Tuskó Matyi és Fajankó, avagy hogyan hívjuk Pinokkiót magyarul?

Miért kell egy mesehős nevét magyarítani? Talán azért, mert a hazai kiadó nem bízik abban, hogy a magyar olvasó szívesen küzd az idegen nyelvű nevek és szavak kiejtésével, legyen az még oly kedvelt és sokak által beszélt európai nyelv is, mint az olasz.

Carlo Collodi műve – amely a mai napig számos magyar fordítást, egyszersmind megszámlálhatatlan színpadi és filmes feldolgozást ért meg – meglehetősen hosszú idő után kezdte meghódítani a magyar olvasóközönséget. A tulajdonnevek Collodi Le avventure de Pinocchio című könyvének magyar fordításaiban című tanulmány (megjelent: Szörényi László – Takács József (ed.): Serta Jimmyaca. Emlékkönyv Kelemen János 60. születésnapjára. Budapest, Balassi Kiadó, 2004: 311–326.) arra hívja fel a figyelmet, hogy az első hazai kiadás több mint negyven évvel az eredeti után, 1926-ban látott napvilágot. Ráadásul az első magyar publikációk nem is mind fordításként, több is átdolgozásként aposztrofálja saját magát.

De – újév lévén – ne is húzzuk az időt, lássuk, milyen magyar változatokat találtak ki a fordítók/átdolgozók a főbb karakterek neveire! A tanulmány szerit a Pinocchio név eredetileg fenyőmagot jelent, amit Gepetto ad a bábunak. A meseregény azonban akkora siker lett, hogy ezt a szót ma már csak a mesehősre használják az olaszban, a fenyőmagra pedig a pinὸlót, ami korábban népies szónak számított. Az első magyar fordítók mindehhez képest Tuskó Matyi, Matyi, Fajankó, Jankó, Paprikajancsi néven emlegetik a történet szerint megelevenedő bábút.

Gepetto neve is alapos átköltésen esett át: Cikória János, János bácsi, Faragó Péter a megszólítása a magyar változatokban. De ez csak a kezdet. Sárgás parókája miatt Gepetto gúnyneveket is kap a fordításokban: a Polendinát Csutoraként, Puliszkaként, Sárgarigóként és Máléként magyarítják.

Az állatszereplők közül a Tücsök nevét érdemes idézni, őt Beszélő Tücsöknek, Tücsök Matyinak, Táltos Tücsöknek, Szóló Tücsöknek nevezték el a fordítók.