ÉS AKKOR 76. – Esterházy Péter
ĀAzt nem állítom, hogy az írófejedelemi udvartartás tagjainak ütései helyenként nem fájtak volna, de hát mit tudhattak ők arról, mi közöm lehet nekem Esterházyhoz
ĀAzt nem állítom, hogy az írófejedelemi udvartartás tagjainak ütései helyenként nem fájtak volna, de hát mit tudhattak ők arról, mi közöm lehet nekem Esterházyhoz
ĀFogalmazásaiban soha egy betűt nem változtattam. Mert nem kellett
ĀAz idő mindent és mindenkit a helyére tesz. Nyilván nem volt véletlen, hogy így, akkor és együtt szerepeltünk Martonvásáron
ĀVégiggurítottam négy évet tanárként a zsámbéki iskolában. Lehet, azért ennyit, mert eddig tartott kifuttatni a felső tagozatos osztályomat
ĀA Mozgó Világnak megvolt tehát a neve, ezt lobogtatva szedték össze az új szerkesztői gárdát, amely aztán létrehozta a még évtizedekig a kultúra vizein evickélő új Mozgó Világot
ĀMinden szerkesztő ott nyüzsgött az irodában. Kulin Ferenc egész délelőtt váltott beszélgetőtársakkal sétált az utcán
ĀCzakó Gábor a kezembe nyomta Egyed Péter könyvét, és azt mondta, írjál erről recenziót. Egyszerre örültem és féltem
ĀAz irodában nem beszélgettünk sokat, tele volt szerelve lehallgató eszközökkel, így az utcán le-föl sétálgatva folytak a komolyabb tanácskozások
ĀÉS AKKOR 1. Bejelentkezés nélkül elmentem a Biatorbágyi Tanács ülésére. Ki akartak dobni. Mondtam, kérem, azt tanítom a gyerekeiknek, hogy fontos a részvétel a közéletben, az állampolgári jogomat gyakorlom a nyilvános ülésen