Az ember, aki elvesztette az időt

Az ember, aki elvesztette az időt Csehov műveire épül. Elsősorban a Platonovra, de felismerhetőek benne motívumok a Cseresznyéskertből, a Ványa bácsiból és a Sirályból is – olvasható a színház MTI-hez csütörtökön eljuttatott közleményében.

„Kerestünk formákat, utakat – a szövegben és a rendezésben is - arra, hogy miként lehet ma elmesélni Csehov történeteit, és hogyan tudnak érvényessé válni az ő mondatai, gondolatai” – idézik Bodó Viktort, akinek A revizor, a Koldusopera és A kastély után, ez a negyedik munkája a Vígszínház társulatával.

A közleményben idézik Ötvös Andrást, a darab főszereplőjét is, aki kiemelte: most először dolgozik együtt a rendezővel. Bodó Viktor munkáiban egyszerre jelenik meg az ember minden belső szorongása és az arra gyógyírt jelentő speciális humor – mondta.

„Úgy rendez, hogy amikor bármelyik szereplője egy adott helyzetben megpróbál határozott, magabiztos vagy kompetens lenni, rögtön kap egy olyan gesztust, amitől abban a pillanatban nevetségessé is válik az a figura” – tette hozzá, megjegyezve, hogy ebben a gondolatban nagyon sok élettapasztalat és bölcsesség van. Mindannyian azt képviseljük a színpadon, hogy senki nem tud kézben tartani, irányítani semmit, és mindannyian végtelenül el vagyunk veszve, de mindez rengeteg szeretettel és együttérzéssel van megmutatva – fogalmazott a színész.

A darab ismertetője szerint a Csehov-drámák ihletése nyomán született történet messze északon, egy távoli, világtól elzárt helyen játszódik, és a szó szoros értelemben vett rideg valóság formálta kegyetlenül szórakoztatóvá. A szereplők az állandó hó és hideg birodalmában, sorozatos természeti katasztrófák fenyegetettségében élnek, gondjaik és problémáik mégis ugyanolyan kisszerűek és emberiek, mint bármelyikünknek – írják.

A mű cselekményének középpontjában egy kusza szerelmi sokszög és a megállíthatatlan olvadás áll. „A váratlan fordulatok, a tragikomikus helyzetek, a kitörő érzelmek és a végtelen tréfák lavinaként temetik maguk alá a szereplőket: nevetünk, de közben nem tudjuk, mit nehezebb elviselni: a hideget kint, vagy a másik embert odabent” – olvasható a darab ismertetőjében.

A főbb szerepekben Ötvös András, Kovács Patrícia, Nagy-Kálózy Eszter, Orosz Ákos, Radnay Csilla, ifj. Vidnyánszky Attila, Hegyi Barbara, Méhes László, Halász Judit és Hegedűs D. Géza látható.

A közleményben kitérnek arra, hogy a speciális próbafolyamat során az előadásban szereplő kutatócsoport, a felkészülés jegyében, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem munkatársainak jóvoltából terepmunkára mehetett a BME Oktatóreaktorába és a Kármán Tódor Szélcsatorna Laboratóriumba.

A mű színpadi változatát Kovács Krisztina és Róbert Júlia készítette, a díszletet Bodó Viktor, a jelmezeket Nagy Fruzsina tervezte. A produkció zeneszerzője Klaus Von Heydenaber, a világítástervező Friedrich Gergely.