A Mandel Quartet ugyanúgy szól, mint negyven évvel ezelőtt

– Minek köszönhető, hogy ennyi idő után összeállt a Mandel Quartet?

– Több mint tízéves hallgatás után mindegyikünkben az az igény merült fel, hogy ismét együtt zenéljünk. Ennek az első állomása nem a múlt hétvégi, a budapesti Festetics Palotában adott koncert volt, hanem a tavaly szeptemberi szerzői estem a Magyar Zene házában, amikor két, a kvartett számára írt régebbi kompozíciómat adtuk elő. Ezt követően már erőteljesen felvetődött, hogy az igazi profilunk, a historikus zene műfajában is adjunk egy koncertet. Kapóra jött Jakobi László csellistánk koncertszervező lehetősége, aki némi egyeztetés után egy koncertsorozat részeként kitűzte a Festetics Palotába a koncertet.

– Hogyan készültek a visszatérésre?

– Elkezdtünk gyakorolni, próbálni, és az a csoda történt, hogy úgy éreztük, mintha nem is tartottunk volna egy évtizednyi szünetet. Annyira a szívünkben, a lelkünkben, az agyunkban és a kezünkben van ez a középkori, reneszánsz és korabarokk repertoárunk, hogy viszonylag kevés próbával is össze tudtunk állni. Az az érzés, amit mi közvetíteni próbálunk a közönség felé, hogy a régi korok zenéjét élő módon játsszuk, ne valamilyen könyvtári vagy tudományos alapon, ismét előjött. Lehet, hogy játékmód nem mindig autentikus, hiszen ki tudja pontosan, hogy azokban a századokban hogyan játszottak, hiszen nem maradt ránk hang- és képfelvétel. Mi élvezettel zenélünk, és ez „átjön” a koncerteken is.

– Mennyi próbára volt szükség a koncert előtt?

– Nem gyakoroltuk túl magunkat, mert emlékeztünk még arra a régi esetre, amikor San Franciscoban a Berkeley Early Music fesztiválon kicsit „túlgyakoroltuk” magunkat, és végül életünk egyik leggyöngébb koncertjét adtuk. A közönség nem így érzékelte, akkora sikerünk volt, hogy visszahívtak a következő esztendőre is, de mi akkor úgy éreztük, hogy jobban is tudunk játszani.

– A Festetics Palotában adott koncert rendkívül színes volt, hiszen a darabok előadását a korszak felidézése mellett zene- és hangszertörténeti bemutató, az együttes múltjának anekdotikus felelevenítése is kísérte. Ezt tudatosan tervezték így, vagy rögtönzésekkel is tarkították?

– Mindig jobban kedveltük, ha komplex koncertet adunk, és nem csupán egy steril előadást, ahol bemegy a zenész a színpadra, eljátssza a műveket, meghajol, majd hazamegy. A közönség is jobban szereti, ha a kor felidézésével, a hangszerek bemutatásával színesítjük a koncertet, és szerencsére ehhez az együttes tagjai is partnerek, különösen Mandel Robi, aki egy unikális hangszert szólaltat meg. A tekerőlantot ugyan ismerjük a magyar népi zenéből, de kevésbé ismerjük a historikus zenében betöltött helyét. Robi nem csupán kiváló előadóművész, de a hangszert több nyelven professzionális szinten is képes bemutatni, így a világ bármely részén tud a közönséggel kapcsolatot teremteni. Azt is fontosnak tartom, hogy a Festetics Palotában tartott koncert előtt a gyerekek nyelvén is bemutathattuk a hangszereket, amikor nem játszottuk el a teljes esti programot, hanem egy interaktív előadáson egyes hangszereket is kézbe vehettek. Ilyen matinékat tartottunk már a világ különböző helyein.

– Ez a zene egy ilyen patinás helyszínen érvényesül legjobban, vagy bárhol hasonló élményt vált ki?

– Több, mint háromezer koncertet adtunk eddig az együttes működése során, és a legkülönbözőbb körülmények között léptünk fel, múzeumoktól, kastélyoktól kezdve a templomokon át vidéki pajtákig, de Mexikóban és Dél-Amerikában hatalmas, több ezer fős színháztermekben is felléptünk. Teljesen eltérő akusztikus körülmények között is ugyanazt kell tudni nyújtani, öt embernek éppúgy, mint háromezernek.

– Ezek közül hol érezték legjobban magukat?

– Meglepően hangozhat, de talán a német udvarházak pajtáiban, ahol egészen különleges atmoszférája volt a fellépéseinknek. Németországban egyébként is nagyon hálás a közönség, ez a fajta zene nagyon közel áll hozzájuk, és ezt ki is tudják fejezni, nemcsak tapsban, hanem érdeklődésben is. A koncertek után gyakran még órákig ott kellett maradnunk, hogy megmutassuk a hangszereket, beszélgessünk a historikus zenéről.

– Lehet, hogy ez a rengeteg turnézás vezetett oda, hogy harminc év együtt zenélés után több mint tízéves szünetet tartottak?

– Az biztos, hogy elég fárasztó volt, hiszen azokban az időkben szinte több időt töltöttünk együtt, mint a családunkkal, a szeretteinkkel. Sokan irigyeltek minket, hogy bejárjuk a világot, de mi sokáig nem sokat érzékeltünk abból a világból, mert egyik koncerthelyszínről mentünk a másikra, de a „megnézésre” nem maradt időnk. Ezért is iktattunk be a turnék koncertjei közé szünnapokat egy idő után, hogy a lelki feltöltődésre is maradjon idő.

– A jubileumi koncerten rádiófelvétel is készült, ez mikor lesz hallható?

– A Bartók Rádió rögzítette, és a felvételt meghallgatva majd eldöntjük, mi az belőle, ami adásba mehet.

– A tervek szerint június 11-én Monostorapátiban lépnek fel, az „Eger-víz” Veszprém-Balaton2023 Európa Kulturális Főváros projekt keretén belül, ugyanakkor a koncerten is jelezték, hogy turnéra nem készülnek. Ez újabb évtizedes hallgatást is jelenthet?

– A Festetics Palotában tartott fellépésünk egyfajta próba volt, hogy ennyi idő után miként tudunk újra együtt játszani. Mivel sikerélménnyel zárult, természetesen rögtön felvetődött a hogyan tovább? Elhatároztuk, hogy amennyiben erre igény van, akkor fellépünk és folytatjuk, akár itthon, akár az országhatáron kívül. Jakobi Laci és én is szervezek rendezvényeket, úgy gondoljuk, hogy így ősz fejjel is érdemes újra útra kelni. A Mandel Quartet által megszólaltatott historikus zene szinte ugyanúgy szól, mint negyven évvel ezelőtt, és talán újra képes megidézni a több száz évvel ezelőtti világot.