Kultúra
Hol sírjaik domborulnak: a felvidéki Csíksomlyó
Hol sírjaink domborulnak – Gróf Esterházy János és Paulisz Boldizsár sírja Bodokon
Eljutottunk egyszer már az alsóbodoki Isten Szolgája Esterházy János Zarándokközpontba, annak is a bejáratához, ahol egy oszlopra helyezett turulszobor megállított bennünket. Az 1896-os nagy millenniumi ünnepségek idején, a Nyitra felett magasodó Zobor-hegyre emelt obeliszket díszítette hajdanán ez a szárnyát bontani készülő madár, amelyet az emlékművel együtt a cseh légiósok 1921 októberében felrobbantottak, a részleteket a sorozat előző cikkéből már ismerheti a kedves olvasó. Ebben az írásban találkozhattunk aztán Paulisz Boldizsár nevével is, akinek oly sok mindent köszönhet Bodok, no és a felvidéki magyarság.
Paulisz 1959. szeptember 21-én született a csitári hegyek alatt fekvő faluban, és itt is nőtt fel. Építőipari iskolát végzett, 1978-tól mesterként dolgozott a szakmájában, majd a rendszerváltás után vállalkozásokba fogott és az így szerzett jövedelmeket visszaforgatta bodoki birtoka fejlesztésébe, ahol előbb lovardát létesített, majd mellé egy oktatási központot, kollégiumokat épített. 2000-től pedig egy magán középiskolát indított a környéken szórványban élő magyarok gyermekeinek. A falu déli részén, egy domboldalban lévő terület aztán újabb és újabb épületekkel gyarapodott, így lassan kibontakozott a zarándokközpont mai képe.
Paulisz Boldizsár, aki Bodokon és a környező falvakban is hallhatott az idősektől gróf Esterházy Jánosról, felkutatta ezeket a történeteket, és elhatározta, hogy teljesíti Esterházy utolsó kívánságát, aki a nyitrai börtönben szeretett volna meghalni, vagy legalább hazai földben nyugodni. A gulágot és a cseh börtönöket is megjárt egykori prágai, majd pozsonyi országgyűlési képviselő a Bodoktól vagy 15 kilométerre nyugatra fekvő Nyitraújlakon született, és ott, a családi kastélyban nőtt is fel. Innen kellett elmenekülnie feleségének és gyermekeinek 1945-ben, miközben a gróf a Gestapo elől bujkálva végül az oroszok kezére került.
A helyiek által az orosz csapatok bevonulása után felprédált nyitraújlaki kastélyt természetesen államosították, az utóbbi időben elmegyógyintézet működött benne, amit 1995-ben kórházzá alakítottak. Arról azonban szó sem lehetett, hogy esetleg az épületen egy emléktáblával megjelöljék Esterházy szülőhelyét, hiszen tudjuk, a gróf a mai napig háborús bűnösnek számít, a fasizmussal való együttműködés miatt ítélték távollétében, 1947. szeptember 16-án, egyetlen bírósági ülésen halálra. Majd ezt a végzést kegyelemből életfogytiglanra, végül az 1955-ös amnesztia során 25 évre csökkentették. Ez az ítélet pedig máig érvényben van, a volt Csehszlovákia 1993-ban létrejött utódállamában, Szlovákiában is. Annak ellenére nem rehabilitálták, hogy az orosz legfelsőbb bíróság már 1993-ban megsemmisítette az Esterházy Jánost munkatáborba küldő ítéletet.
A vegyes lakosságú Nyitraújlakon csak egy templomi emléktábla emlékezik meg a valaha a faluban élt Esterházy családról, ezért is volt időszerű Paulisz Boldizsár elhatározása, hogy ha más nem, akkor majd ő biztosít méltó nyughelyet a csehszlovák fegyintézetekben kezeletlen betegségek miatt végletesen legyengülő, majd a csehországi Mírov börtönében 1957. március 8-án elhalálozó grófnak. Ahol a börtönparancsnok nem volt hajlandó kiadni a családnak a holttestet.
Az elhatározást pedig tettek követték, így született meg az alsóbodoki Isten Szolgája Esterházy János Zarándokközpont. Felépült egy, a gróf személyes tárgyait is tartalmazó emlékmúzeum, mellette pedig 2012-ben, egy nyári fafaragótáborban elkészítették a domb tetejére, a tervezett kápolnához vezető Esterházy János Keresztutat, melynek stációi az ártatlanul elítélt gróf szenvedéseit is megmutatják. A domb tetején lévő, kupolás, kereszt alaprajzú Szent Kereszt Felmagasztalása kápolna alapkövét 2013-ban tették le. Tervei Istenes József építésznek köszönhetőek, aki a munkájában felhasználta Paulisz Boldizsár utazásai során gyűjtött tapasztalatait is.
Az építkezés csaknem négy esztendeig tartott, az altemplom méretes kalcittömbjei a szomszédos Pográny község kőbányájából érkeztek. Az asztalosmunkákat Paulisz István végezte, a körülbelül ötven ember befogadására képes kápolna freskóit a balassagyarmati Lencsés Zsolt és munkatársai készítették el. Az évente szeptember közepén megrendezett Esterházy Emléknap zarándokai a domb alján felépített szabadtéri oltárnál vesznek részt szentmisén. A két építmény között, félúton egy harangtornyot is emeltek, a benne lévő nagyharangot még Paulisz Boldizsár szenteltette meg – már súlyos betegen – Ferenc pápával Rómában.
Az altemplomban kialakított oltár fölé végül 1917. szeptember 16-án helyezték el a boldoggá avatására váró Esterházy János urnáját. Testét még Mírovban hamvasztották el, majd más elítéltekkel együtt számozott fémdobozokba kerültek a hamvai. Ezek a dobozok végül Prágában lettek eltemetve. Innen származik az az urna is, amely most a bodoki altemplomban található. A temetési szertartást Marek Jedraszewski krakkói érsek végezte Bíró László magyar és Frantisek Rabek szlovák tábori püspökök közreműködésével. A szertartáson ott volt Esterházy János Olaszországban élő leánya, Esterházy-Malfatti Alice is a gróf unokájával. A krakkói érsek azért is érintett az ügyben, mert Esterházy János anyja, Elżbieta Tarnowska lengyel volt, és az ártatlanul szenvedett, hitét mindvégig megőrző és megvalló gróf boldoggá avatási eljárását a krakkói egyházmegye indította el.
A Paulisz Boldizsár által megszervezett középiskola, a nyári táborok, a fiataloknak rendezett lelki napok és ifjúsági találkozók aztán számos kitüntetés, megbecsülés mellett a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét is meghozták számára, de 2018. július 13-án, hosszan tartó, méltósággal viselt betegség után elragadta őt a gyilkos kór. Művét gyermekei és egykori segítői viszik tovább, Böjte Csaba a zarándokközpontban tett látogatás után reményét fejezte ki, hogy egyszer itt lehet majd a felvidéki Csíksomlyó.
Paulisz Boldizsár gyermekei szervezték meg az idei Esterházy Emléknapot is, amelynek beharangozóját olvashatták lapunkban, és ahol e cikkben szereplő képek is készültek.
