Kultúra
Hantaï, képszekvenciákkal
A száz esztendeje született Hantaï Simon és kortársainak kamarakiállítása a Szépművészeti Múzeumban
A valóban impozáns El Greco-tárlat talán egy kicsit el is szívta a levegőt a száz esztendeje Bián, katolikus sváb családban született Hantaï Simon jubileumi kiállítása elől. Pedig a vagy hatvan, december 7. óta látható alkotás között igazán értékes, figyelemre méltó darabokat is találunk. S ha már értéknél tartunk, nem árt azt sem tudni, hogy a maga csaknem 4,5 millió eurós leütésével 2016-ban Hantaï rekordernek számított a modernista művészek között. A vásárló az a Louis Vouitton Alapítvány volt, amely aztán tavaly nyáron egy jól sikerült tárlatot rendezett Párizsban a száz esztendeje született művész tiszteletére.
Hantaïval kapcsolatosan még egy dolgot szoktak újabban kötelezően említeni: mégpedig azt, hogy 2017 májusában, amikor Emmanuel Macron beköltözhetett az Élysée-palotába, és berendezhette dolgozószobáját, hát, éppen egy méretes Hantaï-művet akasztatott a háta mögé a falra. A 3x4 méteres, Rózsaszín írás című alkotás a maga vallásos szimbólumaival, és a rá egy kerek éven át írt, hithez kapcsolódó szövegeivel születésének idején egyfajta fricska volt Hantaï akkori barátai, a szürrealisták irányába, akik mások mellett antiklerikalizmusukról is híresek voltak.
Hantaï akkor így is szakított a szürrealizmussal, no de nézzük inkább a Szépművészeti kiállítását, amely Geskó Judit kurátor szerint „képszekvenciákban” mutatja meg Hantaïnak és kortársainak művészetét. Az elrendezés, a tudatosan egymás mellé helyezett, egymással párbeszédet folytató képek vagy hatvan műalkotás gerincét természetesen a párizsi Archives Simon Hantaï művei adják. Ott sorakozik aztán a falon egymás mellett a 2016-ban a Szépművészeti Múzeumnak adományozott nyolc munka, amelyen a művész híressé vált, gyűréses és hajtogatásos technikájának, a pliage-nak a fejlődését, kialakulását kívánta bemutatni.
Ugyancsak megállítanak bennünket a bécsi Albertinából érkező apró festmények, Paul Klee alkotásai, de van itt egy 1964-es, színes nyomat Picasso aláírásával, a Dohányzó férfi. Ami mellé nem véletlenül került oda Hantaïnak az erősen Picasso hatását mutató kisméretű, 1948-ban készült olajfestménye. Mert az 1948-ban a kiépülő kommunista diktatúra elől feleségével elmenekülő és Rómán át Párizsba érkező művész az első időkben „áteresztett magán mindent”, amit csak a fények és a művészetek fővárosában meglátott.
A Képzőművészeti Főiskolát 1941-től freskó szakon végző ifjú már itthon meglehetős érdeklődést mutatott az absztrakt és a modernista festészet irányába. Csak hát az ilyen preferenciáknak, vonzalmaknak a szocialista realizmus előretörésével itthon nem nagyon maradt levegője, az újra nyitott képzőművészeknek visszakozniuk kellett, vagy amíg a határok nyitva voltak, el is menekülhettek. A tárlat bejáratánál talán a kiállítás egyik legizgalmasabb műve, Hantaï Önarcképe fogad bennünket. Az 1947-ben festett teljes alakos, kettős portrén (egy vonalakkal felvázolt nőalak van a háttérben) meglehetősen formabontó módon ábrázolja magát a művész. A zöld csíkokkal díszített házipapucs és a síkszerűen megfestett kockás ing messze nem felel meg már a kor elvárásainak.
Talán éppen ez a munka lehetett ez a Szépművészeti Múzeum egyik utolsó, ilyen vásárlása, mert az 1948-as ügylet után nem sokkal Hantaï nem volt már Magyarországon. No és az ilyen jellegű művek vételére sem lett aztán forrása, egyáltalán lehetősége az intézménynek. Azt is tudjuk, hogy akkoriban a budapesti francia nagykövetség kulturális attaséja, François Gachot előadásaiból, no és a követségen lévő albumokból és folyóiratokból lehetett tájékozódni, hol tart a festészet, képzőművészet tőlünk nyugatabbra. No és az is biztos, hogy Hantaï Párizsba érkezve járta a galériákat, és Paul Klee albumait is megvásárolta. És átengedett magán mindent, amint már említettem.
Éppen ezért is találkozhatunk a többségében nonfiguratív műveken különféle technikák valódi seregszemléjével. A hagyományos olaj- és akrilmunkák, grafikai eljárások mellett szitanyomatokat, a viaszkréta és akvarell együttes alkalmazását, dombornyomatot, cinkkarcot, lazúrozott zománcfestékkel készült művet, visszakaparásos munkákat, kézzel színezett litográfiákat, jutazsák anyagának felhasználásával készült alkotást is találunk a falakon. No és a már emlegetett művészek mellett egy-egy művel jelen van Joan Miró, Jackson Pollock, Johannes Itten, Hans Hartung és Jean Dubufet is, hogy csak az ismertebbeket említsem a Szépművészeti Múzeum grafikai gyűjteményéből válogatott művek alkotói közül.
Az emlékkiállítás március 19-ig tart nyitva, tényleg nem érdemes kihagyni.
