Grétsy László, a legendás tévés 90 éves

Pacsirta vagyok, hajnali öt körül ébredek, szinte mindig valamilyen álomból. Belebújok a tornaruhámba, s félig nyitott ablak mellett elvégzem a reggeli gyakorlataimat. Az első néhány többnyire roppant nehezen megy: még a tornaszőnyegre való lefekvés is kemény munka, de aztán lassan bejáratódnak az izmaim – mesélte a lapnak az egykori tévés. Azt mondja, bő félórás edzéseket szokott tartani, és a végén határozottan jól érzi magát.

Nemcsak testileg, hanem szellemileg is edzi magát. Délelőtt nyelvészeti folyóiratokkal, szakkönyvek olvasásával telik az ideje, ám szépirodalmi műveket is sokat olvas.

„A legutóbbi két hónapban Nyáry Krisztián Festői szerelmek és Szabó Magda Az ajtó című művét olvastam el. Bár a korom megengedné, nappal az ágyamra fekve nem szoktam pihenni" – meséli tovább Grétsy.

Délután a hobbijával foglalkozik, mint mondja, játszik egy-két partit a sakkautomatájával, vagy épp nyelvi rejtvényeket készít.

A lapnak elmesélte azt is, a főzés nem az ő mestersége.

„Főzni csak igen kevéssé tudok, de ez soha nem is vonzott, s mikor feleségemet, Juditkámat elveszítettem, akkor sem tudtam a magam szakácsa lenni."

A legendás tévés egyedül él, de mint mondja, nem magányos. „Most ott lakom, ahol a gyermekeim felnőttek. Kétségtelen, hogy nagy a lakás, de nem is lehetne kisebb, hiszen a könyveim épphogy csak elférnek benne. Az egyedüllét nagyon kellemes számomra” – vallotta be Grétsy, majd úgy zárta szavait:

Az életet szépkorúként is nagyon szeretem. Cselekvési, tenni akaró kedvem ma is van, de a lábaim egyre lassabban hordanak. Azt mondják, üzenik: Gazdi, mi már inkább megpihennénk. Eredj, de csak ha tudsz!