„Magyarországon szeretnek táncolni az emberek!”

– Voltál már Budapesten? Hogy tetszik, élvezed az itt töltött időt?

– Második alkalommal vagyok itt, de a Sziget az első fesztivál, amelyen fellépek Magyarországon. Előre éreztem, hogy jó buli lesz, mert amikor először koncerteztünk Budapesten, egy elég szűk helyszínen csináltuk a show-t, mindenki egymás hegyén-hátán volt, de táncoltak, élvezték.

Ebben eléggé hasonlít Németországhoz. Az előző koncerten 18 dalt játszottunk, most 14-et. Más országokban nem szoktunk ennyi dalt ellőni, ráadásul amikor abbahagytuk, a közönség visszatapsolt minket. Nem tudtuk, hogy mit játsszunk, kérdeztem is a többiektől, hogy egyáltalán van-e még számunk, amit elő tudunk adni.

– Tudom, hogy a karriered úgy kezdted, hogy a hálószobádban vetted fel a dalaid a tanítási idő után. Mi inspirált ezek megírására?

– Nehéz megmondani, hogy mi a fő forrása a zenémnek, leginkább talán a szeretetem az összes muzsika felé. Jazz- és progresszív zenén nőttem fel (Rush, King Crimson) utána egyre több indie zenét kezdtem el hallgatni, például Mac DeMarcot, később poplemezek segítségével formáltam a zenei ízlésem. Mára ezeknek az egyvelege lakik bennem.

A szemtelenül fiatal, angol indie R’n’B zenész nagyon élvezte a fellépést

Fotó: MH/Görgényi Levente

– Nagyon fiatal vagy. Hogyan tudsz megbirkózni a sikerrel ebben az életkorban?

– Hogy őszinte legyek, nehezen. Vannak napok, amikor az ember küszködik, ki akar lépni az egészből, máskor pedig pozitív energiákat kap. Szerintem a legfontosabb az egyensúlyt megtartani. Nem lehet feketén-fehéren tekinteni a dolgokra, hogy valami csak jó vagy csak rossz. De amikor a színpadon vagy, látszódnia kell, hogy őszintén élvezed! Amikor jó a közönség – legyen az csak pár ember akár – énekelnek, táncolnak a dalainkra, az nagyon sok energiát ad.

– Csatlakozol a bulizókhoz ezután?

– Igen, persze. Csak két órát aludtam, de szívesen partizom bárkivel. Nekünk, zenészeknek szerintem kedvesnek kell lennünk mindenkivel, végtére is mindannyian emberek vagyunk. Úgy vélem, hogy azok tudnak tovább megmaradni a szakmában, akik így állnak hozzá a közönséghez.