Kultúra
Az erőtlen és lapos Justin Bieber miatt fájhat a napijegyesek feje
A Sziget harmadik, pénteki napjának első nagyobb koncertjét a mindössze 19 éves angol indie RnB zenész, Alfie Templeman jelentette, aki a Freedome sátorban (korábbi A38) lépett fel. (A vele készült interjúnkat itt olvashatják.)
A fiatal srác nagyon hangulatos fellépésének végén még saját édesapját is a színpadra hívta, hogy megmutassa, mennyire jól esik neki a Sziget közönségének szeretete.
A Nagyszínpadon a belga Stromae játszott később, aki jónéhány évvel ezelőtt már a Sziget eggyel kisebb helyszínén adott maradandó koncertet. Nem csupán a zenéje vált emlékezetessé sokaknak, hanem az is, hogy rengetegen voltak rá kíváncsiak (Stromae inkább akkor volt pályafutása eddigi csúcsán) és abban az időben az A38 sátor még külön körbe volt kordonozva, így durva tömegjelenetek alakultak ki, annyian akartak bejutni a helyszínre.
A meghatározhatatlan stílusú, egészen különleges előadó most is csak azért okozhatott csalódást, mert koncertjén már mindenki próbált előrébb nyomulni, hogy közelről láthassa az utána következő Justin Biebert, hiszen a Sziget pénteki közönségének nagy része napijeggyel érkezett a headliner fellépése miatt, más nem is annyira érdekelte őket. Így azért nem volt könnyű odafigyelni a színpadon zajló eseményekre. Pedig ha kicsit befogadóbb lett volna a közönség, elvarázsolhatta volna Stromae koncertjén a mozgó fotel, a robotkutya és a csodálatos hangú fellépő.
Szerencsére a tömeg a Papaoutai, a Tous les Memes hangjaira meg-megmozdulgatott már.
Nagy volt az értetlenkedés Justin Bieber koncertjén
Az este fő attrakciója az először hazánkban járó Justin Bieber volt, aki Dua Lipához hasonlóan megtöltötte a több mint hatvanezres teret a Nagyszínpad előtt. Ez a koncert fele után már közel sem volt így, ugyanis a kanadai popsztár megmagyarázhatatlan furcsaságokat állított színpadra.
Bieber eleve legalább tíz perccel korábban kezdte a show-t, folyamatos vetítésekkel tarkított előadásának elején lejátszotta történetét arról, hogyan nem szabad feladni és miként találta meg Jézust, a bűntelent.
Először még kapucnis pulcsiban hozta az idegesítő ugrálós srácot a házibulikból, majd félmeztelenre vetkőzve láttatni engedte rommá tetovált felsőtestét, a performansz végéig így is maradt.
Ez mondjuk kevéssé illett össze a koncert harmadánál előadott, egymás utáni több üldögélős-érzelmeskedős számmal, ahol Justin szinte lefolyt a székéről, a vége felé pedig előkerült a fehér zongora, fekete zenésztársaival együtt nyomott le egy fesztiválkoncerten elképesztően szokatlan jammelést.
Talán azok is szóvá tették ezt, akik először jártak fesztiválon, és azok is, akik sokadjára, egyszerűen lapossá tette az előadást, halk is volt, gond nélkül lehetett beszélgetni alatta, a környezetünkben pedig mindenki panaszkodott és ugratta a napijeggyel érkezőket, hogy mennyire nem érhette meg nekik csak ezért kijönni.
A koncert végére mintha Bieber maga is érzékelte volna, hogy a tömeg szállingózik - bár elöl a fiatal lányok minden mozdulatra, számra, szóra sikítással feleltek - lejátszotta pörgősebb dalait, a koncert fénypontja, ha lehet annak hívni, a Baby volt, amely kétes hírnevet adott a popsztárnak lassan 12 évvel ezelőtt.
A koncert nagyjából ugyanolyan gyorsan ért véget, mint ahogy elkezdődött, a kanadai szupersztárt fotózni és intejúvolni nem lehetett, sötétített, megkülönböztető jelzést használó kisbuszokkal érkezett és távozott a fesztiválról.
A fordulat
Mégsem mondható, hogy a harmadik nap csalódás lett, ugyanis a Nagyszínpad zárása után a szemfülesek még odaérhettek Yoann Lemoine, egy francia videóklip -endező, számítógépes grafikus és énekes-dalszerző mulitalentum koncertjére.
Így lehet, keveseknek van meg, kire gondolunk, de Woodkidként talán többen ismerik az elképesztő orgánumáról és csodálatos élő zenei kíséretekről híres előadót, aki szintén a Freedome-ban lépett fel.
A hangosítás valamiért mintha az egész Szigeten gyenge lenne, talán ezzel próbálják a környéken élőket kímélni, a koncertélményből azonban mindez folyamatosan elvesz.
Woodkid komolyzenei elemei hatottak, dübörgő basszusa azért rázta rendesen a fesztiválozók orrcimpáit, a koncert végén pedig a Run Boy Run című számon a tömeg egy emberként skandálta az ooooh-zást, ami láthatóan megérintette a fellépő zenészeket és magát az énekest is, noha nem először történik ez vele.
A Sziget-koncerten is még hosszú percekig tartott volna a közönség éneklése, de következett a Jungle, akik szerintünk a legutóbb megtartott, 2019-es fesztivál legjobb koncertjét adták.
Idén elmaradtak ettől, de a brit zenekar hangulatos, egy egésszé összeálló zenéire képtelenség volt nem táncolni, minden perce élvezet volt.
