Kultúra

Rendet keresni a káoszban

Az elmúlt és a következő hétvégén ízelítőt kapunk pop-up kiállítás formájában a Magyar Nemzeti Bank kortárs képzőművészeti gyűjteményéből – Mértani formák a térben

Mértani formák a térben címmel rendezett tárlatvezetéses kiállítást vásárlásaiból a Magyar Nemzeti Bank. A Nagy könyvünnep és kortárs művészeti kiállítás elnevezésű programsorozat nyitányaként Rieder Gábor kurátor válogatásában kaptunk egy csokorra valót azokból az absztrakt geometrikus alkotásokból, amelyek a közelmúltban kerültek a bank, és így a magyar állam birtokába. A hétvégén a pop-up azaz rögtönzött kiállítás következő válogatása várja az érdeklődőket.

Rendet keresni a káoszban
Rieder Gábor kurátor a szigorúan geometrikus alkotásokra koncentrált
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

Mint ismert, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) a társadalmi felelősségvállalási stratégiájában kiemelt figyelmet fordít a kultúra és a művészet értékeinek megőrzésére is. Ezen belül a hazai kortárs képzőművészet alkotásait is vásárolja, így jött létre az elmúlt években az MNB-Ingatlan Kft. birtokában lévő képzőművészeti gyűjtemény – a nemzetközi jegybanki gyakorlatnak megfelelően. A válogatásban mára már több mint ezer képzőművészeti alkotás szerepel, a gyűjteményt menedzselő MNB Arts and Culture egyik legfontosabb célja pedig az, hogy mind a szakma, mind pedig a nagyközönség részére hozzáférhetővé tegye a munka eredményeit. S amellett, hogy digitalizált formában minden érdeklődő lapozgathatja a kollekciót, most az MNB tereiben is kapunk a művekből egy-egy válogatást pop-up kiállítások formájában.

Az elsőt mindjárt a Krisztina körút 55-ös szám alatt, a hajdani Matáv-székházban, amelynek átriumos belső udvara ad most helyet a paravánokra elhelyezett, Rieder Gábor kurátor által összeválogatott tárlatnak. Rieder arra is vállalkozott, hogy körbevezesse az érdeklődőket a tizenhárom művész alkotásait felvonultató válogatásában. Elöljáróban elmondta, zavarba ejtő méretű anyagból kellett válogatnia, talán ezért is döntött úgy, hogy „vezérlő szálként” a szigorúan geometrikus alkotásokra koncentrál most.

A hatvanas-hetvenes években Magyarországon is megjelenő absztrakt geometrikus áramlat hátteréről ismertette is elméletét, miszerint a művészek a káoszban keresik ilyen módon a rendet. A tiszta, geometrikus formákhoz fordulnak, mint például tették azt az archaikus kor bizonytalan, háborúkkal, káosszal teli időszakának görögjei, amikor vázáikon az emberábrázolások helyett visszatértek ezekhez az egyszerű, rendezett díszítésekhez.

Az átriumban Rieder a képeket tartó paravánokat a tárlat „főképének”, a kiállítást indító alkotásnak, Bortnyik Sándor 1924-ben festett Mértani formák a térben című művének megfelelően rendezte el. A proletárdiktatúra mellett elköteleződött, így Kassákkal együtt Bécsbe emigrált Bortnyik a húszas években eljutott a Bauhaus központjába, Weimarba is. Ahol ugyan nem lépett be az iskolába, de átvett annak törekvéseiből, geometrikus absztrakt műveket hozva létre. (Hogy aztán a második világháború után a szocreál egyik jeles képviselőjévé legyen.) De ekkor még a weimari magyarokkal együtt azt vallotta, a festészet már nem leképezi, hanem teremti a világot.

Ez a világteremtés aztán megtörik a háborúval, majd Magyarországon különösen a hatvanas-hetvenes években tér vissza. Mégpedig több formában is: a fő csapásirány a „konkretizmus”, Fajó János, Hencze Tamás és Lantos Ferenc szigorú geometriájával, szeriális munkáival. Aztán a tudományos kísérletezésbe merülő Bullás József, Maurer Dóra és Molnár Vera munkáit kell megemlíteni. Végül Bak Imre, Konok Tamás és Mengyán László, oldva kicsit a szigorú geometriát, valamiféle többletjelentést is igyekszik elhelyezni a vásznon.

Az újabb generáció, Jovánovics Tamás, Horváth Lóczi Judit mellett Nemes Márton és Mengyán (Fajó) András sem tér le az ösvényről, csak saját képére formálja azt. Rieder Gábor külön szólt Lantos Ferenc két szeriá-lis munkája előtt a két világháború közötti pécsi iskoláról, ahol a Bauhaus olyan alakjai fordultak meg, mint Moholy-Nagy László, a hagyományt pedig, tanárként is, Gábor Jenő, majd Lantos vitte tovább. Azt is megtudtuk a Kassák szellemi örökösének tartott, 2018-ban meghalt Fajó János lakása, műterme ma is tele van a Bauhaus tárgyaival.

Maurer Dóra kapcsán Rieder felhívta a figyelmet arra, hogy a művész a hetvenes évektől indulva saját program alapján, rá jellemző színekkel alkot. Most az Ahogy tetszik című, játékosabb sorozatából látható a tárlaton egy 2009-ben készült mű.

A híres Iparterv-kiállításokon már szereplő Hencze Tamás szórópisztollyal előállított áttetsző formái is az absztrakt geometrikus irányzatot erősítik. Bullás József is alkalmazza a háttérben ezt az eszközt, miközben pöttyökkel telerakott képeivel a szemet megdolgoztató, furcsa interferenciákat hoz létre.

A fiatalok, Jovánovics és Nemes Márton kiléptek már az ország keretei közül. Jovánovics Tamás egy Londonban készített művével van jelen a kiállításon, a harmincöt éves Nemes pedig az ismertséget és eladásokat meghozó London után Amerikában folytatja munkásságát Rieder elmondása szerint.

A Nagy könyvünnep és kortárs művészeti kiállítás sorozat következő pop-up tárlatát ugyanitt május 15-én mutatja be Színerő címmel Fabényi Júlia kurátor. A tárlatra és a vezetésre regisztráció után várják a látogatókat.

Kapcsolódó írásaink