Valóra váló tervek

– Személyesen mi indította arra, hogy elfogadja a főtitkári posztot?

– Szüleim révén és művészeti érdeklődésem miatt kezdettől fogva nagy érdeklődéssel figyeltem az MMA megalapítását és egyre bővülő tevékenységét. Meggyőződésem, hogy az akadémia kiterjedt eszközrendszere révén igen sokat tehet a kortárs művészeti élet érdekében. Ezért volt a számomra különlegesen örömteli megtiszteltetés, amikor néhány akadémikus és köztestületi képviselő megkeresett azzal a kérdéssel, hogy jelölhetnének-e főtitkárnak. Bár családommal együtt remekül éreztük magunkat Finnországban, nem kellett sokat töprengenem, hogy vállaljam-e a megmérettetést.

– A gyakorlatban mit fed le pontosan ez a „titulus”? Mi a feladata?

– A főtitkárnak elsősorban koordináló feladata van, és vezeti a köztestület adminisztratív szervét, az MMA Titkárságát. Egyeztet az akadémikusokkal, a partnerintézményekkel, a potenciális szakmai partnerekkel, illetve segít megfelelő mederbe terelni az építő szándékú kezdeményezéseket. Emellett biztosítja a köztestületi és bizottsági döntések hatékony végrehajtását, valamint a Magyar Művészeti Akadémiához tartozó intézménycsalád – Pesti Vigadó, Műcsarnok, MMA Kiadó, Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet és a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ – szabályszerű működését. Mindez izgalmasan szerteágazó és teljes elköteleződést kívánó munkakör, egyben komoly felelősséget jelent.

– Korábban a helsinki Liszt Intézetet igazgatta, illetve kultúrdiplomataként tevékenykedett. Melyek azok a legfontosabb tapasztalatok, tanulságok, amelyeket kamatoztatni tud és akar főtitkárként?

– Egyetemi oktatóként, kutatóként, majd intézményvezetőként és kulturális diplomataként két évtizede foglalkozom hivatásszerűen azzal, hogy kulturális és művészeti értékeinkből mit, illetve hogyan lehet eredményesen bemutatni a külvilágnak. Ez egyfajta speciális szemléletet kíván: az ember mintegy kívülről is lássa saját kultúráját – vagy akár intézményét –, és egyúttal a partner helyzetébe, nézőpontjába is bele tudjon helyezkedni. Így lehet megtalálni azokat a közös pontokat, célokat, amik előfeltételei a kölcsönös érdekeken alapuló közös projektek kezdeményezésének.

A nemzetközi kapcsolatokban legfeljebb a nagyhatalmak tudják erőből érvényesíteni az elképzeléseiket, mindenki másnak konszenzusra, megegyezésre kell törekednie a siker érdekében. A helsinki magyar kulturális központban és Finnország-szerte például úgy tudtunk meglehetősen szűkös költségvetésből évente száz-százötven programot megvalósítani, hogy szinte minden projekthez társszervezőt vagy –finanszírozót, azaz érdekeltté tett partnert találtunk.

Meggyőződésem, hogy a hazai művészeti élet is ilyen alapállással juthat előrébb, és ebben a Magyar Művészeti Akadémiának komoly szerepe lehet. Úgy gondolom, hogy eddig szakmai tapasztalataimat kamatoztatva elősegíthetem egy nyitott, együttműködő és hatékony akadémia sokrétű feladatellátását. Az egyetemi szférából az összetett problémák elméleti megközelítésének képességét tudom kamatoztatni, a budapesti Balassi Intézetben korábban betöltött vezetői pozícióimból az államigazgatási rutint, külföldi állásaimból és külszolgálatomból pedig a nemzetközi távlatokban való gondolkodást.

– Milyen fő célkitűzésekkel, irányvonalakkal vág neki mandátuma következő öt évének?

– Főtitkárjelöltként egyrészt arról beszéltem a bemutatkozásaim alkalmával, hogy én magam milyennek látom, milyennek szeretném látni a Magyar Művészeti Akadémiát. Az MMA küldetése egy olyan minőségelvű közösség kialakítása, amely kiváló művészek élettapasztalata és tehetsége révén kész, valamint képes a kortárs magyar művészeti élet szinte teljes spektrumában előremutató javaslatokat tenni, nehézségeket elhárítani, értékes kezdeményezéseket támogatni, különleges művészeti értékek létrejöttét segíteni.

Másrészt azt hangsúlyoztam, hogy a főtitkárnak nem feltétlenül művésznek vagy művészetelméleti szakembernek kell lennie, hanem mindenekelőtt jó értelemben vett technokratának, aki vezető köztisztviselőként biztosítja egy jelentős költségvetéssel gazdálkodó intézménycsalád szakszerű, szabályszerű és hatékony működését. Az eddigi eredmények megőrzése mellett fontosnak tartom, hogy végre valósággá váljanak olyan régóta dédelgetett tervek is, amelyeknek a kivitelezésére az akadémia első tíz évében nem jutott lehetőség, energia.

– Például?

– Jelentős lépés lesz az egész országot lefedő jelenlét megteremtése, a regionális szervezetépítés, mert intézménycsaládunk és tevékenységünk eddig túlzottan fővárosközpontú volt.

– Erre miért van szükség?

– Nagyon fontos lenne, hogy az ország egész területén minél magasabb színvonalú művészeti élményekben lehessen része a lakosságnak, illetve hogy a külhoni magyarsághoz is minél közelebb kerüljön az akadémia. Eddig is számos olyan projektet, fesztivált, kulturális intézményt támogatott az MMA pályázatai révén vagy egyedi módon, amelyek lokális jellegűek, egy-egy régió számára fontosak, de úgy gondoljuk, hogy nem elég néha sprogramot vinni valahová vagy egy-egy projektet anyagilag támogatni, hanem nagyon fontos az állandó, szerves jelenlét.

Amikor a helyi kulturális intézményekkel, szervezetekkel, közösségekkel valóban élő kapcsolat, közös gondolkodás tud kialakulni – ezáltal közös sikereket lehet elérni, és ennek szeretnénk most nekivágni. A Magyar Tudományos Akadémiával együttműködve hét regionális központot alakítunk ki, amelyek lefedik az országot és a határon túli tömbmagyarság legfontosabb területeit is, nagyjából száz kilométer sugarú körökkel. Ezt úgy kell érteni, hogy például a Győrben és Miskolcon alapított regionális központ el tudja érni mind a Csallóközt, mind a kassai-eperjesi magyarságot vagy például egy szegedi központ a délvidékieket.

Felmerült, hogy Erdélyben legyen külön regionális központ, de ez valószínűleg csak a fejlesztés második ütemében tud megvalósulni. Nagyon fontos, hogy nem infrastruktúrára akarunk költeni, ingatlanokat vásárolni és felújítani, hanem az MTA meglévő épületeit használva szeretnénk megteremteni ezeket a feltételeket. A lényeg, hogy az akadémikusok ne csak a művészeti ágak szerint kialakított tagozatokban és azok művészeti munkájában vegyenek részt, hanem emellett mindenki válasszon magának egy régiót is, olyat, amelyikhez kötődik: akár mert onnan származik, ott él, vagy mert egy számára fontos művészeti műhely ott található. Így akadémikusaink, köztestületi tagjaink, díjazottjaink és ösztöndíjasaink a helyi művészeti élet képviselőivel közösen tudnak gondolkodni arról, mit érdemes létrehozni. Az anyagi forrásainkat bürokrácianövelés helyett e közös programok támogatására szeretnénk fordítani.

– A Magyar Tudományos Akadémiával való szorosabb kapcsolat kialakítása Vashegyi György elnök úrnak is szívügye. Miért lehet gyümölcsöző a két testület közti együttműködés?

– Valóban szerencsés konstelláció, hogy Vashegyi György és Freund Tamás MTA-elnök nagyon jó kapcsolatot ápol egymással. Mi is Kollár László főtitkárral hamar megtaláltuk a közös hangot. Eddig meglepően esetleges volt az együttműködés a két intézmény között, ami számomra furcsa hiány, hiszen arról a két alkotmányos köztestületről beszélünk, amely a Rákosi-korszakig együvé tartozott. A művészeti élet képviselői az MTA-nak kezdettől fogva tagjai voltak – gondoljunk csak az MTA „titoknoki” – mai fogalmaink szerint főtitkári – feladatait ellátó Arany Jánosra.

Úgy gondolom, hogy a két intézmény között a lehető legtermészetesebb a szoros együttműködés. Ehhez képest eddig nem volt stratégiai megállapodás az MMA és az MTA között – ezt szeretnénk most mihamarabb tető alá hozni. Méghozzá úgy, hogy ne egy ünnepélyes szándéknyilatkozat legyen, hanem meg tudjuk jelölni benne azokat a területeket is, ahol a két akadémia valóban adekvát módon, szakmailag együtt tud működni.

– Áprilisban új együttműködést írtak alá az MMA és a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) között. Miért? Szükség van az MMA nemzetközi láthatóságának erősítésére?

– Nem úgy fogalmaznék, hogy a Magyar Művészeti Akadémia külföldi láthatóságát kell erősíteni, hanem úgy, hogy kiemelkedő kortárs művészeti értékeinket kell az eddiginél is hatékonyabban, sikeresebben megjeleníteni a nemzetközi kulturális piacon, egyre erősödő versenyben. Ez az MMA és a KKM közös érdeke. Az együttműködési megállapodás a közös cél deklarálása mellett elsősorban arra helyezi a hangsúlyt, hogy miként lehet szervezettebbé, tervezhetőbbé tenni az akadémiához kapcsolódó művészek és elméleti szakemberek – az akadémikusok mellett köztestületi tagok, ösztöndíjasok és akadémiai díjazottak több ezres közösségéről van szó – külföldi bemutatkozását.

– Milyen a kapcsolatuk az újonnan felállt kulturális tárcával, a Kulturális és Innovációs Minisztériummal (KIM)?

– Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a kulturális tárcával együtt jelöljük ki azokat a célokat, lehetséges fejlesztési irányokat, amelyeket a magyar művészeti élet érdekében érdemes kitűzni. Éppen ezért nagy öröm és megtiszteltetés volt számunkra, hogy fogadhattuk Csák János miniszter urat az első hivatalos látogatásán. A közvetlen hangú megbeszélésen, amelyen Hoppál Péter kulturális államtitkár is részt vett, több közös témát érintettünk.

Áttekintettük egyrészt a Nemzeti Kulturális Tanáccsal – amelynek vezetője Vashegyi György MMA-elnök – kapcsolatos kérdéseket, másrészt egyeztettünk arról is, hogy miként lehetne összehangolni az MMA több száz milliós pályázati rendszerét és támogatásait a Nemzeti Kulturális Alappal és a Magyar Kultúráért Alapítvánnyal, hogy ne feltétlenül párhuzamosan finanszírozzunk hasonló jellegű tevékenységeket, hanem legyen egyfajta profiltisztítás – ami a pályázóknak is jó, hiszen világosabban láthatják, hogy egy-egy projekttel hová fordulhatnak. Szeretnénk áttekinthetőbbé tenni a kulturális élet finanszírozását.

Ezenkívül érintettük a művészeti felsőoktatás problémáját, hiszen az ide tartozó intézmények nem feltétlenül tudnak harmonikusan illeszkedni abba a törvényi környezetbe, amelyet elsősorban a társadalom-, jog- és természettudományokra szabva dolgoztak ki. A partnerségünk részterületét alkotják a külföldi magyar intézetek is, amelyek a KKM-től átkerültek az új tárcához. Ezért a KIM-mel is szeretnénk kötni egy olyan tartalmú megállapodást, mint a külüggyel.

Ennek lényege, hogy az MMA is segít a kortárs magyar művészet legkiválóbb eredményeinek a külföldi közönséghez való eljuttatásában. Mindemellett nagy örömünkre július elején a Magyar Művészeti Akadémia székháza, a Pesti Vigadó ad majd otthont a külföldi magyar intézetek vezetői, illetve a kulturális szakdiplomaták éves értekezletének – ez is a szorosnak ígérkező együttműködésünket szimbolizálja.