Kultúra
Az életöröm festője
A Musée National d’Art Moderne – Pompidou Központ modern gyűjteménye a Matisse-életmű legértékesebb kollekcióját őrzi, ez látható most Magyarországon
„A Matisse-kiállítás azon nagykiállítások sorába illeszkedik, amelyek a Szépművészeti Múzeumban az elmúlt években sorra nyíltak a Monet és Cézanne műveit bemutató tárlattól a Van Gogh-kiállításig” – hangsúlyozta Baán László, a múzeum főigazgatója tegnap a Henri Matisse – A gondolatok színe című tárlat szakmai bejárásán. Hozzátette: az idei év kiemelkedő a múzeum életében, a még látható Bosch-tárlat látogatóinak száma kétszázezer fő körül jár, a Matisse-kiállítást pedig El Greco követi majd.
Aurélie Verdier, a Musée National d’Art Moderne – Pompidou Központ (Centre Pompidou) modern gyűjteményének kurátora úgy vélte, Matisse az életöröm festője. A jelenleg Budapesten látható anyag a Pompidou Központ műtárgyait mutatja be, amelynek jelentős gyűjteménye van a művész munkáiból. Az október 16-ig látogatható tárlaton nyolc szekcióba rendezve láthatók a művek a korai munkáktól a 20. század ötvenes éveiben készült alkotásokig.
Matisse nem indult festőnek, viszonylag későn kezdett ezzel foglalkozni. A korai évek útkeresése után a fauve irányzathoz csatlakozott, az első világháború idején jutott el az absztrakció határáig, majd a nizzai korszakban fénnyel teltek meg a művei, hogy élete vége felé saját technikával, a guache-kollázsokkal kísérletezzen. A tárlat kronologikusan vezet végig a műveken, illetve bemutatja a vence-i Rózsafüzér-kápolna ikonográfiai programjának kidolgozását is. Az egyik üvegablakterv a kiállítás egyik legfontosabb darabja. A felvonultatott anyagban emellett helyet kaptak a művész szobrai és grafikái is, köztük a sokszorosított és alkalmazott grafikai darabjai, így például a Verve
irodalmi folyóirat borítótervei.
A korai szakaszt bemutató szekcióban az 1909 előtt készült művek állnak a fókuszban. Ahogy a kiállítás francia kurátora is felhívta rá a figyelmet, Matisse tiszta színekhez és a derűhöz való vonzódása annál meglepőbb, mert a teljesen más lelkületű Gustave Moreau tanítványa volt. Ezt a szekciót a Fényűzés című 1907-es kép zárja. A kezdeteknél kapott helyet a híres Algériai nő. A két évvel későbbi munka már igazi Matisse. Egyszerre dekoratív és érzéki a megjelenített figura, amely a korai női portrésorozat egyik darabja.
Matisse 1910 után kísérletezni kezdett az avantgarde gesztusokkal. A tárlaton megtekinthető Fehér és rózsaszín fej Picasso és Braque világát idézi. A szobrokat bemutató szekció után érkezik meg a látogató a nizzai képekhez.
Az első világháború utáni években Matisse-t rendkívüli mértékben foglalkoztatta az enteriőr.
A Budapesten is látható Odaliszk vörös nadrágbanon a szoba színpadszerűen jelenik meg. A harmincas években a művész Tahitire és az Egyesült Államokba látogatott, ezután megváltozott a festészete.
A tárlat több képén látható ekkori kedvenc modellje, Lydia Délectorskaya, köztük a harmincas évek közepén készült Ülő rózsaszín akton, amely a tárlat egyik legszebb darabja. A festmény készítését egyébként egy fotósorozat is megörökítette.
Matisse az 1940-es években a dél-franciaországi Vence-ben telepedett le. Ekkor készült enteriőr-sorozatának kiemelkedő darabja, a Sárga és kék enteriőr – a képen a szín, vonal és tér egészen új lehetőségei jelennek meg. A táblaképfestészeti korszak itt véget ért a festő életében.A pálya utolsó szakaszára esik a vence-i Rózsafüzér-kápolna összművészeti terve, amelyet szintén bemutatnak a kiállításon. A dominikánus kápolna díszítését papírból kivágott modellekkel tervezte meg a művész. Egy hatalmas tervváltozat látható Budapesten.
Az utolsó szekcióban a késői műveket, a papírkivágásokat mutatják be. A módszert Matisse találta ki: előbb gouache-sal színezte a papírt, majd a kívánt formára vágta, és a kompozíciót a papírkivágásokból alakította ki.
A tárlat a párizsi Musée National d’Art Moderne – Pompidou Központtal való együttműködésben valósul meg, amely a legértékesebb Matisse-gyűjtemény birtokosa.
