Kultúra
Fröccsöntött kard és sisak
Utazások Erdélyben: Barcaföldvár megújított, még a német lovagok által épített vára
Miután megismerhettük Barcaföldvár bazilikányi nagyságú, de mára már üressé vált templomát, utazzunk csak megint vissza a múltba, és nézzük meg, mi lett a német lovagok által, a királyi tilalom ellenére kőből emelt várának a sorsa, amely megközelítően ovális alakú, a domb gerincének a végéhez igazodó erődítményt Szűz Máriáról Marienburgnak nevezték el az amúgy nem is annyira jámbor lovagok. (Elkergetésük után, már Pomerániában is felépítettek egy Marienburgot, ezt nevezik most Malborknak.) A Német Lovagrend 1211-ben kért bebocsátást II. András királyunktól, aki nagy kegyesen a mostani Barcaságba telepítette le a Szentföld és a zarándokok védelmét már ellátni nem tudó lovagokat.
Ők itt, az Olt bal partján, a Barca patak torkolatától nem messze látták meg azt a helyet, ahová központi várukat, majd földhányásokkal megerődített városukat felépítették. A várukban szokásuk szerint a kápolna mellé ispotályt, kórházat is emeltek, de az 1218-ban a Szentföldre induló királyunk, II. András valamiért mégsem az ő lovagrendjükbe lépett be, hanem inkább ispotályos, tehát johannita lovag lett belőle. Így aztán mikor tudomására jutott, hogy a rend a pápától önálló egyházi státuszt kért, így államot épített az államban, hát elküldte seregét, és a lovagoknak azonnal menniük kellett.
Aztán ha a múltban utazgatni kívánunk, hát vegyük csak elő az első, vagy a második katonai felmérés digitalizált térképeit. Az előbbi még 1782 és 1785 között készült, a másodikat pedig 1819-től kezdve, fél évszázadnyi munkával állították össze a Habsburgok hadmérnökei, térképészei. Mindkettőn megtaláljuk Barcaföldvárat, azaz Marienburgot is. Sőt, az első felmérés rajzán még a hajdani vár falainak, bástyáinak a vonalai is felsejlenek.
Azé a váré, amely a lovagok elűzése után a király kezébe került, hogy aztán jó száz esztendővel később, 1345-ben az Erdélyre törő tatárok foglalják el és rombolják le. Felégették ekkor a várost is, amely káptalani székhelyként Brassó ellenlábasa is volt ekkoriban. Ez a vetélkedés még sokáig eltartott, végül a 17 kilométerre lévő, Cenk-hegy alatti város győzelmével végződött. De Barcaföldvár sosem volt szegény, pedig megjárták különféle hadak, de rendesen.
Talán ennek tudatában is építették újra fel a városiak a tatárok által lerombolt várat már 1420 körül, amelyből így a közösség által fenntartott „parasztvár” lett, hogy aztán már 1430-as években a török portyázók, majd 1457-ben Vlad Țepeș, a később Mátyás királyunk által fogságra vetett havasalföldi vajda pusztítson itt, a várost és a várat elfoglalva. 1599-ben Vitéz Mihály lett ostrommal az úr benne, és egyben erdélyi fejedelem is, de neki hamar leáldozott a csillaga.
1604-ben a város lakói húzódtak ide Basta generális kegyetlen zsoldoshadának a közeledtére, és jó hétezer aranyforintért el is érték, hogy elvonuljon a falak alól az Erdély-szerte oly sokat átkozott császári tábornok. Nyolc év múlva nyáron aztán a nagyhatalmú Michael Weiss, a székelyeket gyűlölő brassói főbíró érkezett meg ostromolni zsoldosaival. Majd miután nem járt sikerrel, már a havasalföldi oláhokkal megerősített seregével tért vissza október 11-én. De nem sokáig örülhetett a sikerének, mert néhány nap múlva Báthory Gábor, az utolsó Báthory fejedelem érkezett meg, és tette helyre a főbírót, aki a csatából való menekülés közben életét is vesztette.
Eme csetepaténak különös, kör alakú, négyszögletes tornyú kápolnát formázó emlékműve is van Barcaföldváron. Ez a Friedrich Balthes műépítész által tervezett építmény arra a 39 brassói diákra emlékezik, akik életüket vesztették az 1612. október 14-én megvívott csatában. Igaz, más források szerint csak 18-an voltak, de az 1913-ban emelt Studentendenkmal azóta is emlékeztet rájuk, eszünkbe juttatva derékba tört életüket.
1690-ben jut aztán megint történelmi szerephez jut a vár és a város. Ekkor a már reménytvesztett Thököly Imre foglalja el a mellette kitartó kurucokkal, no és a szultán által rendelkezésére bocsátott, leginkább fosztogatásra alkalmas tatár hadakkal. Magát erdélyi fejedelemmé tétetve, innen intézi gyújtó hangú kiáltványát a magyarokhoz, székelyekhez. De azok nem kérnek a tatárjaiból, a török barátságból, és kiverik hadaival együtt a végnapjait élő fejedelemségből.
Ekkoriban a német lovagok hajdani büszke vára, a szász erődtemplomokhoz hasonlósan, élelmiszerraktárként is működött: tehát minden családnak volt egy kamrája belülről a falhoz ragasztva, ahol a gabonáját és a füstölt húsokat, sonkákat, szalonnákat, kolbászokat tárolta. Így legalább ezeket nem kellett magukkal cipelniük, amikor a harangok félreverése után mindenki igyekezett minél előbb a biztonságot adó falak közé kerülni.
Ahol aztán, ha komolyabbnak tűnt az ostromló sereg, előkerültek a kátrányfőző üstök is, mert ezeknek a parasztváraknak a jellegzetességei a kátránykiöntő nyílások, amelyeket a falak pártázata alatt alakítottak ki. Ezekből zúdították a forró anyagot a nem is annyira magas falakat létrákkal megmászni próbáló ostromlók nyakába. A védők persze lövőszerszámokkal és szúró-, vágóeszközökkel is jól el voltak látva, de a leghatékonyabban mégis az olvasztott kátránnyal tudták céljukat elérni.
A török kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc után aztán békésebb időszak következett ezen a tájon is. De a parasztvár raktározási feladata megmaradt, megvolt még 1838-ban is, amikor a templomot is súlyosan károsító földrengés a vár falait is ledöntötte, hogy aztán a polgárok, biztos, ami biztos, még újjáépítsék azokat. 1870 körül már úgy döntenek, hogy lebontják a kaputornyot és a falak egy részét, hogy kaszárnyát építhessenek máshol a kövekből.
Az elhagyott, kőbányának használt maradékot pedig az 1977-es földrengés döntötte romba, aztán a román állam 2013-ban döntött úgy, hogy uniós pénzből valamennyire visszaépíti az egykori parasztvárat. A munkálatokat négy esztendeje hagyták abba, tetszetős építmény lett a Német Lovagrend egykori várának köveit is tartalmazó erősségből. Az már más lapra tartozik, hogy a várbéli kiállításokon, információs táblákon, lapostévéken mindenütt a lovagrend kerül előtérbe. Ugyanakkor, mivel ilyenek nem is nagyon lehettek, maradhattak itt, a lovagok tárgyi emlékeit, itt most egy sisakot, pajzsot és egy kardot, csak utángyártott, fröccsöntött formában tudták a tárlókban elhelyezni.
