Egy különös eset a lápvidékről

A Familiárisok, A pendle-dombi boszorkányok és A lelenc szerzőjének új könyve ugyanabba a világba vezet, amelyben az előző könyvek, valamint a nagy példaképek kötetei játszódnak.

Most VII. Eduárd korában járunk, 1904-ben, természetesen egy angol udvarházban, Yorkshire megyében. Ide kerül dadaként, a kisgyerekek nevelőnőjeként Ruby May, az intelligens, érzékeny, fiatal lány. Mindenben Jane Eyre hasonmása, talán csak a Brontë-regénybeli hős makacssága nincs meg benne.

Az atmoszféra és az enteriőrrajz kitűnő, a legapróbb részletekig látjuk magunk előtt a yorkshire-i tájat és a házat, amelynek ura, gyártulajdonos Mr. England kedves, közvetlen férfinak tűnik, ám felesége kezdettől elég furcsán viselkedik.

Mindeközben azonban az ártatlan fiatal lánynak tűnő dada, Ruby nem egészen az, mint akinek mondja magát. Sőt, a falu patkolókovácsa is gyanús, mint ahogy a kocsis és a cselédlány is.

Stacey Halls – aki 1989-ben született Rossendale-ben, Lanca-shire-ben, és gyerekkorában ismerkedett meg Roald Dahl csavaros történeteivel, a Harry Potter-sorozattal, valamint a fent felsorolt írók műveivel – mestere a feszültségkeltésnek.

Miközben látszólag minden idilli, mindennap történik valami megmagyarázhatatlan. Egy érthetetlen írás, egy köteg eltűnt levél, egy tűzeset, Mrs. England egyre különösebb viselkedése és a Rubyban fel-felsejlő múlt, saját addigi életének emlékfoszlányai egyre baljóslatúbbá teszik ezt a klasszikus nevelőnőregénynek induló művet. Amely, ha nem lenne több mint Brontë-reminiszcencia némi dickenses és detektívregényes beütéssel, aligha lenne több mint egy tizenkettő egy tucat romantikus regény.

Stacey Halls a zsáner többi szerzője közül a hiteles lélektani csavarok által válik ki, amelyeknek során kiderül, hogy akit itt jónak hittünk, az valójában gonosz, akit gonosznak gondoltunk, az valójában áldozat. A kötet végére időzített gyilkossággal kapcsolatban pedig olvasó legyen a talpán, aki ítélni tud.

Ez a filmszerű, krimiszerű, az utolsó pillanatig késleltetett megoldás ad valami 21. századi ízt a 19. századi angol nagyregények modorában megírt szövegnek, és ettől válik a könyv feszültté, tulajdonképpen letehetetlenné. A maga műfajában Stacey Halls már most mesternek tűnik – nem véletlenül tűnik fel a neve a különféle brit irodalmi sikerlistákon.

Mindenesetre boldog az a kultúra (jelesül a brit), amelyben a lektűr és a szépirodalom határa ilyen szépen, sfumatósan elmosható.