Kultúra

Érzem, hogy élek

Krisztus ezer arca, a kereszténység külső, attraktív megjelenése, a hit legbensőbb megélési pontjai, keresés és kutatás, az otthonból kiinduló, puha és mély, vidéki szépség kapcsolódik egészen kemény vonalvezetésen át a szilárd és lényegi mondanivalóig a digitális transzformáció útján Bukta Imre nagyszabású és nemzetközi szintű kiállításán a Godot-ban 

Érzem, hogy élek
Kiállítási enteriőr
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

Műveljük kertjeinket! címmel látható a Godot Kortárs Művészeti Intézet több mint ezer négyzetméter alapterületű óbudai kiállítóterében Bukta Imre kortárs képzőművész legfrissebb műveiből válogató tárlat. Az elmúlt tíz évben nem volt hasonló jelentőségű, hazai művész által jegyzett kiállítás, így a nagyközönség előtt november 27-én nyíló tárlat kivételes művészeti eseménynek ígérkezik.

Bukta Imre korábbi, 2012-es kiállítása rekord látogatószámot döntött a Műcsarnokban, a mostani tematikus tárlatra pedig a kortárs magyar képzőművészet nagy hatású mestere új műveket készített. A kiállítás vezérfonala a vidéken alkotó ember esztétikai, szociális és erkölcsi viszonyulása a környező világhoz. A tárlat hat különálló tematikus egységből épül fel: a vidékiség, a fák, a szakralitás, egyes értékek devalválódása, az idősödés és az otthon témája mentén találkozhatunk a művekkel, s mindezek nyomán megjelenhet a kiállítás alapideája is, az alkotás szükségességének belátása.

Sóhaj és meghajlás, karcsú jegenyefák, élet és halál, Ég és Föld kapcsolata, növekedés és bőség tárul elénk a kiállítás elején, miután belépünk a hatalmas, mázas zománcedényekkel és rusztikus díszekkel tűzdelt, élethű kertkapun.

Bent vagyunk. Még nem legbelül, de a látvány, az egység, egy nagy egész aprócska, részletgazdag elemei, romantikus színvilág és nosztalgia fogadja a látogatót a tér vidéki, természeti beugró részletében. Az álomszerű, egyben dinamikusan élő festmények mellett videóboxokból a hazai kulturális illetve tudományos élet jeles szereplői szólnak hozzánk az egyes tematikákhoz kötődően, így Krasznahorkai László, Kossuth-díjas író a Bukta Imre által teremtett atmoszférával összhangban beszél arról, miért olyan fontos téma a kultúrában a vidékiség. Sebestyén Márta Kossuth-díjas előadóművész arról mesél, miért annyira fontosak a kultúránkban a fák.

A kiállítás harmadik részén felmerül a gondolat: „Mikor jön le az égből Krisztus?” Ebben a keresztutat idéző részben szakrális témájú művek láthatók. Érzem, hogy élek, megélem a csatlakozás módját és az utat, ami befelé vezet. Valahogyan így érezhet a látogató ebben az egységben, ahol pelyva száll Szűz Mária körül.

Bukta Imre, a Magyar Hírlap kérdésére úgy nyilatkozott, a pelyva (is) mellékterméke a búzaaratásnak, ám nem haszontalan, a paraszti kultúrában vályogtégla-vetésnél és a házak tapasztásakor használták, de szellemi néprajzban is található néhány közmondás erről.

Az installáción pelyvából készült lendület érkezik Sarlós Boldogasszony kitárt kezei közé, melynek ünnepe a hagyományok szerint az aratás megkezdésének szimbóluma. A 18. században még az asszonyok arattak sarlóval, a férfiak pedig a kévét kötözték. Vallási értelemben maga a momentum, harmóniában van azzal, hogy amit Szűz Mária learat, azt fia összegyűjti, és elválasztja a búzát az ocsútól.

Gulyás Gábor filozófus, esztéta, a kiállítás kurátora úgy fogalmaz, Bukta Imre élete szorosan kötődik Mezőszemeréhez, mely védőszentje a Sarlós Boldogasszony, így életművében sokszor megjelenik a motívum.

A következő blokk címe „A romantika a legjobb üzlet?”, mely egy kérdést jár körül: Hogyan válhatnak periférikussá értékrendszerünk központi elemei, miként mennek veszendőbe az ember életében egyes értékek? A vidéki élet alapvető tartalmi elemei és a falusi lét átalakulása, kopása, megszűnése nem a veszteség érzésével párosul a képeken, hanem valamiféle fanyar, de kedves, a múltra szeretettel gondoló, ám a világ modernitásával nem ellentmondó kontextusban.

Az ötödik egységben a „Megöregszünk mind?” című részben Bukta Imrét az foglalkoztatja, mi mindent hozhat az ember életébe az idősebb életkor. A képeken régi vágású, múltszagú formák jelennek meg a digitalizáció legfrissebb elemeivel.

Egy mostani képen, Bukta Imrét, magát is láthatjuk kezében egy I kapával, azaz egy modernizált okoskapával, mely szintén a legmélyebb érzelmekre hat, úgy, mint a Nyugdíjasklub – Imi 70 című önreflexív installáció, ahol egy bankettszerű vacsora után két idős asszony okoseszközökön nézegeti az ünnepelt ember, „Imi” gyerekkori fényképeit.

A kiindulópont lényegisége, a hozott érték, hozott anyag és a szellemi örökség egyaránt megjelenik a kiállítás utolsó pontján, mely a tárgyi kultúrán túl felidézi személyiségünk olyan elemeit, melyeket a múltból hozunk, esetenként cipelünk.

Kapcsolataink sokszor sormintára épülő párhuzamossága, kötődési zavaraink, vak hitünk, elfogultságunk, sérüléseink, fájdalmaink vagy legősibb élményeink és a szeretetre való képességünk mind megmutatkozik az otthon részleteiben. Megküzdési stratégiához a művész a kegyelem szükségességét javasolja, melyet más megfogalmazásban szerencsének is nevezhetünk.

Bukta Imre úgy hoz felszínre mély érzéseket, hogy ott sincs. A magyar kortárs művészet ikonikus alakja, aki három alkalommal szerepelt a Velencei Biennálén, kiállított a São Paulói Biennálén, láthatták a műveit – többek között – a párizsi Pompidou központban, a brüsszeli Bozarban, a szentendrei MűvészetMalomban, a linzi Landesmuseumban, a jyväskyläi Art Muzeumban, a lundi Konsthallban, a pekingi Millenium Múzeumban, a mostani, nagyszabású kiállítás megnyitója előtti nap lebetegedett.

Gulyás Gábor a Modem, a Műcsarnok és a Ferenczy Múzeumi Centrum egykori igazgatója mégis úgy mutatja be a tárlatot, a látogatóban felmerül a gondolat, Bukta Imre jelen van. Képekben, hangokban, mozgásban, a legapróbb részletekben, a legmarkánsabb nyikorgásban, a legőszintébb érzésekben. Érezni lehet a lényét.

A kiállítás a Godot Művészeti Intézetben 2022. november 27.-től 2023. április 30.-ig látható.

aaa
Fotó: MH/Hegedüs Róbert 

Kapcsolódó írásaink