Kultúra
Ha félreverték a harangot, ide futott a nép
Utazások a magyar Erdélyben: Szász mintára, magyarok által emelt erődítmény a nagyajtai unitárius templom körül
S ahogyan már olvashattuk, az itt megőrzött értékekről a legjobb kézből, Fekete Levente unitárius lelkésztől kaphatjuk a legjobb, pontosabban a legkimerítőbb eligazítást. Aki a hármas térfűzésű, gótikus, egyhajós templomban szolgálja az Urat és a közösséget már jó néhány éve, és természetesen alaposan kivette a részét a bevezetőben emlegetett felújításokból is. Sőt, az egyik toronyban, a Nagyajta múltját bemutató kiállítás videójában egy balladát mondva maga is szerepel.
Azt tőle is megtudhatjuk, miért is kényszerült arra a közösség, hogy az 1500-as évek elején, még a katolikus időkben az első, még ovális kerítőfallal vegye körbe a templomát. Ne felejtsük el, alig több, mint húsz kilométerre van ide Brassó, attól pedig csak egy ugrásra a Törcsvári-szoros. Ez utóbbin, no és a Tömösi-szoroson pedig, amikor tehették, rabló-, fosztogatóhadak törtek a gazdag Erdélyre. Ha pedig nem voltak kellő számban vagy jól felfegyverkezve, hát nem a fallal kerített szász városokat támadták, hanem akár az Erdővidék magyar falvait is. Hát ezért is kellett a szász erődtemplomok mintájára kőfallal körülvenniük a nagyajtaiaknak a templomukat.
Hogy aztán jó szolgálatot tettek ezek a falak, abban biztosak lehetünk. A betöréseket jelezte a gyújtogatások füstje, amit a toronyban vagy az Olt-völgy fölé magasodó hegytetőkön lévő megfigyelők láthattak. Akkor pedig félreverték a harangot, és a többség a falak mögé futott azzal, amit sebtében össze tudott kapkodni. Valamikor 1620 után (az egyik, később elfalazott kis ajtó szemöldökfáján az 1622-es évszám szerepel) aztán újjáépítették, és két olaszbástyával is megerősítették a 8 méter magas, immár rombusz alakot kirajzoló falakat. Készült egy zömök kapubástya is az északi oldalra, így növelték az ajtaiak a biztonságukat.
A reneszánsz pártázattal ellátott falak alá fából gyilokjárót építettek, így e mésztufából készült pártázat fedezékül is szolgált. Természetesen itt is találunk szép számmal szuroköntőket, amelyeken keresztül a falra kapaszkodók nyakába a forró szurkot öntötték a védekezők. És vannak a fektetett téglalap alakú, „lappancsos” lőrések is, amelyeknél egy deszkából készült kis ajtóval le lehetett zárni a nyílást, miután, mondjuk, kilőttük a puskánkat, és újratöltenénk. Végül 1657-ben eljött annak is az ideje, hogy felépítsék azokat a bizonyos, sok helyen látható, falhoz ragasztott tárolókamrákat, amelyekben egy-egy család tartalék élelmének a java volt békésebb időkben is.
Ezeket a kamrákat már nem építették vissza 2019 és 2021 között, no és a pártázat is csak a nyugati részen készült el, viszont annál szebben mutat a három bástya, amelyek igazán 21. századi, modern szellemiségű kiállításokkal várják az utazókat. A szentély mögötti bástyában három szinten néprajzi tárlatokat is találunk, de itt leljük meg Kriza János püspök és költő, meseíró személyes tárgyait, meggyfa szipkáját és elefántcsont markolatú sétabotját is. Egy ügyes videómunkával pedig megelevenítik a püspök úrról készült képet, így ő maga mondja el az életrajzát a látogatónak.
A templomtorony oldalán lévő bástyában az unitárius egyház történetét, Dávid Ferencet, az alapítót és hitelveit ismerhetjük meg. Itt az 1568-as, vallásbékét hirdető tordai országgyűlésről készült festmény „elevenedik meg”, a számítógép jóvoltából. A tárlókban ott vannak a szertartásokhoz használt tárgyak, öltözetek, de kapunk egy összeállítást a hírneves unitáriusokról is. Köztük van a régész és történész László Gyula (nem messze innen, Miklósváron született), Orbán Balázs, de Charles Dickens is. A korabeli, vaspántokkal megerősített ajtajú kapubástya kiállítótere (1637–1638 telén kivágott faanyagot azonosítottak itt) pedig Nagyajtáé, annak történetéé lett. Itt láthatjuk a falu okleveles említéseit, a helységet érintő különféle összeírásoknak a másolatait.
De itt vannak a híres nagyajtaiak is, a Krizák mellett például a csíkrákosi születésű idősebb Nagyajtai Cserey Farkas, aki Mária Terézia tanácsadója volt, és Fekete lelkész úr szerint neki köszönhetjük mi, katolikusok Csíksomlyó „brendjét”. Fia, a már Bécsben született Nagyajtai Cserey Farkas, a napóleoni háborúk őrnagya és később jeles botanikus is volt. De Kazinczy és Döbröntei Gábor barátjaként támogatta a magyar irodalmat, az Erdélyi Múzeum megalapítását, és szorgalmazta az egyházi művészet kincseinek összeírását, megbecsülését is. Az 1901-ben itt született, kétszeres Kossuth-díjas színésznek, Bihari Józsefnek, aki erdélyi vasutasként kezdte, a filmjeit is meg lehet itt nézni, már ha van arra ideje az erre járó magyar utazónak.
Végül, ha jártányi erőnk marad, hát nyittassuk ki a Kriza-emlékházat is, ami ott van a parókia modernebb épülete mellett. Kriza János 1811-ben született Nagyajtán, az unitárius lelkész fiaként. Filozófiát, teológiát és jogot is tanult Kolozsváron, de a berlini egyetemet is megjárta. Ahol is a Grimm fivérek hatására kezdett el folkrolisztikával foglakozni. Fő műve a már püspökként, 1863-ban kiadott Vadrózsák című székely népköltési gyűjtemény, amely az akadémiai tagságot is meghozta a számára. A mindenkori harangozó házában berendezett múzeumban részletesen megismerhetjük munkásságát, a másik szobában pedig színes néprajzi kiállítás vár bennünket.
