Vigasztaló, bátorító versenyfilmek a 44. Magyar Filmszemlén

A Lefkovicsék gyászolnak című filmben (rendezte: Breier Ádám) az édesanya (Máhr Ágnes) és feleség halála után az apa (Bezerédi Zoltán) és a fiú (Szabó Kimmel Tamás), akik két külön világban éltek évtizedeken át, keresik egymáshoz az utat idegesítő, szomorú, megható és nevetnivaló helyzeteken át. Végül kiderül, mi kell ahhoz, hogy jó soká fogyjon el az utolsó üveg baracklekvár, ami a feleség és anya gondoskodását és a család összetartozását fejezi ki számukra: az, ha a másiknak is mindig hagynak belőle.

A gyászfeldolgozás a fő témája a Futni mentem című Herendi Gábor produkciónak is, amely egy korábbi cseh film remake-je. Meghal az édesapa, aki egy váltófutásra készült, és az anya összeszedi a lányait, habár nem egyik sem egy kifejezett sportlady, de mégis edzeni kezdenek, és arra készülnek, hogy együtt lefutják a távot. A főbb szerepekben Udvaros Dorottyát, Tenki Rékát, Lovas Rozit, Trill Beatrixot és Ember Márkot láthatjuk.

Fáninak, a Cicaverzum (rendezte: Szeleczki Rozália) című a mese és a valóság határán egyensúlyozó játékfilm főhősének (Törőcsik Franciska) nem is az a fő gondja, hogy mit kezdjen a gyászával, hanem, hogy folyton meghalnak a férfiak, akik megtetszenek neki. Úgy tűnik, egy olyan férfi, aki embernek inkább macska, (hangja : Patkós Márton) kiút lehet a folytonos „megözvegyülésből”. Fáni élete azonban egyre kaotikusabb lesz a kandúrja mellett, miközben Mihály (Polgár Csaba) személyében volna még jelentkező a környéken…

Nem csak a felnőttek gyászolnak az idei versenyfilmekben, hanem a Véletlenül írtam egy könyvet című játékfilm (rendezte:Lakos Nóra) 12 éves főhőse, Nina (Demeter Villő) is, aki az édesanyját (Lovas Rozi) vesztette el, de talán, ha minél többet megtudna róla, és írna egy könyvet is, az kivezethetné a reménytelenségből és a bánatból, és talán könnyebb lenne elfogadni az édesapa (Mátray László) új választottját is.

Az És mi van Tomival? című játékfilm szereplőiről jó sokáig nem is tudjuk, hogy gyászolni fognak-e, mivel Tomi, az egyik társuk eltűnt, de ahogy az események zajlanak, egyre biztosabbnak látszik, hogy ezek az anonim alkoholisták már nem fogják élve megtalálni a társukat. Közben megismerjük Sanyi (Thuróczy Szabolcs) bábművész előéletét, megtudjuk, hogyan szakadt szét a családja, hogyan kapaszkodott ki az ivásból, és milyen hősies küzdelmeket vív napról napra saját magáért és a társaiért, akár még olyanokért is, akik még most kezdenek igazán inni. Till Attila filmjét hatalmas érdeklődés övezte már az első vetítések idején.

Nem mindenkinek az a drámája, hogy meghalt valakije, szétesett a családja, hanem hogy ő maga nem tud a saját élete főszereplője lenni. Ezt látjuk nagyon szépen kibontva a Január 2. című filmben (rendezte: Szilágyi Zsófia), amely egyetlen olyan nap története, amikor semmi sem úgy alakul, ahogy Ági (Jóvári Csenge), a film főhőse eltervezte.

Gyorsan el kellene költöztetnie a barátnőjét a VII. kerületből az agglomerációba, aztán jöhet a randevú. Időben érkezik, mindent megtesz, hogy a költözéssel menjenek előre a dolgok, csakhogy rajta kívül mindenki más meg azt teszi, amire per pillanat kedve van…. Este áll egy ablak előtt az utcán, és kezdi látni, hogyan osztogatja el az életét némi hízelgésért... vagy még annyiért sem.

Már az is öngyógyítás, hogy ezeket a filmeket az alkotók elkészítették, és az is az (lesz), ha megnézzük őket. A Corvin mozi, ahol a filmszemle idején mindössze 1000 Ft-ba kerül majd egy mozijegy.