Kultúra

Csoda, őrület és félelem

Guzel Jahina új könyve a Szovjetunió húszas éveiről

Guzel Jahina a kortárs orosz irodalom egyik legizgalmasabb szerzője. Első regénye, a Szibériába száműzött tatárokról szóló Zulejka kinyitja a szemét – amely magyarul is olvasható – igazi bombasiker volt, nem utolsósorban azért, mert a pokoli időket és a szibériai száműzetést a szerző képes volt mély humanizmussal megjeleníteni.

Nála semmi sem fekete-fehér, a száműzöttek és a szovjet rendszer komisszárjának szerepét néha kényszerből vállaló karakterek egyetlen nagy történelmi tablón jelennek meg, és voltaképp mind áldozatok. A második kötet, A Volga gyermekei (ez is megjelent magyarul) szintén az orosz történelem válságos éveibe vezetett, és a Volga vidéki németek történetét mesélte el.

A harmadik, a Soproni András fordításában a Helikon Kiadónál most megjelent Szerelvény Szamarkand felé nem hoz újat: ismét a szovjet időkben járunk, ezúttal a húszas években. Gyejev szerelvényparancsnoknak és Belaja komisszárnak ötszáz árva gyereket kell eljuttatnia Kazanyból Szamarkandba, ám sem ruha, sem élelem, sem a gőzmozdony fűtéséhez szükséges tüzelőanyag nem áll rendelkezésükre, ráadásul az egész ország éhezik, így vállalkozásuk eleve kudarcra van ítélve.

És mégsem.

A két, egymástól mindenben különböző szereplő, a buta, ám nagy szívű Gyejev és az okos, rideg nő, Belaja, akik előbb képtelenek együttműködni, végül túllépnek saját korlátaikon, és megkísérlik a lehetetlent. Érezhető, hogy a szerző minden olyan elemet igyekszik felhasználni, ami a korábbi kötetekben működőképessé tette a szöveget: sajátos, ellentmondásos, megszállott figurákat teremt, afféle igazi orosz karaktereket, akik képesek gyilkolni, ugyanakkor egy éhező gyerekért mindent megtesznek.

A színtér pedig a korai Szovjet­unió, amelyben a rendszer elkötelezettjein és foglalkoztatottjain kívül mindenféle ember próbál életben maradni: a csecsemőjüket a vonatra csempészni próbáló egyszerű asszonyok, akik abban reménykednek, így túléli a gyerek az éhezést, a megfélemlített hivatalnokok, a krími tatárok és a maffiabandákba szervezett kozákok, a mongolok és a kirgizek, akikre egyszerűen nem lehet kiterjeszteni a birodalom törvényeit, mert olyan messze élnek Moszkvától, hogy odáig nem tud elérni egyetlen hatalom sem.

Jahina, aki nemegyszer a mágikus realista irodalom által használtakhoz hasonló eszközökkel él, Gyejev és két gyerek belső monológjain keresztül meséli el a történetet. A korábbi két könyvvel ellentétben a Szerelvény Szamarkand felé kifejezetten szaggatott történetvezetésű, a haldokló és az éhségbe beleőrült gyerekek monológjai, noha megrázóak, nem szervülnek a nagy történettel, amely pedig nemegyszer a giccshatáron mozog, hogy aztán a szereplők megmagyarázhatatlan kegyetlenkedésbe csapjanak át.

Csoda és őrület keveredik itt a félelemmel, a szovjet alattvaló még a cári időkből áthordozott zsigeri rettegésével és sajátos megoldási kísérleteivel: miközben Gyejevék egyetlen célja, hogy megmentsenek ötszáz gyereket az állam nevében, ha nem hágják át folyamatosan a törvényeket, erre esélyük sincs. Csak úgy tudnak megfelelni a szovjet szabályrendszernek, ha folyamatosan szembemennek azzal.

Személyiségük törvényszerűen szétesik – kivéve a rideg angyalhoz hasonló komisszárnőt, akinek talán eleve nem is volt lelke, vagy ha igen, nem földi logika szerint működik –, és mire útjuk végére érnek, csak annyi bizonyos, hogy hiába teljesítették a lehetetlent, nincs megnyugvás. Holnaptól is szovjet állampolgárként ébrednek, és ez így lesz, amíg meg nem halnak. Nincs menekvés.

Guzel Jahina – a harmadik kötetnél ez már bizonyosan megállapítható – jó érzékkel alkalmazza mindazt, ami az orosz irodalomban nagyszerű Dosztojevszkij lélekábrázolásától a bulgakovi, csehovi emberrajzig. A háttér, a szovjet történelem iszonyatos kulisszái pedig még nála tehetségtelenebb szerzőknek is nagy lehetőséget adnának arra, hogy ütős pokolvíziókat rajzoljanak fel.

A Szerelvény Szamarkand felé voltaképp nem rosszabb könyv, mint az első kettő, ám a krízisek és a megoldások hasonlósága miatt – például mindhárom könyvben megjelenik egy csecsemő, akinek táplálását meg kell oldani anyatej nélkül – a harmadik regény már aligha adja azt az élményt az olvasónak, mint az előzők.

Guzel Jahina: Szerelvény Szamarkand felé

Kapcsolódó írásaink

Megnyílt a Szent István-könyvhét

ĀErdő Péter reményét fejezte ki, hogy a rendezvény résztvevői a „lélek és a szellem épülésére szolgáló könyvek által” megerősödnek a szeretetben és elmélyülnek hitükben