Kultúra

A Görög Budapesten

El Greco életmű-kiállítását 2023. február 19-ig lehet megtekinteni a Szépművészeti Múzeumban

Ha a nyári, Bosch-tárlat nem konkurálna vele, minden bizonnyal a 2022-es év kiállítása lehetne a Szépművészeti Múzeum nemrég nyílt El Greco című tárlata, amely a Krétáról induló mester életútját kíséri végig vagy hetven alkotás, köztük ötven El Greco-festmény segítségével.

A Görög Budapesten
A kiállításhoz illő, jól sikerült molinók a bejárat felett
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

De még mielőtt belevágnánk a pazar tárlat ismertetésébe, azt is tudnunk kell, hogy ehhez a kiállításhoz számos más mellett két tényező elengedhetetlenül fontos volt. Az egyik néhány okos döntésnek lett a következménye, hiszen a térség legpazarabb spanyol, ezen belül El Greco-gyűjteményével éppen a Szépművészeti büszkélkedhetik. Mindezt pedig köszönhetjük eleinknek, az adományozásoknak, vásárlásoknak. Ugyanakkor csak a magyar anyag nem lett volna elegendő, esetleg egy kamaratárlatra, így tehát a kölcsönzésekhez kellett a főigazgató, Baán László hihetetlen kapcsolatrendszere is.

A név a kép keretére is rákerült
A név a kép keretére is rákerült
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

Ezt egyébként ott találjuk az utóbbi évek nagy „blockbuster” kilállításai mögött is. Itt most a tárlat ismertetője szerint vagy negyven magán- és közgyűjteménnyel folytattak eredményes tárgyalásokat. Utóbbiak közül például a madridi Museo Nacional del Prado és a Museo Nacional Thyssen-Bornemisza, a toledói Museo del Greco, a párizsi Musée du Louvre és a londoni National Gallery kölcsönzött képeket az életművet bemutató tárlatra.

Az életmű kiállítása természetesen a korai évekkel indulna, ha mondjuk maradt volna kiállítanivaló az 1541-ben, Buda elestének évében született Domenikosz Theotokopulosz krétai, pontosabban kandiai működéséből. A törökök által támadott krétai Kandia városáról, ami velencei kézen volt, még egy háborút is elneveztek, tehát nem is maradhatott nagyon semmi itt az 1563-ban már mesterként emlegetett El Greco után. Akinek az útja aztán öt év múlva Velencébe vezetett. Itt pedig találkozhatott az itáliai reneszánsz művészettel, azon belül is Tiziano és Tintoretto festészete gyakorolta rá a legnagyobb hatást. A temperáról átváltott olajfestékre, kiszínesedett a palettája, és megjelennek az embercsoportok és a tájak is a munkáin.

A Szépművészeti Múzeum egyik büszkesége
A Szépművészeti Múzeum egyik büszkesége
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

Velence, Kandia anyavárosa tehát döntő hatást gyakorolt a festőre, de 1570 végén már a jóval több munkalehetőséggel kecsegtető Rómában találjuk. Rómában a nagy hatalmú Farnese bíbornok szolgálatába lép, az egykori ikonfestőből végképp reneszánsz mesterré válik. Figyeli környezetét, hozzájut Giorgio Vasari híres munkájához, A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete című könyv második kiadásához is később, amelybe kommentárokat is ír, 7000 szót görög-olasz-spanyol keveréknyelven. Innen tudjuk, hogy színeit kritizálva pocsék festőnek tartotta Michelangelót. Az 1541-ben elkészülő Utolsó ítélet, a Sixtus-kápolna ezek szerint nem kápráztatta el, csak mint építészt és szobrászt ismerte el a zsenit.

Kiállításlátogatók olvassák a festmény leírását
Kiállításlátogatók olvassák a festmény leírását
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

A kiállítás bevezető részében eme jegyzetekkel ellátott könyv mellett két Velencében festett kis, vallásos témájú képe is ott van a falon. Emellett látható az 1572-re datált Sírbatétel című, már Rómában festett mű is, amelyen a Krisztus holtteste mögött lévő 18 alak között ott találjuk az idős, szakállas Tizianót is. Aztán még Rómában megismerkedett a spanyol Luis de Castillával, és vélhetően az ő biztatására kelt útra 1577 első felében Madrid felé. Az épülő El Escorialban szeretett volna munkához jutni, de tudjuk, hogy az uralkodó, II. Fülöp nem kedvelte valamiért stílusát. De pont Fülöp volt az, aki Németalföld kormányzójaként, ifjan rácsodálkozott Hieronymus Bosch festészetére, ezért is van Spanyolországban máig a titokzatos mester legtöbb alkotása.

Krisztus feje felett rombusz alakú dicsfény van
Krisztus feje felett rombusz alakú dicsfény van
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

Így El Greco Madrid helyett Toledo városában telepedett meg, ahol az első időktől fogva jelentős egyházi megrendeléseket kapott. Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy a város tele van az általa festett oltárképekkel. Egy kollégája, Francisco Pacheco látogatást is tett a műhelyében, az ő későbbi, 1649-ben megjelent könyvéből tudunk meg egyet-mást A Görög festői módszereiről. Arról, hogy figuráihoz agyagmodelleket használt, amiket egy szekrényben tárolt. És az is fontos részlet, hogy minden eladott munkájáról egy kis olaj „emlékképet” ricordót készített.

Toledóban is volt persze konkurencia, de ezeknek az öröklődő családi vállalkozásoknak a festői inkább iparosok voltak, mint művészek. El Greco el is különítette magát tőlük magát azzal, hogy nagyméretű vásznainak az aljára sokszor egy kis odafestett papíroson, görög betűkkel tüntette fel a nevét. Toledóban született egyetlen fia, Jorge Manuel Theotokopuli is, aki atyja műhelyében sajátította el a festészet alapjait, és ott is kezdett dolgozni. Később egy másik, Luis Tristán nevű tanítványa is akadt a mesternek, akinek jegyzeteit abban a bizonyos Vasari-könyvben is megtaláljuk.

El Greco fia mesterségének szerszámaival
El Greco fia mesterségének szerszámaival
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

El Greco műveinek a túlnyomó többsége tehát Spanyolországban született, ezeket pedig tematikus egységekbe rendezte a tárlat kurátora, Leticia Ruiz Gómez, a spanyolországi Patrimonio Nacional Királyi Gyűjteményének igazgatója. Az első szekció így lett a Szűzanya ábrázolásaié, köztük a Szépművészeti tulajdonában lévő, 1600 körül készült gyönyörű Angyali üdvözlettel. Amelyen már ott van az érett mester teljes formakincse, így valószínűtlenül megnyújtott figurái is. El Greco már Krétán is festett ikonokat Mária képmásával, de ez valami egészen más, erősen különbözik a kiállításban vendégeskedő itáliai mesterek Madonnáitól is.

Igen, El Greco valami egészen mást festett, mint kortársai, talán ezért sem tetszett a nagy hatalmú II. Fülöpnek, a fél világ urának az, amit csinált. Jellegzetes alakjai, színei aztán ott vannak a következő, Krisztus életét bemutató részben is. De El Greco szenvedő Krisztusa nem úszik a vérben, mint Matthias Grünewald oltárképén azt láthatjuk. Kifejezetten szép vonásai, nagy, könnyező szeme van, a feje felett pedig valamiért rombusz alakú a dicsfény. A szekció egyik érdekessége a toledói Santo Domingo el Antiguo kolostor templomának Feltámadás című festménye, amely most szerepel először kiállításon, tehát még sosem hagyta el a helyét, a kolostort.

Szobor és festmény egy témában
Szobor és festmény egy témában
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

Krisztus ábrázolásai után következő kiállításrész az Isteni és világi képmások címet kapta. El Grecót ugyanis kitűnő portréfestőnek is tartották, már Rómában is megvoltak a „kuncsaftjai”, de Toledóban is sok ilyen megrendelése volt. A fekete kabátos, nagy körgalléros urak mellett Szent Lajos király, a bibliafordító Szent Jeromos, Szent Benedek és Bűnbánó Magdolna is megjelenik ezeken a kiállított portrékon. Itt van az 1583 körül festett új szerzemény, Gonzaga Szent Alajos képmása is, amelyet az Új Európa Alapítvány helyezett el tartós letétben a Szépművészetiben. És itt van az a Szent Pál-ábrázolás is, amit karakteres, elevennek ható arca miatt sokan El Greco önarcképének tartanak.

Gonzaga Szent Alajos portréja, a Mol alapítványának jóvoltából került a Szépművészeti múzeumba
Gonzaga Szent Alajos portréja, a Mol alapítványának jóvoltából került a Szépművészeti Múzeumba
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

Itt láthatjuk aztán egyetlen fiának mellképét is. A szép vonásokkal bíró, hatalmas körgalléros ifjú kezében palettát és ecseteket tart, ezzel is jelezve mesterségét. Itt van kiállítva a mester kevés fennmaradt rajzából kettő oltárképvázlat is. Külön része ennek a szekciónak a Szent Ferencről festett, jobbára egész alakos művek sora. Ezek témája Szent Ferenc életének utolsó szakasza, az Alverna-hegyi elvonulásának és a halálon való elmélkedésének az ideje.

A kiállítás utolsó részében El Greco századforduló után festett, különös érzékenységű műveiből kaphat látogató ízelítőt. Ekkor már a spanyol udvarban is hódít a barokk, a mester egészségi állapota pedig romlik, az anyagi helyzetével együtt. Már csak a főalakra koncentrál, sokszor fedetlen marad a képeinek vöröses alapozása is. Végül 1614. április 7-én, 73 évesen halt meg, ami szép kornak számít abban az időben. A pazar tárlatot fiának, Jorge Manuelnek és tanítványának, Luis Tristánnak néhány képe zárja le. Utóbbiakon már vajmi kevésbé érződik a krétai Kandiából induló festő hatása.

Kapcsolódó írásaink