ÉS AKKOR 1. - Mozgó Világ

A csupa nem után következzék az igen, azaz, mit is akarok. Legalább olyan emlékfolyamot írni, mint amilyenek a múlt század második felében Illyés Gyula, Vas István, Nagy Lajos, Ágh István, Fodor András és Kassák Lajos jóvoltából adtak irányt, ami látszólag ellentmondás, hiszen az iránymutatás a jövőnek szól, itt meg emlékiratokról beszélünk. Beatrice apródjai, Miért vijjog a saskeselyű, Árokból jött törpe, Napló, Egy ember élete. A költők számomra a prózaírás mesterei. Visszaemlékezéseiknél izgalmasabb olvasmányt aligha találhat az, aki meg akarja tudni, hogy mi is volt akkor – az ő idejükben, ami sokszor keresztezi a mi időnket. Előállt tehát az a helyzet, amiben a múltat tudni legalább olyan fontos, mint megélni a jelent és sejteni a jövőt. Arról pedig, hogy mindennek mi a technikája, Gabriel García Márquez tájékoztat: Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni.

Tanárképző főiskolás koromban, 1980-ban jelent meg az első komolynak számító írásom a Mozgó Világ című folyóiratban. Andor Mihály nagy botrányokat is kiváltó tanulmánya, a Dolgozat az iskoláról kapcsán fogalmaztam meg véleményemet. Czakó Gábor szerkesztő úr írt egy levelet, küldenék-e újabb cikkeket. Óriási megtiszteltetés volt ez. A híres fővárosi lap figyelemre méltat. A diplomamunkámmal bíbelődtem, nem volt érkezésem mást is írni. Az összfőiskolai KISZ-gyűlésen, ahol moderátorként szerepeltem, azért belekiabáltam a nagyelőadóba Andor Mihály rendszerkritikus mondataiból jó néhányat. Gál tanár úr félre is vont a szünetben egy ablakmélyedésbe, vigyázhatnál, súgta, legyél óvatosabb, nem kell mindig ugrálni. Aztán tanítani kezdtem, de a Mozgó Világ adta szabadság, a gondolatok szabadsága nem hagyott nyugodni. Bejelentkezés nélkül elmentem a biatorbágyi tanács ülésére. Ki akartak dobni. Mondtam, kérem, azt tanítom a gyerekeiknek, hogy fontos a részvétel a közéletben, az állampolgári jogomat gyakorlom a nyilvános ülésen. Felfüggesztették a gyűlést, egy óra alatt lekádereztek, valóban az vagyok, akinek mondom magam, maradhattam. Aztán végigültem az komikus összejövetelt. Hazamentem, megírtam egy terjedelmes riportban. Jelentkeztem Czakó Gábornál, na, most van írásom. Ez is megjelent. Majdnem akkora port vert fel, mint korábban Andor Mihály iskolacikke. Megismerkedtem a Mozgó Világ szerkesztőivel, a nálam tíz évvel idősebb generáció színe-java ott volt abban a budai, Bertalan Lajos utcai valamikori borbélyüzletben. A Kölcsey-mániás Kulin Ferenc főszerkesztő, Alexa Károly, Mányoki Endre, Berkovits György, Gergely András, Reményi József Tamás, a zongorazseni Kocsis Zoltán, Szabados Árpád, Tárnok Zoltán, Markovics Mara. És persze körülöttük-mellettük a szerzők, mindenki, aki egyre jobban szembekerült a rendszerrel. A létezett szocializmussal.