A Habsburgok holicsi nyaralója

Ahhoz, hogy meglássuk, a történelmi Magyarország területén kezdetben hol is volt a Habsburgoknak nyári rezidenciája, bizony egészen a nyitrai Holicsig kell nyugat felé utaznunk a Felvidéken. Erre aztán már nem sok magyar szót hallunk, de ez ne vegye el a kedvünket, hiszen a történelmi időkben sem volt itt magyar többség.

Már maga az elnevezés sem magyaros, igaz, alapításának idején még Újvárnak hívták a települést, mert a Jeruzsálemet is megjárt II. András királyunk fundált ide 1228-ban egy erősséget, amely vélhetően egy vízzel körülvett vár volt a Morva folyó lapályán, az ország határán. Az Újvárnak nevezett határvárra aztán II. Ottokárnak is fájt a foga, de Budmér fia Mihály 1273-ban megvédte azt a Felvidéken sikeresen előrenyomuló cseh királlyal szemben. Újvárt aztán még III. András alatt Csák Máté foglalta el, tőle előbb 1299 őszén András fia, Demeter vette vissza a király nevében.

Majd miután 1301-ben az utolsó Árpád-házi király meghalt, ismét Csák Máté lett az úr. Tőle Károly Róbert nevében egy Európában később sok helyen felbukkanó másik király, a prágai Luxemburgi János vette el a határvárat. (János a lengyel trónt is megcélozta, háborúzott Karintiában, majd Itáliá-ba ment, ahol a guelfek és ghibellinek küzdelmébe avatkozott bele, de itt is kitelt a becsülete, végül a százéves háborút kirobbantó francia király, VI. Fülöp mellett találta meg számítását, végül teljesen vakon, két lovag közé kötözve, a crécyi csatában, 1346 augusztusában érte utol a halál.)

Csák Máté 1321-ben bekövetkezett halála után István nevű unokaöccse birtokolta a továbbiakban Berencs várával együtt, és csak 1332-ben lett újra Károly Róberté. A két erősség leromlott állapotban volt, a király ezért négy vármegye jövedelmét adta át Menul fia Péternek a felújításra, aki viszont meglépett a pénzzel. A várat, amelyhez ekkoriban már egy gótikus palota is tartozott, Zsigmond király hű emberének, Stibor vajdának adta, majd 1434-ben, Stibor fiának halálával ismét az immár német–római császárrá is lett Zsigmond volt az úr benne.

Később a Révay, Rozgonyi, Bakics és Schlick famíliák után a Czoborok is birtokolták, miközben megfordultak benne 1605-ben Bocskai hajdúi, 1622-ben Bethlen Gábor katonái, majd 1645-ben I. Rákóczi György is elfoglalta. A vár csak 1678 után kapott téglából kirakott olasz bástyákat, amelyeket egy kisebb tó vett körül. A bástyákat és a külső falakat is víz választotta el a belső vártól, de ez nem akadályozta meg 1705 nyarán Esterházy Antal vidám kurucait, hogy el ne foglalják. Néhány ágyúlövés után százharminc császári védője meg is adta magát, de vége lett a tárogatós időknek is, hiszen az 1708-as trencséni csata után kiszorultak a kurucok a környékről.

Végül Czobor József 1739-ben eladta Holicsot Mária Terézia férjének, a gazdasági ügyekben otthonosan mozgó Lotharingiai Ferencnek, aki 1723-ban, tizenöt évesen jelent meg a bécsi udvarban, és egyből elnyerte a tízéves Mária Terézia szívét. Mivel VI. Károly császárnak nem született fiúgyermeke, a leányági örökösödés francia támogatásáért Ferencnek le kellett mondania Lotaringiáról a toszkán nagyhercegi címért cserébe. Az igaz szerelmen alapuló házasság 1736. február 12-én megköttetett, az ifjú férj pedig egy évvel később hiába áhítozott hadvezéri babérokra, csúnyán leszerepelt a török hadjáratban. Többé nem is háborúzott, inkább a gazdaság felé fordult, amihez viszont igencsak nagy tehetsége volt.

Befektetését megsokszorozván, húszmillió arany értékű vagyonnal bírt, és 1763-ban a birodalom pénzügyeinek vitelét is átvette. Holicson 1749 és 1754 között felépíttette a ma is látható, U alakú, háromszintes nyári rezidenciát, a „mulatókastélyt” a maga kilencvennyolc szobájával. Leírását Fényes Eleknél így olvashatjuk: „A császári-királyi mulatókastélyhoz egy kétszeres hársfasor, 2 hid, s ezen kivül 1–2 sáncz-árkon keresztülhuzott felvonó-hid viszen.

A külsőben ezen sáncz-árkok közül a legszebb zöld pázsitot, a másodikban pedig kertet láthatni, mellyben legjobb izü gyümölcsös, burgundiai szőlőtőkék s baraczkfák díszlenek. A 3 emeletes kastélyban van egy chinai tánczoló- s ebédlő-terem, császár-módra kiékesitett szobák, egy pompás kápolna három karzattal együtt, több földalatti menettel. – 1805-ben az auszterliczi ütközet után itt jöttek öszve Europának akkori legnagyobb fejedelmei s hadvezérei. Mindjárt a fő épület mellett terül el a fáczányos kert, melyet a felséges vendégek vadászat kedveért gyakran meglátogatnak. – Emlitést érdemel a konyhakertben lévő kásztor-tó (Biber, Castor) vagy hod-tó, hol ritkaság kedveért ezen állatokból egynehány darab mindig tartatik.”

Hogy a nyaralások alatt se tétlenkedjen, Lotharingiai Ferenc 1746-ban majolikagyárat alapított Holicson, a szomszédos Sasváron pedig textilmanufaktúrája kezdte meg a termelést. Három évvel később német mintára létrehozta a ma Kacenárennek nevezett nagy vadkacsacsapdát, amiről lesz még szó a sorozatunkban. Ugyancsak az ő nevéhez fűződik a városka határában lévő hatalmas ménesbirtok felépítése is, erről ismét csak egy későbbi cikkben olvashatnak majd.

Hogy gazdasági tevékenysége és tíz gyermekük nevelése mellett még természetbúvárkodásra is volt ideje Ferencnek – akit 1745-ben, Frankfurtban német–római császárnak is megválasztottak –, az már szinte hihetetlen. Pedig egész ásványgyűjteményt szedett össze, és régi érmékből is szép kollekció-val rendelkezett. A kastély körüli vizesárok kiszárítása és feltöltése már II. József uralkodása alatt történt.

Holics 1919-ig marad Habsburg-tulajdonban. A megszálló csehek persze itt is leromboltak és széthordtak mindent. Napjainkban nyaranta a kifosztott kápolna mellett a japán szalont lehet megnézni, ahol a falakat japán stílusúnak gondolt, hétköznapi jeleneteket ábrázoló festmények díszítik. Eredeti még az intarziás padló és a két kályha is, valamint az előtérben álló hatalmas, lyukas bronzteknő, amelyben valaha vizet tároltak.