Kultúra

Több százezer fiú volt szerelmes Venczel Verába

Üstökösként robban a magyar színművészetbe a hatvanas években Venczel Vera, aki 23 éves korára már eljátszotta pályafutása legkiemelkedőbb, legemlékezetesebb filmszerepeit. Ő volt a rendkívül népszerű Egri csillagok Cecey Évája, a Kárpáthy Zoltán Katinkája, az Isten hozta őrnagy úr! Ágikája.

Több százezer fiú volt szerelmes Venczel Verába
Venczel Vera 22 évesen az Egri csillagok című filmben
Fotó: Fortepan/FŐFOTÓ

Ugyan már több mint két éve, 75 éves korában elhunyt Venczel Vera Jászai Mari-díjas színésznő, mégis sűrűn „találkozhatunk” vele, például az elmúlt vasárnap este két tévécsatorna műsorában is megcsodálhattuk az Egri csillagok és az Isten hozta őrnagy úr! című nagy sikerű filmekben nyújtott felejthetetlen alakítását.

Az 1946. március 10-én Budapesten született Venczel Vera már gimnazistaként két filmben szerepelhetett: a Máriássy Felix rendezte Karambol (1963) és Esztergályos Károly rendezte Egy csónak visszafordul című alkotásokban.

Főiskolásként pedig már az ország legismertebb színésznője lett, hat filmben kapott jelentős szerepet, olyan máig is népszerű, sokszor ismételt alkotásokban, mint a Kátpáthy Zoltán (1966), Egy szerelem három éjszakája (1967), Egri csillagok (1968).

Venczel Vera és Kovács István az Egri csillagok című filmben
Venczel Vera és Kovács István az Egri csillagok című filmben
Fotó: Wikipedia/Pannonia Entertainment

Tehetségére jellemző, hogy még a korszak legszigorúbb színikritikusát, Molnár Gál Pétert is meghódította, aki így írt róla: „Szép kívül. Szép belül. Félénk Aundrey Hepburn-őzike. Hatalmas csillagszemű. Meglátni és beleszeretni egy szempillantás volt … Szépségét kétségkívül a tehetsége fényesítette ki ünnepire.”

De nem csak a kritikusokat hódította meg a fiatal színésznő, hanem minket, akkor tinédzser fiúkat is, akik szerelmesek lettek a gyönyörű Cecey Évába, az elbűvölő Szentirmay Katinkába, az imádni való Tóth Ágikába.

Azonban Molnár már akkor felveti, hogy az alacsony, madárcsontú, pihekönnyű, úgynevezett csitri-színésznőnek a pályája későbbi szakaszában nem biztos, hogy jut majd elegendő lehetőség.

Szerep jutott bőven, hiszen Venczel még 16 mozifilmben, és több mint hetven tévéfilmben játszott, de újabb sikereket csak ez utóbbiakban ért el.

Emlékezetes alakítás nyújtott a Zsurzs Éva rendezte A fekete város című tévéfilmsorozatban (1970) Otrokóczy Rozália szerepében. A Pillangó című tévéfilm női főszereplőjének, Hitves Zsuzsikájának eljátszásáért Monte Carlóban átvehette az Arany Nimfa-díjat.

Latinovits Zoltán és Venczel Vera az Isten hozta őrnagy úr című filmben
Latinovits Zoltán és Venczel Vera az Isten hozta őrnagy úr! című filmben
Fotó: NFL/Domonkos Sándor

Az évek múltával ugyan folyamatosan játszott 72 éves koráig a Vígszínházban, azonban egyre kevesebb filmben szerepelt, de ezt is pozitívan élte meg.

„Volt az életemnek sűrű időszaka. Most már nem olyan sűrű, de folyamatosan dolgoztam és dolgozom. Kevesebb a reklám, kevesebb fotó, de miért baj ez? Az elmúlt évtizedek alatt is, ha ebben a színházban nem, de a másikban kaptam szerepet és rádióztam sokat. A színház életforma. Gyönyörű szerepeim vannak. Mindig emlékszem főiskolás osztályfőnököm, Pártos Géza szavaira: maguk szerencsés emberek. Esténként két órára megoldhatják életüket. Tizenhét-tizennyolc évesen még nem értettem mit jelent ez a mondat. De most már tudom. Védettség a színpad, és védettség a szerep... Nem az a fontos, hogy kis szerep vagy nagy szerep, hanem hogy egy ember jelenjen meg hitelesen a maga sorsában. Én csodálatos lehetőséget kaptam és kapok azoktól a rendezőktől, akik bíztak és bíznak bennem. Úgy szeretném, ha a mostani fiataloknak is annyi lehetőségük lenne mint nekünk volt” – nyilatkozta Venczel Vera 61 évesen.

Amilyen fényesen indult pályafutása, olyan keserűen fejeződött be. Nagyon megviselte, férje Czapp György súlyos betegsége. Hetvenkét évesen lépett utoljára színpadra, a Félkegyelmű című előadásban, de egyre súlyosabb legionárius betegsége miatt kénytelen volt lemondani a szerepét.

Venczel Vera
Venczel Vera súlyos betegsége miatt nem léphetett már színpadra
Fotó: vigszinhaz.hu

Az idő a legveszélyesebb, legyőzhetetlen ellenség, akitől végül az egykor hódító, szépséges Vera egy sovány, ráncos, beteges idős asszony szerepét kapta. Mielőtt 2021. október 22-én pesthidegkúti otthonában utoljára lement a függöny, elégedetten hunyta le örökre a szemét arra gondolva:

„Szerencsés ember vagyok, mert igen sok jót kaptam eddigi életem során, s azt csinálhattam, amit szeretek, ami mindig is a leghőbb vágyam volt. Elsőre fölvettek a főiskolára, eljátszhattam a drámairodalom számos nagyszerű alakját és egy csomó filmszerepet. Elképesztően sok szeretetet kaptam a pályán és a magánéletben egyaránt.”

Kollégái közül Lukács Sándor fogalmazta meg legjobban: „Venczel Vera egy égiekkel játszó, földi tünemény volt.”

Kapcsolódó írásaink