Kultúra

Megint az úzvölgyi temetőbe tartanak a román nacionalisták

Hol sírjaink domborulnak – Erdély temetőit járva román szélsőségesek demonstrációjával is találkozhatunk

Most, hogy a román nacionalisták ismét csak demonstrálni akarnak az úzvölgyi magyar katonai temetőben, ismerjük meg jobban a hely történetét. Tudnunk kell, hogy a poros úton, szerpentineken a történelmi Magyarország ezeréves határához tartunk, 38 kilométert kell megtennünk Csíkszentmártonból indulva, amely településhez Úzvölgye, e kihalt falu is tartozik. 

Megint az úzvölgyi temetőbe tartanak a román nacionalisták
Sorakoznak a fakeresztek
Fotó: MH/Pálffy Lajos

Csíkszentmártonnal, templomával, történetével már találkozhattunk az Utazások Erdélyben-sorozatunk egyik írásában, ahogy megálltunk az Aklosnál is, ahová szintén temettek magyar katonákat a nagy háború idején. Úzvölgye (Valea Uzului, ahogy a románok mondják) fénykorát, legnagyobb lakosságszámát a 20. század elején érte el, amikor a Münchenből érkező Rosenberg Frigyes korszerű fűrésztelepet alapított itt. Az Úz folyó mentén nem volt ismeretlen ez az iparág, egyes források szerint a 18. század végétől vagy tizennégy fűrésztelep működött itt a környékbeli erdőségek faállományára épülve.

Megyehatár az Úz partján, a temető közelében
Megyehatár az Úz partján, a temető közelében
Fotó: MH/Pálffy Lajos

A falu tehát a fűrésztelepeknek, a kezdetben vízi erővel, majd gőzgépekkel meghajtott „gattereknek”, fűrészgépeknek köszönhette létét, majd felvirágzását. A családostul, testvérével és apjával érkező Rosenberg Frigyes a helyszínen „kastélyt” is emeltetett téglából hozzátartozóinak, míg a munkások és családjaik fenyőrönkökből összerótt házakban laktak. Rosenberg révén a gyárat keskeny nyomtávú vasút kötötte össze Dormánfalvával és Csíkszenmártonnal is, amit a korabeli fényképek is tanúsítanak.

Kitárul a völgy
Kitárul a völgy
Fotó: MH/Pálffy Lajos

Ezen a két útvonalon szállíttatta el a vállalkozó a megrendelt, méretre vágott és megszárított fűrészárut, mert a telepen nagy szárítóépületek is működtek. Az üzlet pedig jól jövedelmezett, a család Trianon után is meg tudta tartani azt, csak a II. világháború alatt menekültek el Rosenbergék az akkor már a második bécsi döntés értelmében Magyarországhoz tartozó Úzvölgyéből, leszármazottaikat Kanadában találhatjuk meg.

A temető magyarok által kialakított bejárata
A temető magyarok által kialakított bejárata
Fotó: MH/Pálffy Lajos

A fűrészüzem a második világégés során itt zajló harcokban károkat szenvedett, aztán államosították, később megindult a leépülése és vele együtt a falu lakosságának a fogyatkozása is. Az írás tárgyát képező katonatemető jobb oldalán hátul található a falu temetője is vagy két tucat kő- és vaskereszttel. Itt lelt örök nyugalomra 2020-ban László Sándor is, aki 90 évesen halt meg, de nem itt. A falu tehát elnéptelenedett, házait elbontották, elhordták, vagy egyszerűen a múló idő áldozatai lettek.

László Sándor sírja
László Sándor sírja
Fotó: MH/Pálffy Lajos

Erre a sorsra jutott volna a patakvölgyet átszelő országútnak a hajdani fűrészteleppel átellenes oldalára kerülő katonatemető is, amelybe 1916. október 17-én temették el az első hőst, név szerint Ozswald János honvédet. Azért kellett meghalnia, mert a Román Királyság 1916. augusztus 27-én hitszegő módon rátámadt Erdélyre. I. Ferdinánd román király (1914–1927) a támadás előtt két héttel örök barátságáról biztosította Ferenc Józsefet, amikor már megkezdték a támadáshoz való előkészületeket.

A támadás súlypontja Dél-Erdélyben volt, de az Úz völgyét sem hagyták ki, mint előrenyomulási lehetőséget. Itt kezdetben a 61. honvéd hadosztály egyetlen százada képezte a védelmet, aztán megérkezett a magyar királyi 39. honvéd hadosztály is kassai, miskolci, munkácsi és besztercebányai katonáival, és október 14-re nem volt már román katona a történelmi Magyarország területén.

Úzvölgye hajdani lakói
Úzvölgye hajdani lakói
Fotó: MH/Pálffy Lajos

Az is igaz, hogy a makacsul védekező románok Dormánfalva előtt megállították az előrenyomulást, közben pedig megérkezett az orosz erősítés is. Sőt, novembertől teljesen az oroszok vették át ezt a frontszakaszt. A halottakat kezdetben az ezeréves határnál kialakított temetőben temették el, de mint tudjuk, a hadikórházak mellett is kialakultak temetők. 

A kérdéses területen először a miskolci 10. gyalogezred hősi halottait helyezték végső nyugalomra. A korabeli fotográfiákon ezt jelzi a temető nyírfából kialakított, kéttornyú templom homlokzatát formázó kapuja is, rajta a 10. honvéd gyalogezred hősi temetője felirattal. Egy 1917 nyarán készített vázlat szerint ötvenhat miskolci hősökt a főkapu jobb oldalán, a kerítés mellett négy sorban hantoltak el. Mögöttük a kassai 9. gyalogezred halottainak akkor már felállított emlékműve állt. (Leghátul találjuk a falu temetőjét.) A középső parcellába a vázlat szerint a 225. német hadosztály katonáit temették. Baloldalt, hátul az „Új temető” feliratot láthatjuk, míg az első rajzok szerint itt először a miskolci honvédek II. temetője volt.

Az egyik emlékkereszt
Fotó: MH/Pálffy Lajos

Egyes vélemények szerint kezdetben 350 magyar katona nyugodott itt, a harcok folyamán még 847 holttest „érkezett”. Így 1197, többségében felvidéki toborzású, magyar egységekben harcoló katonát helyeztek itt végső nyugalomra. Eltemetett román katonákról egyetlen első világháborús vagy későbbi forrás sem emlékezik meg (ennek később lesz még jelentősége).

A második bécsi döntés, 1940. augusztus 30. után a temető mellé magyar katonai barakktábor került, ezek az épületek még most is lakható állapotban állnak. A II. világháború során aztán az orosz páncélosok néhány nap alatt elfoglalták a falunak otthont adó völgyet. Komolyabb magyar erődítések csak a terület nyugati részén, a hegyoldalakban voltak, ezek végül leginkább a lőszerhiány miatt kerültek orosz kézre.

Megmlékezők, háttérben a románok programját biztosító csendőrök zászlaja
Magyar megemlékezők, háttérben a románok programját biztosító csendőrök autói és zászlaja
Fotó: MH/Pálffy Lajos

Az úzvölgyi katonai temetőt így a harcok során, 1944 augusztusának végén újra használatba vették, ugyanakkor a visszavonuló magyarok a halottaikat részben Csíkszentmártonban, a főút mellett temették el. Ezért is elképesztő a román nacionalisták azon, három esztendeje tartó igyekezete, hogy a temető egy részét saját maguknak foglalják el.

Ez az igyekezet talán onnan eredeztethető, hogy az évtizedekig leginkább birkalegelőként használt területen 1994-ben a csíkszentmártoniak, akikhez a terület tartozik, emlékművet emeltek a II. világháború hősi halottainak is. 2011-ben pedig ötven fakeresztet is elhelyezek oda, ahol a sírokat sejtették. 2012 és 2015 között pedig további 550 fakereszt került a temetőbe, amelyet be is kerítettek, főbejáratához pedig székelykaput emeltek. A kapu mellett mindkét oldalon téglakerítés is készült, ezen belül táblákon olvasható a hősök névsora.

Román népies szintipop zavarja örök álmukat
Román népies szintipop zavarja örök álmukat
Fotó: MH/Pálffy Lajos

2019 áprilisában a román nacionalisták bejelentették, hogy körülbelül ötven keresztet kívánnak felállítani az itt nyugvó román katonák emlékére. Június 6-án pedig a láthatóan italos, ideszállított emberek áttörték a magyarok imádkozó élőláncát, és pópák közreműködésével felszentelték betonkeresztjeiket, és azóta minden évben október 23-án, a román hősök (nem hivatalos) emléknapján megérkeznek ide komoly rendőri, titkosrendőri biztosítás mellett. Felállítják óriási hangfalaikat, dübörög a román népzenei alapokra épített szintipop, elhangzanak a dicsőítő beszédek. Így lesz ez most vasárnap is.

Kapcsolódó írásaink

„Pityókaország” fővárosa

ĀUtazások a régi magyar Erdélyben és Székelyföldön. Csíkszentmárton templomában őrzik Erdély egyik legrégebbi Mária-szobrát, amely a mohácsi csata előtti évből származik

A magyar Thermopülai

ĀUtazások a régi magyar Erdélyben és Székelyföldön. A nyergestetői ütközetben 1849 augusztusában kétszáz székely halt hősi halált védekezve a tizenkétezres császári sereggel szemben