Kultúra
A megvesszőzött úriasszony
Hol sírjaink domborulnak: Maderspach Károlyné a Kerepesi temetőben várja a feltámadást
És ha már ezen a gyönyörű, hegyes vidéken járunk, hát mindenképpen nézzünk be a románok kezében napjainkban is pusztuló Herkulesfürdőre is, ahol már a megfáradt római légionáriusok is kezelték a gyógyvizekkel mindenféle bajaikat (lásd a Magyar Hírlap 2016. augusztus 10-i, Herkulesfürdő már csak egy emlék című cikkét). Szóval megéri ez az autózás, ráadásul egyre jobb állapotban vannak errefelé is az utak. Aki pedig ismeri Maderspach Viktor, az első magyar kommandós világháborús vagy vadászati írásait, annak el is kell jutnia egyszer az életben ide.
Ide, a hegyek szoros ölelésében vágtató patakok világába, ahol a visszaemlékezések szerint úgy fedezték fel a vasérctelepeket, hogy egy rablóbanda túszként hurcolt a vidéken keresztül egy Hunyad megyei mérnököt. Aki aztán jelentette az illetékeseknek a látottakat, miután kiszabadult, és 1803-ban már állt is az 1369 méteres hegy, a Ruskberg alatt Ruszkabánya, a bányásztelepülés. Lakossága kezdetben a kincstári bányákban és az ezekre épített vasműben dolgozó emberekből állt. A vasművet a selmecbányai főiskolán végzett Hoffmann György és két fia, Antal és Ferenc alapította, de nem igazán jött be a számításuk, így 1817-ben visszaadták azt a kincstárnak. Majd 1823-ban a két fiú mégis visszavette a helyet, de ekkor már betársult az üzletbe selmeci iskolatársuk, a hajdani bányaváros erdészeti és bányászati líceumát 1811-ben elvégző Maderspach Károly (1791–1849) is.
A vállalkozás pedig e társulással virágzásnak indult, Károly le is telepedett Ruszkabányán feleségével, az Aradon 1804. április 2-án született Buchwald Franciskával. Öt gyermekük született itt, közben Károly az általa öntött hídelemekből összerakta találmányát, az „ívben függő vonórudas vashidat”, amelyből az első Lugoson valósult meg 1833-ban. 1837-ben aztán Herkulesfürdőn, 1842-ben pedig Karánsebesen építhetett Mederspach hasonló hidakat, de pályázott találmányával a Pestet és Budát összekötő első állandó hídra is. Ezt, mint tudjuk, végül a skót Adam Clark és a brit William Tierney Clark tervezhette meg és építhette fel. Pedig Széchenyi, akinek szintén fontos szerepe volt a döntéshozásban, már 1833 októberében megfordult Ruszkabányán, és láthatta, mire képes az üzem. Ugyanakkor ettől a döntéstől még nem változott meg a Maderspach család hazafias meggyőződése, amelynek aztán fényes bizonyítékát is adták a forradalom és a szabadságharc éveiben, amikor Bem József seregének szállítottak fegyvereket és lőszereket 40 000 forintos nagyságrendben, amely tetemes összeget sohasem láthattak viszont a szabadságharc eltiprása miatt. De még ez lett volna a kisebbik baj. Ugyanis a települést és az üzemet előbb a Szerbiából érkező martalócok pusztították el, majd 1849. augusztus 22-én megjelent Ruszkabányán a császári, „schwarzgelb” katonaság is.
Előtte még Maderspachék házában megaludt a török földre menekülő Kossuth, majd Bem is itt töltötte a határátlépés előtti utolsó éjszakáját. A családfő és különösen a feleség pedig más menekülőknek is fedelet adott, így a megtorlás nem is váratott sokáig magára. Úgy tudni, Haynau táborszernagy, a teljhatalmú helytartó adott parancsot Maderspach Károly letartóztatására, de Gröber százados ez irányú erőfeszítéseit meghiúsította a vasmű és a bányák vagy 4000 munkása, akik kiálltak vezetőjük mellett. Így aztán Gröber a derékig lemeztelenített feleséget vesszőztette meg mindenféle ítélet nélkül augusztus 23-án, Ruszkabánya központjában, egy katonai négyszög közepén. A gyalázatos tett hallatán a férj, nem tudván feldolgozni a megaláztatást, öngyilkosságot követett el.
Haynaunak állítólag arra is volt gondja, hogy Maderspach Ferenc alezredest, Károly bátyját holtában is felakasztassa. A Fehértemplomot a szerbektől megvédő hős 1849 januárjában halt meg Zsombolyán tüdőgyulladásban, de a borzasztó parancsot végrehajtani igyekvőktől a helyiek megvédték a sírt. A véresre vert Buchwald Franciskát viszont a karánsebesi börtönbe szállították, ahonnan csak Ludwig von Wallmoden tábornok parancsára engedték szabadon. Így meg tudta menteni két honvédnek állt fiát is: Viktor sebesült volt, János pedig hadifogságban.
Maderspach Károlyné aztán élete végéig fekete ruhában járt, és rövidesen elhagyta Ruszkabányát, amit 1852-ben államosítottak is. Az özvegy Antónia nevű lányához költözött a vízivárosi Szalag utca 11. szám alá. Veje a bányamérnök Wein János volt, aki Maderspach Viktor barátjaként és iskolatársaként Ruszkabányán dolgozott, majd Görgei seregében harcolt. Wein János végül a fővárosi vízvezetékrendszer egyik kiépítője és a vízmű első igazgatója lett.
Így a Szalag utca 11-ben a városban az elsők között volt folyóvíz. Franciska pedig sosem bocsátott meg az osztrákoknak, emlékirataiban részletesen le is jegyezte a fenti történetet. Maderspach Károlyné 1880 decemberében, 76 évesen Budapesten halt meg, sírját így nem Ruszkabányán, hanem a Kerepesi temető 1848-as parcellájában kell keresnünk. Maga a sírkő, a kor „divatja” szerint egy eltörött antik oszlopban végződik, amelynek talapzatán ott van a név, a születés és a halálozás dátumai mellett az „Áldott legyen az emléke” felirat is. Alul, egy külön táblán pedig olvashatjuk a megvesszőztetés tényét és dátumát is.
A Szalag utcai házon háromnyelvű (magyar, német és román) tábla őrzi az emlékét. Férje a halálának helyszínén, a ruszkabányai Mozsár hegyen kapott 1909-ben emlékművet, amelyet aztán tíz esztendő múlva eltávolított az új, román hatalom.
Ezzel a hatalommal aztán meggyűlik majd a baja Maderspach Károly és Buchwald Franciska unokájának, Maderspach Viktornak (1875–1941) is, aki Bécsben végzett mérnökként működtette a nagy háború előtt a családi vállalkozást, majd önként vonult be katonának. Két év harctéri szolgálat után éppen szabadságon volt otthon, amikor a Román Királyság hitszegő módon két hadsereggel is megtámadta a szinte védtelen Erdélyt. A határhoz közeli Ruszkabányát és a család akkori lakóhelyét, Iszkronyt már a támadás elején elfoglalták, így a környéket, a hegyeket igencsak ismerő Maderspach Viktor szabadcsapatot szervezett, de ez már egy másik történet.
