Kultúra

Fehéregyházán lenne Petőfi pihenőhelye?

Erdélyi temetőket járva: Petőfi síremlékei és szobrai Segesváron és környékén

Hogy hol is nyugszik nagy költőnk valójában, azt talán sohasem fogjuk megtudni. Találgatások, elméletek vannak, 1956-ban kutatták az ismert fehéregyházi tömgasírt is, de nem leltek rá a maradványokra. Ugyanakkor a nagy várakozásokkal indított legutóbbi kutatások sem vittek közelebb a megoldáshoz. Az viszont biztos, hogy jelenleg két szobra, és két síremléke is van Bem József őrnagyának Segesváron és környékén.

Fehéregyházán lenne Petőfi pihenőhelye?
A fehéregyházi síremlék tetején turul bontogatja a szárnyait
Fotó: MH/Pálffy Lajos

Az erdélyi utazásokról szóló sorozat egyik előző részében már szó esett August von Heydte őrnagyról, és az osztrák katonatisztnek a segesvári csata után öt, majd 28 évvel később született visszaemlékezéseiről. Ahol szerepel az a bizonyos, kozákok által mellkason szúrt és levetkőztetett szikár alak, aki körül véres papírok hevertek. (Petőfi állítólag azért menekült a vesztes csata után gyalogosan, mert még korábban el kellett adnia a lovát, hogy el tudja temetni gyors egymásutánban, 1849. március 21-én és május 17-én elhalt szüleit.) A költő tömegsírba temetésére pedig az lehet a magyarázat, egy vérrel, porral mocskolt, levetkőztetett tetemben a csatatér halottait eltemető környékbeli földművesek nem ismerhették fel a híres költőt. Még akkor is, ha mondjuk előtte látták valahol, esetleg éppen Bem mellett.

Petőfi bronzszobra a fehéregyházi emlékkertben
Petőfi bronzszobra a fehéregyházi emlékkertben
Fotó: MH/Pálffy Lajos

Az 1000-1200 magyar halottat a segesvári csata után összegyűjtő és eltemető emberek valószínűleg fehéregyháziak voltak, vagy más, környékbeli falvakból jöttek. Mindenek előtt tömegsírokat ástak, talán hármat is, és a vélhető beszentelés után azokba dobálták bele a kozákok, no és más, csatatéri fosztogatók által már levetkőztetett, kirabolt holttesteket. Pontos leírás ezekről a temetésekről nem maradt fenn, így csak sejthetjük, miképpen is zajlottak. A hagyomány az egyik ilyen, négyszáz (mások szerint 150) magyar hős testét tartalmazó sírt Fehéregyháza területére teszi, annak is az akkoriban a Haller família által birtokolt részére. Eme tömegsír fölé, Haller Louise, vagy inkább Lujza grófnő földbirtokára állítottak egy obeliszket 1897-ben, a csata évfordulóján.

Haller Lujza apja, Ferenc gróf maga is megjárta Kufstein börtönét a szabadságharc miatt, 1857-ben szabadult és Miklós Sámuel fehéregyházi tiszteletessel a még emlékezők megkérdezésével próbálták rekonstruálni a csata menetét és a tömegsírok helyét. A kiegyezés évében azután kerítéssel vették körbe azt a tömegsírt, ami fölött most az obeliszk áll. Az 1890-es évekre pedig megérett az emlékmű gondolata is, Haller Ferenc gyűjtést is indított társaival, de 1893-ban elhalálozott, így hát a feladatot Bethlen Gábor, Nagy-Küküllő vármegye főispánja vette át tőle. A gyűjtést ekkor már kiterjesztették a segesvári vármegyeháza elé tervezett, Petőfi Sándort ábrázoló bronzszoborra is.

Köllő Miklós, a tragikus sorsú szobrász
Köllő Miklós, a tragikus sorsú szobrász
Fotó: Wikipédia

A ma is eredeti formájában álló fehéregyházi emlékoszlop a Bosin testvérek munkája, de létrejöttében Alpár Ignác építésznek is volt állítólag szerepe. A tetején lévő, szárnyait bontogató bronz turulmadár pedig Köllő Miklós (1861–1900) szobrász alkotása. A Gyergyócsomafalván született Köllőről már csak azért is érdemes többet tudni, mert ő lesz az, aki megmintázza és kiönti Petőfinek a segesvári vármegyeháza elé állított, a fehéregyházi obeliszkkel együtt 1897. július 31-én felavatott szobrát is. Amit majd az 1916 augusztusi román betörés hírére Kolozsváron és Budapesten át végül Kiskunfélegyházára menekítenek, ahol most is megtalálható.

Köllő Miklós Békéscsabán otthonra lelt szobra
Köllő Miklós Békéscsabán otthonra lelt szobra
Fotó: bekescsaba.hu

Köllő a müncheni akadémián, majd Budapesten, Huszár Adolfnál tanult szobrászatot, aztán Zala György műhelyében kezdett el dolgozni, így ott lehetett a kolozsvári Mátyás-szobor munkálatainál is. A Hősök terén ő mintázta meg IV. Bélát, és mielőtt két kiskorú gyermeke halála miatt végzett volna magával, megtervezte a madéfalvi veszedelem 1905-ben felállított obeliszkjén (Tamás József munkája) lévő turul szobrot is. (A segesvári Petőfi szobor helyére aztán Romulus Ladea (1901-1970) készített újat a népek barátságának a jegyében, amit aztán 2013-ban, hét évi raktári tárolása után állítottak fel újra, most a katolikus templom előtti térre.)

A fehéregyházi síremlék Köllő Miklós turuljával
A fehéregyházi síremlék Köllő Miklós turuljával
Fotó: MH/Pálffy Lajos

A fehéregyházi obeliszk, és a rajta lévő turul valamilyen csoda folytán átvészelte az évszázadok viharait. Igaz, mindig volt ki vigyázzon rá, mert az emlékkert előtt, a mai Múzeum utcával párhuzamosan, Haller Lujza jóvoltából 1898. július 31-én megnyílt egy kis Petőfi múzeum is, hátsó traktusában a múzeumőr lakásával. Haller grófnő maradék birtokaiból még egy szántót is adományozott, amely a múzeum mindenkori őrének nyújtott megélhetést. Mindezeket a jótéteményeket az 1980-as évekig egy márványtábla is hirdette a kis múzeum falán, ezzel a szöveggel: Az országos ereklyemúzeum az 50. évforduló ünnepén helyezteté ide e táblát tagja, hallerkői Haller Louise grófnő honleányi érdemeinek tiszteletére, ki saját költségén építtette ezt a házat.

Magyarországi diákok a fehéregyházi emlékkertben
Magyarországi diákok a fehéregyházi emlékkertben, balra a kis múzeum
Fotó: MH/Pálffy Lajos

A tábla, mint ahogyan a fenti fotón is látszik, időközben visszakerült a helyére. Az első őr pedig Bálint Péter (1871 – 1929) volt, akitől az 1910-es években a Gáll család vette át a stafétabotot. A románok 1916-os bejövetelét, aztán az 1918-as impériumváltást a múzeum is megsínylette. Eltűnt az emlékkönyv, elvitte valaki az ágyat, amiben a költő állítólag utoljára aludt, no és a csészét is, amiből utolsó kávéját megitta. Aztán az őrök is románok lettek (jelenleg a falu 4500 lakosának 20 százaléka csak a magyar), az épület siralmas állapotba került, mígnem a második világégés után Katóka János át nem vette a múzeumőrséget. 1949-ben érkezett meg az obeliszk talapzata elé az a két gránittábla, amely magyar és román nyelven idéz Petőfi Respublika című verséből.

Haller Lujza emléktáblája
Haller Lujza emléktáblája
Fotó: MH/Pálffy Lajos

Az 1956-os esztendőben aztán kihantolták a tömegsírt. A két ország tudományos akadémiájának a szakemberei Petőfi koponyáját keresték, amit ismerten előreálló szemfogairól szerettek volna beazonosítani, de nem jártak szerencsével. Közben a kis múzeum felett is lejárt az idő, 1969-ben Sütő András és Hajdú Győző írók engedélyt szereztek az épület felújítására, átépítésére. Ekkor lett a múzeumőr lakásából is kiállítótér, mégpedig a költőről született képzőművészeti alkotások kerültek ide, a feliratok pedig három nyelven: magyarul, románul és angolul szóltak. Az írók járták ki azt is, hogy az Ispánkúthoz, a költő halálának feltételezett helyére is emlékmű kerüljön. Az emlékkőre Hunyadi László, marosvásárhelyi szobrász készítette el a költő arcmását.

Egy veszprémi gimnázium koszorúja
Egy veszprémi iskola koszorúja
Fotó: MH/Pálffy Lajos

Ezt a síremléket gyalázták meg 1990 véres márciusában, amikor a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom is megtörtént. Egy 2005-ös, Gyarmathy János szobrász által végzett átalakítás után az emlékkőre két feliratos bronztábla is került az itteni események ismertetésével. Ezek közül 2013-ban az egyiket ellopták, a tettes egy küküllősárádi, fémgyűjtésből élő ember volt. 2014 májusában magyargyalázó feliratot is fújtak az emlékkőre, amit a fehéregyházi, román származású polgármester takarított le saját kezűleg.

Kapcsolódó írásaink

Egy költő halála és egy álom vége

ĀBem közvetlenül a csata előtt bravúrosan rövid idő alatt állított össze egységes hadsereggé hatezer, addig különböző alakulatokhoz és különböző parancsnokok alá tartozó embert

Erdély egyik leghíresebb sírja

ĀUtazások a régi magyar Erdélyben és Székelyföldön. A második kökösi csata helyszínén jártunk, ahol a nagy ágyúöntő eresztevényi segítségével visszavonulásra kényszerültek az orosz seregek