Kultúra
Csíksomlyó évtizedei 1949 után
A kegyhely és a búcsú története a diktatúra, a rendszerváltás és a modernizáció idején Mohay Tamás kötetében
A Néprajzi Múzeumban elsőként az intézmény főigazgatója, Kemecsi Lajos köszöntötte Mohay Tamást, a Magyar Tudományos Akadémia professzorát, aki korábban egyetemi oktatója volt. Mint a főigazgató kifejtette, a könyvbemutató helyszínét az is indokolta, hogy a kötet szerzője korábban a múzeum munkatársa volt, és most is segíti az intézmény munkáját.
Kemecsi Lajos szerint a kötet koncepciója, ahogyan friss szempontok szerint egyezteti össze a történeti levéltári kutatások eredményeit az alapos terepmunkával, szintén a Néprajzi Múzeumba illővé teszi a végeredményt. A főigazgató kiemelte azt is, hogy több tudományterület magas szintű összekapcsolásával született meg az az egyedülálló összkép, amely a kötet olvasásakor kibontakozik a szemünk előtt. Kemecsi Lajost – elmondása szerint – már hallgatóként is lenyűgözte az, ahogyan Mohay Tamás kérdezni tud, és a kézirat olvasásakor átélte ugyanezt az élményt.
Pócs Éva, a Pécsi Tudományegyetem professor emeritája elismerésének adott hangot, amikor arról beszélt, hogy a kötet a legteljesebb, a legsokrétűbb mű a témában. Arra volt kíváncsi, hogy Mohay Tamás egyedülálló módon miért „ felülről”, a ferencesek és az egyházi szervezet felől mutatta be a búcsú történetét, miközben a legtöbben, köztük a jelen lévő Tánczos Vilmos professzor is eddig ezt a népi vallásosság felől tették meg.
Mohay Tamás erre úgy felelt, hogy a csíksomlyói búcsún a Szűz Mária szobor szemszögéből – aki szemben áll az ünneplő tömeggel – a papok, szerzetesek és a többi jelenlévő nagyjából egy szinten vannak, és ez volt az ő szemszöge is.
Pócs Évát, aki a népi vallásosságot kutatja, az is érdekelte, hogy vajon a katolikus egyház és a mai katolikus ember mit gondol arról, hogy napjainkra a tömegek megjelenésével elvilágiasodott a csíksomlyói búcsú, megváltozott a szent és a profán aránya, és már nem csak a katolikusoké és a székelyeké, hanem mindannyiunké.
A katolikusok napjainkban láthatják, hogy más európai kegyhelyek, mint például a czestochowai vagy a medjugorjei kegyhely szintén üzemszerűen működik – kezdte válaszát a szerző.
Tény – hangsúlyozta –, hogy olyanok is elmennek a csíksomlyói búcsúba, akik számára ez elsősorban látványosság. Kíváncsiak rá, mi történik ott, ahol azok gyűlnek össze, akik hisznek a Szentlélekben, hisznek Szűz Máriában. E lehet nemes kíváncsiság is. Meg tud érintődni, lehet, hogy nem lesz belőle rögtön Mária-tisztelő, hívő ember, de élményszerűen be tud kapcsolódni egy közösségbe, egy körbe, és ez a kör magába tud integrálni a nemzettudat fejlődéséhez kapcsolódó szimbólumokat, máshogy lobog a zászló Csíksomlyón, mint például a Duna-erőmű építése elleni tüntetésen – fogalmazott a könyv szerzője.
A szimbólumoknak, a tárgyaknak az értékét a hordozó környezet nagyban befolyásolja. Szakrális tartalmat kap a nemzeti szimbólum is a szakrális térben, és a szimbólum ezt viszi magával. Ugyanígy a vallási mező is át színeződik a nemzeti tartalmakkal. Erre is rengeteg példa van. Monserratban a katalánok leülnek a Mária-szobornál, és katalán mivoltukat élik át a Mária-kegyhely látogatásakor – fejtette ki Mohay Tamás a népes közönség előtt.
Tánczos Vilmos, a Babes-Bolyai Egyetem professzora Balázs Lajos erdélyi néprajzkutatót idézte, amikor azt mondta: egy-egy témához fel kell nőnie a kutatónak-szerzőnek, és tudjuk, hogy évtizedekig tart, mire egy jelentősebb témához a kutató megtalálja a legpontosabb nézőpontot, de mint megállapította, ez Mohay Tamásnak sikerült, sőt be is tudta fejezni, amit elkezdett. A kolozsvári egyetem professzora arra volt kíváncsi, hogy miért 2010 körül zárul a kötetben a csíksomlyói búcsú és a kegyhely története.
A szerző hangsúlyozta, hogy nem azért zárta le ott a könyvet, mert valamiféle fordulópontot érzékelt a búcsú és a kegyhely történetében, hanem mert akkor már húsz éve végzett Csíksomlyón terepmunkát. Mint mondta, már huszonévesek azok a gyermekek, akik akkor születtek, amikor ő 1985-ben először járt Csíksomlyón, és úgy gondolja, hogy már folytathatják helyette a munka bizonyos fázisait.
Kiemelte azt is, csak részben igaz, hogy 2010 körül zárulnak a könyvben leírtak. Olvasott egy nemrég megjelent kötetet a témában, amelyből hiányzott a pápalátogatás, illetve a covid utáni első csíksomlyói búcsú eseményei. Ő mindkét évben ott járt pünkösdkor, és a kötetben végül mégis megemlékezett a pápalátogatásról, illetve a könyvben szereplő utolsó kép 2021-ben készült.
Tánczos Vilmos másik kérdésére, mely szerint a turneri rituális dráma modellje ráhúzható-e a csíksomlyói búcsúra, Mohay Tamás azt válaszolta, hogy kicsi lenne rá, például azért is, mert Csíksomlyón nem szakrális jelenségek is kapcsolódnak az ünnephez.
A kolozsvári egyetem professzora néhány éve publikált írásában azzal foglalkozott, hogy a csíksomlyói búcsút hogyan bomlasztja az UNESCO világörökség-definíciója, a román állam és román értelmiség ráhatása.
Ezzel kapcsolatban Mohay Tamás emlékeztetett az 1850-es évek búcsúira, amikor a fiúk zászlórúddal verték egymást a körmeneti elsőségért. Mint mondta, zavaró események időről időre megjelennek, ezeket már többször túlélték az ünnepek, de nem tudhatjuk, mi zajlik majd ötven év múlva Csíksomlyón pünkösdkor.
Lapunk kérdésére Mohay Tamás elmondta, miképpen köteleződött el több évtizede kutatott témája iránt. „Beleszerettem Erdélybe, utána Csíkba, beleszerettem a ferencesekbe, egy idő után Szűz Máriába, a Jóistenbe, és amikor ez így mind együtt volt, megírtam a könyvet.
Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a gyönyörű, ám megszokott csíksomlyói fotók ellenében miért ragaszkodott a könyvborítón látható, körmenetet ábrázoló fotóhoz. A borítókép – mint felidézte - 1990-ben készült pünkösdvasárnap, amikor a gyimesi keresztaljával Csíksomlyóról hazafele tartottak. Falvakon át haladtak, a falvak közt pedig a mezőn vezetett az út.
A képen a viruló virágos pünkösdi mezőt és az eget látjuk, a kettő között egy embercsoportot, akik búcsúzászlót visznek, háromlábút, amilyen sehol máshol nincs magyar nyelvterületen. A természetben, a föld és az ég között, az aranymetszésében ott vannak az emberek, és tartanak oda, ahol várják őket. Mohay Tamás számára ez fejezi ki a könyve lényegét.
A kötetet úgy írta meg, hogy ne bükkfanyelven megírt, tudományos szöveg legyen, hanem a szakmai közönség mellett az is megtalálja benne azokat a fejezeteket, amelyekben elmerülhet, aki érdeklődő, de nem tájékozott.
