Kultúra
A bronzba öntött, majd festékkel leöntött tekintély
Erdélyi utazások: Samuel von Brukenthal szobra előtt, Nagyszeben főterén
Hogy miért is haragudott a térfigyelő kamerák által is rögzített, majd 500 lejre büntetett férfi eme tekintélyes férfiúra, az is hamarosan kiderült. A 37 éves elkövető, akinek egyébként a letisztítás költségeit is állnia kellett, elvbarátaival együtt románok gyilkosának tartja az egykori kormányzót, Erdély első, mindenki által látogatható múzeumának megalapítóját. Samuel von Brukenthal az ultranacionalisták szerint azért romángyilkos, mert ő verette le az 1784-es parasztfelkelést, és végeztette ki annak két vezetőjét, a korábban hegyirablóként tevékenykedő Horeát és Colscát.
Nos, tény, hogy ebben az időben, pontosabban 1774 és 1784 között ő volt Erdélyben a kormányzó, de a katonaság kivezényléséhez, majd a 4000 magyar áldozattal járó tétlenkedés utáni bevetéséhez már nem nagyon volt köze. Ezt Bécsből intézték, Samuel von Brukenthal csak a felkelőkkel való tárgyalásokat szervezte, Ghedeon Nichitici ortodox püspököt küldve azok megbékéltetésére. Akire aztán a lázadók rá is lőttek, de a gyülevész had a reguláris katonaságnak már nem tudott ellenállni.
Végül maguk adták ki három vezérüket, és mint már tudhatjuk, Samuel von Brukenthal elküldött a börtönbe hozzájuk egy festőt, így ma is tanulmányozhatjuk Horea, Colsca és a harmadik vezér, Crisan nem túl bizalomgerjesztő ábrázatát. Nem von Brukenthal tehetett arról sem, hogy Crisan öngyilkos lett a börtönben, két társát pedig nyilvánosan kerékbe törték Gyulafehérváron. Nem volt benne a keze aztán az 1764-es, mádéfalvi tömeggyilkosságban sem, mint tudjuk, ezeket ez „ügyeket” akkoriban a hadvezetés intézte.
Hanem Samuel von Brukenthal elsősorban kitűnő hivatalnok, átlag feletti műveltséggel rendelkező műgyűjtő és fajtája mellett mindvégig kiálló evangélikus szász volt. 1721-ben született a Szebentől vagy harminc kilométerre lévő Újegyházon. Ahol szintén pusztul manapság egy szép szász erődtemplom, és az 1910-ben megszámláltatott 639 szászból immár csak 72 maradt.
Samuel von Brukenthal jelentős vagyont és nemességet örökölt atyjától, aki arról is gondoskodott, hogy fiát külföldi egyetemekre küldje. Az ifjú pedig jogot hallgatott 1743-tól Halléban, majd később Jénában is, és az előbbi helyen lett tagja a Három Arany Kulcs szabadkőműves páholynak. Ami nem volt ritkaság abban az időben, de tudását és kapcsolatrendszerét már itthon kamatoztatta, hiszen 1745-ben már újra Szebenben találjuk.
Samuel von Brukenthal sikeres volt a házasságában is, hiszen a város főbírájának a lányát, Katharina von Klocknert vehette el feleségül. Ilyen háttérrel aztán megnyíltak előtte a kapuk, tisztséget kapott a város vezetésében, majd pedig a bécsi udvarba is eljutott a szászok küldöttségének (Deputatio) tagjaként. 1753 márciusában az uralkodó, Mária Terézia is fogadta, akinek megnyerte tetszését a tettre kész fiatalember.
Így aztán már egyenes volt az útja a belső titkos tanácsosságig, 1774-ben a Gubernium elnöki posztjáig, majd 1777-ben a főhatalomig, a kormányzóságig. Hivatali idejében pedig jelentős adóreformot hajtott végre, az uralkodó akaratának megfelelően rendezte az úrbéri kérdést, és megreformálta az igazságügyet is. Mindeközben pedig ébren őrködött a szászok évszázadok alatt megszerzett jogain. Amire a magyar arisztokrácia és Bécs is veszélyt jelentett ekkoriban.
De a hivatali pálya mellett Samuel von Brukenthal odafigyelt vagyonának gyarapítására is. Az apjától örökölt és a hozományként kapott pénzeket földekbe fektette, amiken mintagazdaságokat hozott létre. Fellendítette a len és a kender termesztését és tenyészállatokat, juhokat, szarvasmarhákat és lovakat hozatott külföldről és elsőként termesztett Erdélyben burgonyát és lóherét is. Fűtött üvegházaiban megteremtek a déligyümölcsök, a citrom, a narancs és az ananász is.
Pompás nyári kastélyt építtetett aztán az Olt partján, Szebentől 15 kilométerre lévő Feleken, majd 1778-ban hozzáfogott barokk palotájának megépítéséhez is a város központjában. Ez a tíz év alatt befejezett épület lett az otthona a bécsi időktől gyarapított legendás műgyűjteményének, 1200 festménynek és 900 metszetnek. Köztük Tiziano, Rubens, Lucas Cranach és Jordanes festményeinek, vagy éppen Albrecht Dürer metszeteinek.
Samuel von Brukenthal könyvtára a maga 16 000 kötetével legalább olyan híres volt, mint a műgyűjteménye. A kor tudományos munkái és a szépirodalom mellett régi oklevelek, kézzel írott kódexek is voltak itt, amiket akkoriban szabadon lehetett tanulmányozni. A kormányzó 1780-tól ásványgyűjtéssel is foglalkozott, nagy híre volt aranyrög gyűjteményének. Ugyancsak szép eredményeket ért el az érmegyűjtésben, kollekciójának sem volt párja Erdélyben, de talán a birodalomban sem. (Esetleg Mária Terézia férje, Lotharingiai Ferenc jelenthetett eme szenvedélyében konkurenciát neki.)
Palotájában aztán otthonra lelt római kori leletgyűjteménye, de az általa még 1753-ban alapított Collegium Musicum is. A helybeli muzsikusok koncertjei mellett intézkedett arról is, hogy korának nagy „sztárjai” is fellépjenek Szebenben. 1790-ben írótársaságot hozott aztán létre, és August Schlözerrel megíratta az erdélyi szászok történetét is. Samuel von Brukenthal tudományos folyóiratot is megjelentetett, és még 1765-ben egy részletekbe menő tervezetet készített az erdélyi szász egyetem megalapításáról is.
Nem véletlenül áll hát ez a három méteres szobor Szeben központjában, a visszafogottan díszített barokk palota előtt. Nagyon sokat köszönhetnek a szászok, majd pedig a Trianonnal helyzetbe kerülő románság is az egykori helytartónak. Akinek talán csak egyvalami nem adatott meg, mivel egy szem kislánya négyéves korában meghalt. Ezért aztán, miután megnyittatta a palotáját a nagyközönség előtt, úgy rendelkezett, hogy vagyonát a város evangélikus gimnáziuma örökölje.
Az iskola cserébe napjainkban is Samuel von Brukenthal nevét viseli. Máig is álló műemlék épülete is Brukenthal kormányzósága alatt, 1779-re készült el, ő maga is a korábbi épületben végezte középiskolai tanulmányait. Hogy a 170 ezres Szebenben a megmaradt 1500 szász gyermekei megtöltik-e a kétemeletes, hatalmas épületet, azt nem lehet tudni. A tanítás minden esetre német nyelven zajlik, aminek maga Samuel von Brukenthal is nagyon örülne.
