Kultúra
Ligeti Lajos és a mongol jurták
A magyar Kelet-kutatás kiemelkedő alakjának emlékezete
Születésének 120. évfordulója alkalmából látható kiállítás Ligeti Lajos (1902–1987) munkásságának emlékére a budapesti Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban.
Ligeti a magyar orientalisztika kiemelkedő alakja volt. A balassagyarmati születésű tudós latin, görög és török szakos bölcsészként tanult, az Eötvös Collegium tagja volt. Mások mellett Gombocz Zoltán is tanára volt, és a fiatal tudósjelöltre erős hatással voltak Gombocznak a magyar nyelv honfoglalás előtti török jövevényszavairól tartott előadásai – áll a Szegedi Tudományegyetem honlapján.
Ligeti török filológiából doktorált, majd a Sorbonne-on képezte tovább magát. Itt Paul Pelliot hívta fel figyelmét a mongol kultúrára, így 1928-ban hazatérve ösztöndíjjal Mongóliába indult. A buddhista lámakolostorokban élt, archaikus mongol nyelvjárásokat tanult, és áttanulmányozta a mongol buddhizmus szentkönyv-gyűjteményét, sőt katalógusát is közzétette 1944-ben.
Önéletrajzában megemlékezik Kőrösi Csoma Sándorról is mint arról az előtte járó magyar tudósról, aki hasonlóval próbálkozott és létrehozta a tibeti–angol szótárt.
Kutatásairól két könyvet is írt, a tudományos kötet 1933-ban jelent meg, a széles közönségnek írt Sárga istenek, sárga emberek egy évvel később. A mongol expedícióról Ligeti számtalan kéziratot és fanyomatot hozott, és az MTA-nak ajándékozta őket.
A harmincas években járt ezen kívül Perzsiában és Afganisztánban. 1940-ben Japánba ment. Kutatásainak lényeges iránya volt Belső-Ázsia megismerése a magyar őstörténet fényében, ám egy cikkében kétségeinek adott hangot azt illetően, hogy huzamosabb ideig tartott volna a magyarok ázsiai tartózkodása.
Oktatott Budapesten és Párizsban, 1936-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába választotta, majd a budapesti Tudományegyetemen Belső-Ázsia történetet és mongolisztikát tanított, később tibetisztikát.
Ő szerkesztette a Bibliotheca Orientalis Hungarica sorozatot, az ő szerkesztésében indult el az Akadémia orientalisztikai folyóirata, az Acta Orientalia Hungarica és a Kőrösi Csoma Kiskönyvtár című monográfiasorozat. Kezdeményezésére indult meg a Keletkutatás című folyóirat is.
1947-ben választották a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává, ahol az alelnöki tisztet is betöltötte.
Ligetit a nemzetközi tudomány elsősorban mongolistaként tartja számon, ám turkológiai kutatásai is jelentősek. Magyarra fordította Szászkja Pandita bölcs mondásainak tárházát és a Mongolok titkos történetét. Tizenegyezer kötetes magánkönyvtárát a Szegedi Tudományegyetemnek adományozta, és így megalapozott a városban egy orientalisztikai könyvgyűjteményt.
A Hopp Múzeum fennállása óta először szentelt önálló kiállítást a Mongol Gyűjteménynek, és a kezdetektől jeleníti meg a magyar tudósokhoz fűződő mongolkutatásokat Budenz József 1888-as mongolisztikai témájú könyvétől Szentkatolnai Bálint Gábor nyelvészeti munkásságán át napjainkig.
A kiállítási enteriőr egy mongol jurtát idéz, és bemutatja a mongol étkezést, a viseleteket, az ékszereket, a játékokat és a hangszereket is.
A mongol sámánizmust egy sámánkunyhó belseje idézi fel, és láthatók a szertartás kellékei is. A mongolok nagy része jelenleg buddhista, a tárlaton a rendezők így a mongol buddhizmus jellegzetességeit is bemutatják.
