Kultúra
Tizenhárom méternyi Monet – egyben
Exhibition on Screen: A modern festészet kertábrázolásai

Eddig három amerikai múzeumban, szétdarabolva őrizték Claude Monet kompozícióját, a három óriás vászonból álló, összesen 13 méter hosszú Agapanthus-triptichont.
A londoni Royal Academy of Artsban pár évvel ezelőtt, 2016-ban rendezett nagyszabású kiállításon, amelynek témája a kert a művészetben volt, sikerült egyben megmutatniuk a kurátoroknak a munkát.
Már ezért is mindenképp érdemes megnézni az Exhibition on Screen – A modern kert festői: Monet-tól Matisse-ig című dokumentumfilmet, amely a sorozat többi darabjához hasonlóan egy kiállítást elevenít meg a nézők előtt a vásznon, ezúttal a londonit.
Nemcsak az említett, a híres vízililiomokat ábrázoló mű látható óriásiban a mozivásznon, de a kisebb darabok, valamint Monet kortársai, német és spanyol mesterek, például a legismertebb spanyol impresszionista, Joaquín Sorolla munkái is, miközben kerttervezők, művészettörténészek, land art művészek beszélnek a képzőművészet és a kert kapcsolatáról.
Ha már modern festészetről van szó, logikus, hogy Claude Monet-val kezdik, hiszen a művész ma is meglévő giverny-i házának kertje egyenértékű műalkotás a vásznaival, másrészt egész utolsó korszakának legfőbb modellje.
Nemcsak a vízililiomos sorozat, vagy a kerti tavat átívelő hidat ábrázoló megannyi kép készült itt, de számtalan más kép is.

Monet szenvedélyes kertész volt, jóval Giverny előtt az egymás után bérelt házak körül mindenhol kertet telepített. Az ő korában vált lehetővé először, hogy az egzotikus növények biztonságosan megérkezzenek Európába egy angol kertész felfedezésének köszönhetően – egyfajta üveg szállítócsövet talált ki –, így jelent meg a japán krizantém és a piros-rózsaszín vízililiom, amely megannyi Monet-képen feltűnik.
Ahogy a kamera végigpásztáz a giverny-i kerten, a néző sorra felismerheti a Monet-vásznakat: ma is pontosan ugyanúgy néz ki a híd, a tó és a virágágyások, mint a művész halálakor.
Persze a kert és a képzőművészet kapcsolata nem Monet-val kezdődött. Hanem jóval korábban, valamikor az antikvitásban, gondoljunk csak a római Livia-villa falfestményeire. Erről ugyan nem ejt szót a film narrátora, azt azonban megemlíti, hogy a középkorban előszeretettel ábrázolták Máriát zárt kertben (hortus conclusus), amely egyben a szüzesség jelképe volt.
Ennyire azonban nem haladunk vissza az időben, a tárlat és a film is Monet kortársaival foglalkozik.
Rajta kívül Bonnard, Pissarro, Klimt, Nolde, Matisse és Kandinszkij munkái villannak fel a vásznon, hogy végül belefusson az egész a nílusi vízililiomokat ábrázoló panorámaképbe, amelyen az idős mester 1915-től 1926-ig, haláláig dolgozott.
Ekkor már közelebb állt az expresszionistákhoz – még a filmen keresztül is nyomon követhető, miként tűnnek el a klasszikus kerti elemek – híd, kerti utak – a képekről az évek során, hogy végül a fő téma a víz és a vízililiom, a víz-színek és virágszirom-színek játéka legyen.
Noha soha, semmi nem pótolhatja a valódi festmény látásának élményét – a világ legfejlettebb kamerája sem képes arra, hogy minden színt jól lásson és egyben a struktúrákat is láttassa –, a háromrészes, hatalmas, a londoni kiállításra összerakott mű még a kamerán keresztül is lenyűgöző.
Egyben világossá teszi azt is, hogy Monet élete végére jóval túllépett saját és barátai festészeti forradalmán, az impresszionizmuson.
Exhibition on screen – A modern kert festői: Monet-tól Matisse-ig
angol dokumentumfilm, 93 perc
R.: David Bickerstaff
Bemutató: július 28.
10/8