Kultúra

Ötven évünk Bereményivel

Szeptember 22-től a hazai mozik műsorán a Bereményi kalapja című kreatív dokumentumfilm

Archív bejátszásokkal, játékfilm jelenetekkel, régi  filmhíradó részleteket fikciós jelenetekkel ötvöző videoklipekkel és sok-sok beszélgetéssel rajzolja meg Bereményi Géza dalszövegíró, író, forgatókönyvíró és rendező portréját Papp Gábor Zsigmond Bereményi kalapja című filmje, amely három jelölést kapott a Magyar Mozgóképes Fesztiválon.

Ötven évünk Bereményivel
Bereményi Géza a Teleki téren kockás abroszos asztalnál
Fotó: Kováts Zsófi

Bereményi  Gézát most először láthattuk színész szerepben, és mint a sajtóvetítés után a Puskin moziban elmondta, igyekezett olyan alázattal dolgozni, ahogy azoktól a jelentős színészektől látta, akiket korábban rendezett filmjeiben. Mint mondta: ezúttal átadta a felelősséget a film rendezőjének.

A film kreatív producere és ötletgazdája Csejdy András, aki Bereményi A magyar Copperfield című regény elolvasása után érezte úgy, hogy muszáj filmet készíteni Bereményiről, hiszen  mint korábban kifejtette: „Mégiscsak róla, általa szól az elmúlt 50 évünk.” 

Csejdy András nem túloz: a Bereményi Géza és Cseh Tamás – jelenség, a közösen szerzett, és Cseh Tamás által előadott dalok világa a hetvenes –nyolcvanas évek fiatalságának alapélménye volt. A dalok a közösen ismert, vagy ismerhető valóságról, a jelenről és a közös múltról szóltak. Általuk értettük, éreztük kort, a történelmet, és benne magunkat, és azt is, hogy mi is létezünk attól még, hogy semmi nem hasonílt belőlünk a rendszerre, és mindarra, ami a rendszer akaratából és önképéből az utcákon és az intézményekben látható és kézzelfogható, miközben mibelőlünk nem látszik szinte semmi sem. 

De Bereményi prózaíróként, forgatókönyvíróként és rendezőként is jelentős műveket hozott létre, és az elmúlt évtizedekben gyakran ott volt azokon a kollektív lélektani fordulópontokon, ahol lépni kellett, vagy ki kellett mondani valamit, értékelni, megőrizni olyasmit, amit elhullajtanunk nem szabad.

Papp Gábor Zsigmond filmje nem törekszik a markáns teljességre, nem akar lexikonokat zárójelbe tenni információgazdagságával, és azt sem akarja a szánkba rágni, hogy szerinte mit gondoljunk Bereményi Gézáról, inkább hagyja, hogy a filmrészletekből, beszélgetésekből, érzésekből ki-ki magának keverje ki a saját belső Bereményijét. 

De ehhez a teremtő filmnézéshez nagyon sok mindent megkapunk.  Tóth Barnabás filmrendező, aki a Bereményi Géza rendezésében készült Eldorádó című filmben az unokát játszotta pont azokat a kérdéseket teszi fel Bereményinek, amiket bárki, aki ismeri, megkérdezne. Például hogy végül is mi volt az eredeti vezetékneve, és akkor hogyan és miért lett Bereményi.  Vagy: hogyan és miért váltak szét Cseh Tamással a rendszerváltás táján, és hogyan kezdtek újból együtt dolgozni? Hogyan születtek a közös dalok? Az alkotók annyira jók voltak hozzánk, nézőkhöz, hogy ha nem is a Cseh Tamással közös alkotómunkának, de egy Járai Márkkal közös dalszerzésnek tanúi lehetünk a Bereményi lakásában a konyhaasztalnál.

Nagyon szerettük volna Cseh Tamást indiánként látni, és egyáltalán Cseh Tamást újra látni, és olyan snitteket nézni, amiket még nemigen vagy csak nagyon régen láthattunk Bereményiről, Cseh Tamásról és a korszakról. És a néző ezt is megkaphatta. Az idősebbek ajándékként élhették meg ezt a filmet, és úgy érezhették, hogy a újraélhették a fiatal korukat, és hogy Bereményiből  sokat kaptak, mert nem csakő lépett egyet hátra a rendezőt maga elé engedve, hanem a rendező is engedte a filmben Bereményit kibontakozni.

A film Bereményi  élete, művészete , gondolatai köré szerveződő világában a fiatal szerzők művei nagyon kellenek a színházaknak és a filmeseknek. Bereményi és Cseh Tamás is nagyon kellenek egymásnak, mint alkotótársak, közös albérletbe is költöznek az első időkben. És aztán a dalaik meg nagyon kellenek mindenkinek. És ott van Bódy Gábor, neki is nagyon kell Bereményi barátsága. Sok-sok kellés van még ebben a filmben. Kell a barátság, az együttműködés, a gondolatok, a tehetség, a társak, a közeg, a dalok, a filmek, a prózák. 

Bereményi maga keresi meg a nála sokkal fiatalabb Sőth Sándort, aki korábban a Megáll az idő című filmben Pierre-t alakította, mert kell a barátsága, a baráti köre, és a Halott Pénz együttes gitárosát is, aki akkor már javában Cseh Tamás-dalokat énekel, mert kellenek a közös dalszerzések a konyhaasztalnál. 

Bereményiről persze az is kiderül, hogy közben nagyon pontosan meg tudja húzni a határait a kapcsolataiban.

Kiváló példabeszéd lehet ez a kovidviselt generáció számára is, nehogy eszükbe jusson magukba fordulni, vagy úgy maradni, vagy elhinni, hogy rájuk és a társaikra nincsen szükség.

Emlékezetes a filmben például az is, amikor egy bográcsos összejövetelen többen beszélnek arról, hogy különösen mit becsülnek Bereményiben, és Cserhalmi György azt mondja, míg más rendezők a hibát keresik a felvett jelenetekben, Bereményi  Géza rendezőként gyönyörködik a színészeiben, és képes könnyekig meghatódni.

Nem azért érdemes megnézni ezt a filmet, hogy ezzel Bereményi ki legyen pipálva, és mostantól már mindent tudjunk róla, hanem hogy még beljebb gabalyodjunk a Bereményi-jelenségbe, legyen kedvünk élni, és ébernek lenni még ezek után is.

Bereményi kalapja (2022)

Magyar dokumentumfilm– 75 perc

Rendezte: Papp Gábor Zsigmond

Főszereplő: Bereményi Géza

Értékelés: 10/8



 

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom