Kultúra
Fehéregyházán lenne Petőfi pihenőhelye?
Erdélyi temetőket járva: Petőfi síremlékei és szobrai Segesváron és környékén
Az erdélyi utazásokról szóló sorozat egyik előző részében már szó esett August von Heydte őrnagyról, és az osztrák katonatisztnek a segesvári csata után öt, majd 28 évvel később született visszaemlékezéseiről. Ahol szerepel az a bizonyos, kozákok által mellkason szúrt és levetkőztetett szikár alak, aki körül véres papírok hevertek. (Petőfi állítólag azért menekült a vesztes csata után gyalogosan, mert még korábban el kellett adnia a lovát, hogy el tudja temetni gyors egymásutánban, 1849. március 21-én és május 17-én elhalt szüleit.) A költő tömegsírba temetésére pedig az lehet a magyarázat, egy vérrel, porral mocskolt, levetkőztetett tetemben a csatatér halottait eltemető környékbeli földművesek nem ismerhették fel a híres költőt. Még akkor is, ha mondjuk előtte látták valahol, esetleg éppen Bem mellett.
Az 1000-1200 magyar halottat a segesvári csata után összegyűjtő és eltemető emberek valószínűleg fehéregyháziak voltak, vagy más, környékbeli falvakból jöttek. Mindenek előtt tömegsírokat ástak, talán hármat is, és a vélhető beszentelés után azokba dobálták bele a kozákok, no és más, csatatéri fosztogatók által már levetkőztetett, kirabolt holttesteket. Pontos leírás ezekről a temetésekről nem maradt fenn, így csak sejthetjük, miképpen is zajlottak. A hagyomány az egyik ilyen, négyszáz (mások szerint 150) magyar hős testét tartalmazó sírt Fehéregyháza területére teszi, annak is az akkoriban a Haller família által birtokolt részére. Eme tömegsír fölé, Haller Louise, vagy inkább Lujza grófnő földbirtokára állítottak egy obeliszket 1897-ben, a csata évfordulóján.
Haller Lujza apja, Ferenc gróf maga is megjárta Kufstein börtönét a szabadságharc miatt, 1857-ben szabadult és Miklós Sámuel fehéregyházi tiszteletessel a még emlékezők megkérdezésével próbálták rekonstruálni a csata menetét és a tömegsírok helyét. A kiegyezés évében azután kerítéssel vették körbe azt a tömegsírt, ami fölött most az obeliszk áll. Az 1890-es évekre pedig megérett az emlékmű gondolata is, Haller Ferenc gyűjtést is indított társaival, de 1893-ban elhalálozott, így hát a feladatot Bethlen Gábor, Nagy-Küküllő vármegye főispánja vette át tőle. A gyűjtést ekkor már kiterjesztették a segesvári vármegyeháza elé tervezett, Petőfi Sándort ábrázoló bronzszoborra is.
A ma is eredeti formájában álló fehéregyházi emlékoszlop a Bosin testvérek munkája, de létrejöttében Alpár Ignác építésznek is volt állítólag szerepe. A tetején lévő, szárnyait bontogató bronz turulmadár pedig Köllő Miklós (1861–1900) szobrász alkotása. A Gyergyócsomafalván született Köllőről már csak azért is érdemes többet tudni, mert ő lesz az, aki megmintázza és kiönti Petőfinek a segesvári vármegyeháza elé állított, a fehéregyházi obeliszkkel együtt 1897. július 31-én felavatott szobrát is. Amit majd az 1916 augusztusi román betörés hírére Kolozsváron és Budapesten át végül Kiskunfélegyházára menekítenek, ahol most is megtalálható.
Köllő a müncheni akadémián, majd Budapesten, Huszár Adolfnál tanult szobrászatot, aztán Zala György műhelyében kezdett el dolgozni, így ott lehetett a kolozsvári Mátyás-szobor munkálatainál is. A Hősök terén ő mintázta meg IV. Bélát, és mielőtt két kiskorú gyermeke halála miatt végzett volna magával, megtervezte a madéfalvi veszedelem 1905-ben felállított obeliszkjén (Tamás József munkája) lévő turul szobrot is. (A segesvári Petőfi szobor helyére aztán Romulus Ladea (1901-1970) készített újat a népek barátságának a jegyében, amit aztán 2013-ban, hét évi raktári tárolása után állítottak fel újra, most a katolikus templom előtti térre.)
A fehéregyházi obeliszk, és a rajta lévő turul valamilyen csoda folytán átvészelte az évszázadok viharait. Igaz, mindig volt ki vigyázzon rá, mert az emlékkert előtt, a mai Múzeum utcával párhuzamosan, Haller Lujza jóvoltából 1898. július 31-én megnyílt egy kis Petőfi múzeum is, hátsó traktusában a múzeumőr lakásával. Haller grófnő maradék birtokaiból még egy szántót is adományozott, amely a múzeum mindenkori őrének nyújtott megélhetést. Mindezeket a jótéteményeket az 1980-as évekig egy márványtábla is hirdette a kis múzeum falán, ezzel a szöveggel: Az országos ereklyemúzeum az 50. évforduló ünnepén helyezteté ide e táblát tagja, hallerkői Haller Louise grófnő honleányi érdemeinek tiszteletére, ki saját költségén építtette ezt a házat.
A tábla, mint ahogyan a fenti fotón is látszik, időközben visszakerült a helyére. Az első őr pedig Bálint Péter (1871 – 1929) volt, akitől az 1910-es években a Gáll család vette át a stafétabotot. A románok 1916-os bejövetelét, aztán az 1918-as impériumváltást a múzeum is megsínylette. Eltűnt az emlékkönyv, elvitte valaki az ágyat, amiben a költő állítólag utoljára aludt, no és a csészét is, amiből utolsó kávéját megitta. Aztán az őrök is románok lettek (jelenleg a falu 4500 lakosának 20 százaléka csak a magyar), az épület siralmas állapotba került, mígnem a második világégés után Katóka János át nem vette a múzeumőrséget. 1949-ben érkezett meg az obeliszk talapzata elé az a két gránittábla, amely magyar és román nyelven idéz Petőfi Respublika című verséből.
Az 1956-os esztendőben aztán kihantolták a tömegsírt. A két ország tudományos akadémiájának a szakemberei Petőfi koponyáját keresték, amit ismerten előreálló szemfogairól szerettek volna beazonosítani, de nem jártak szerencsével. Közben a kis múzeum felett is lejárt az idő, 1969-ben Sütő András és Hajdú Győző írók engedélyt szereztek az épület felújítására, átépítésére. Ekkor lett a múzeumőr lakásából is kiállítótér, mégpedig a költőről született képzőművészeti alkotások kerültek ide, a feliratok pedig három nyelven: magyarul, románul és angolul szóltak. Az írók járták ki azt is, hogy az Ispánkúthoz, a költő halálának feltételezett helyére is emlékmű kerüljön. Az emlékkőre Hunyadi László, marosvásárhelyi szobrász készítette el a költő arcmását.
Ezt a síremléket gyalázták meg 1990 véres márciusában, amikor a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom is megtörtént. Egy 2005-ös, Gyarmathy János szobrász által végzett átalakítás után az emlékkőre két feliratos bronztábla is került az itteni események ismertetésével. Ezek közül 2013-ban az egyiket ellopták, a tettes egy küküllősárádi, fémgyűjtésből élő ember volt. 2014 májusában magyargyalázó feliratot is fújtak az emlékkőre, amit a fehéregyházi, román származású polgármester takarított le saját kezűleg.
