Herkulesfürdő már csak egy emlék

Az Osztrák–Magyar Monarchia számos híres fürdővárosa, fürdőhelye közül is kiemelkedett a páratlan adottságokkal rendelkező Krassó-Szörény vármegyei, a Kazán-szorostól huszonöt kilométerre található Herkulesfürdő, ahol már Traianus légiósai is élvezték a Cserna-patak medrében és annak partján feltörő kénes és sós meleg vizeket. A dákok országát megsemmisítő császár valamikor 105 és 107 között a fürdő építése mellett templomot is emeltetett itt Herkulesnek, aztán a népvándorlás vihara elsodort innen mindent, vélhetően csak a környéken élők mártóztak meg alkalomadtán a gyógyvizekben. Így volt ez egészen 1734-ig, amikor a Habsburg–török háborúk idején Hamilton császári tábornok javaslatára III. Károly építtetett itt újra fürdőt, amelyet három év múlva romba döntöttek az összecsapások. Bécs viszont nem felejtette el a reumára, köszvényre, bőrbajokra, női betegségekre és aranyérre is hatásos fürdővizet, amelyet ivókúraként emésztési zavarok, vese- és hólyagbetegségek ellen is bevetettek. A 19. század elejétől megindulnak itt az építkezések, a fürdő fénykora pedig a század második felétől, a szabadságharc leverését követően jött el.

A tereprendezési munkálatok során szabályozták a Cserna medrét, nagy nehézségek árán bekötőutat építettek, majd 1878-ban a vasút is elérte Herkulesfürdőt, a gyönyörű, neoreneszánsz kupolás vasútállomást ma is megcsodálhatjuk. 1847-től áll a központban a fürdő névadójának vaskos bronzszobra, a század második felében épült ki a patakvölgyben, az 1106 méteres Domogled-hegy alatt a város magja a Gyógycsarnokkal, akkori elnevezéssel Kurszalonnal, amelynek egyik oldalán a Ferenc József-, a másikon pedig a Rezső (Rudolf)-udvarok, szállodák álltak. Az uralkodói család kedvelt pihenőhelye volt Herkulesfürdő, ahol külön villája volt Erzsébet királynénak is – a fürdőt felvirágoztató, ma is a fürdőváros temetőjében nyugvó bérlő, Tatártzy Károly hajlékát alakították át számára 1875-ben. A trónörökös kedvelt vadászterülete pedig a közeli Retyezát volt, évente többször is megfordult itt. A Habsburgok után Herkulesfürdőn is megjelent és építkezett a Monarchia arisztokráciája, de a polgárság felsőbb köreiben is divatos pihenőhely lett az ekkor már számos szállodát és panziót működtető település. Itt rendezték meg 1896. szeptember 27-én a három szomszédos ország uralkodóinak találkozóját, ahol Ferenc József mellett Károly román és Sándor szerb uralkodó jelent meg népes kíséretével, és köszöntötte a millennium alkalmából a magyarok királyát.

1883-ban harminckét méteres öntöttvas híd ívelte át a Csernát, amely a központból a túlparti, Alpár Ignác által 1883 és 1886 között épített Szapáry-fürdő főbejáratát célozta meg. A neoreneszánsz kupolás épület Baia Neptun néven élt tovább a román impérium alatt, és romjaiban is csodálatos. Az 1970-es évekre sikerült a fürdőt és épületeit úgy lelakni, hogy a központtól távolabb inkább új üdülőtelepet alakított ki a szocialista Románia. Az arra tévedő turista így belecsöppenhet az elsüllyedt magyar múltba, megállhat a Kurszalon elé 1847-ben ültetett mamutfenyő alatt, és mivel a zenepavilon régóta üresen áll, már csak Pazeller Jakab 1903-ban itt lekottázott keringőjének dallamai által idézheti fel Herkulesfürdő fénykorának emlékét.