tartják, hogy orvosa, dr. Paul Gachet digitáliszt írt fel a rohamok kezelésére. A gyógyszer egyik gyakori mellékhatása a sárga foltok megjelenése. Egyes történészek azon tűnődnek, hogy vajon ezért szerette-e Van Gogh a sárga színt használni a művészetében.
Van Gogh nagyon gyors tempóban alkotta meg műveit. Több művet is elkészített, majd depressziós időszakot élt át, amikor nem festett. Ez a tétovázás vezetett ahhoz a feltételezéshez, hogy valószínűleg bipoláris zavarban szenvedett. Mániás fázisában művészileg nagyon produktív volt. Például a halála előtti két évben, 1890 júniusáig 150 képet festett, többek között döbbenetes erejű önarcképeket, mint az Önarckép levágott füllel, amelyről egy végletekig elgyötört ember néz ránk.
A Van Gogh által tapasztalt tünetek hatással lehettek művészetére. Például úgy tartják, hogy A csillagos éjszaka megjelenését a retinájának duzzanata miatt a megvilágított tárgyak körül látható, valódi fényudvarok ihlették.
A huszadik századi festészet egyik kiemelkedő alakja, Henri Matisse rákműtét után kerekesszékes lett. Nem hagyta, hogy a mozgáskorlátozottság meggátolja az alkotást, „une seconde vie”-nek, azaz második életének nevezte. Matisse úgy érezte, hogy ez a kerekesszékesként töltött időszak lehetővé tette számára, hogy átgondolja prioritásait, és felszabadítsa magát, hogy azt tegye és mondja ki, amit akar.
Matisse 1920-ban használt először papírkivágásokat, amikor A fülemüle éneke című balett-táncosainak ruháját tervezte, de ekkor ezt a technikát még csak segédeszközként használta. A papírkivágás 1943-tól lett a fő technikája, jelentős újítás volt, és ágyhoz kötött egészségi állapotában kerekesszékéből is tudott így alkotni. Asszisztensnőjére bízta a papír befestését, amelyből aztán kivágta figuráit, formáit, majd kollázst készített belőlük. Matisse ezt a technikát „ollóval való rajzolás”-nak nevezte.
Munkásságáról beszélve Matisse megemlítette, hogy bár mozgásképessége korlátozott volt, művei formájában barangolhatott a kertekben. Mivel nem tudott úgy utazni, mint régen, Matisse a saját kezűleg alkotott művészetén keresztül tapasztalhatta meg a körülötte lévő szépséget.
Paul Smith élete igazolta, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Smith 1921-ben született Philadelphiában, Pennsylvaniában. Kiskorától súlyos agyi bénulásban szenvedett. Arcának és kezeinek finommotoros kontrolljának elvesztése lehetetlenné tette számára az iskolába járást – sőt, még az evést, öltözködést vagy fürdést is –, és megnehezítette számára az önkifejezést is.
Paul fiatalon a szomszédja írógépével játszott, majd felfedezett egy technikát, amellyel képeket tudott készíteni vele. Képes volt az egyik kezével megtámasztani a másikat, és így megnyomni a kívánt billentyűt. Tizenöt éves korára írógéppel alkotott, és folyamatosan finomította technikáját. Ezt az egyszerű gépet egyfajta eszközzé alakította, amely lehetővé tette számára, hogy kifejezze magát, és átadja az érzéseit. Egyik leghíresebb alkotása a Mona Lisa másolata.
A 96 éves Kuszama Jajoi, az egyik legismertebb japán művész egész életében mentális problémákkal küzdött. Édesanyja hagyományos értékek szerint akarta felnevelni lányát. Az ebből fakadó állandó nyomás, visszautasítás és elidegenedés vezethettek el a már gyermekkorában kezdődő betegségéhez, amely hallucinációkban mutatkozott. A hallucinációk művészete részévé váltak. Már 1939-ben készített olyan rajzokat, amelyekben ezeket a színes mintákat dolgozta fel. Kuszama emellett a szexualitástól és evéstől való erős félelemtől is szenvedett.
Ahelyett, hogy hagyta volna, hogy mentális betegsége meggátolja az alkotásban, élénk színekhez és ismétlődő formákhoz fordult, hogy elméjét meditatív állapotba hozza. Kuszama 1973 óta önkéntes elhatározásból egy pszichiátriai intézményben él, és ott alkot. A műveit sokan önreklámozásaként, ugyanakkor a művészet elüzletesítése elleni tüntetésként értelmezik. Ennek ellenére egyik alkotása 2008-ban 5,1 millió dollárért kelt el, amely akkor rekordnak számított az élő női művészek között.
