Az öregedés, az olvasó részvétteljes szeretetével övezve

Wood Coomában, Új-Dél-Walesben született, eddig hat regényt írt, az elsőt még 1999-ben, a legutóbbit, amely most megjelent magyarul is, alig három éve. Hazájában elismert szerzőnek számít, több díjat is nyert. Oktatott kreatív írást, valamint lehetősége volt, hogy egészségügyi szakemberekkel együttműködve vizsgálja az öregedés és az irodalom kapcsolatát.

Az öregedés a témája a Hétvégének is, a szokatlan témaválasztás azonban önmagában kevés lenne – Wood kifejezetten erős drámai érzékkel jeleníti meg a három idős, hetvenes éveiben járó nő történetét, akik életük talán utolsó fordulópontján találkoznak, hogy együtt töltsék a karácsonyt meghalt barátnőjük, a regényben csak az utalások által megjelenített negyedik nő, Sylvie házában.

Tulajdonképpen azért érkeznek, hogy kiürítsék és kitakarítsák a házat, ahol annak idején olyan sok időt töltöttek el ők négyen – Sylvie halála azonban, ha nem is vallják be, mindannyiukat saját magával való szembesülésre is készteti.

Jude, aki életét egyedül élte le egy nős férfi szeretőjeként, perfekcionista, tisztaságmá-niás, rideg nő. Wendy épp az ellenkezője: hatalmas tudományos karriert futott be irodalomtörténészként, ám nőisége egy cseppet sem fontos neki. Ugyanakkor érzelmileg túlfűtött, ám a szeretetét – jobb híján – csak haldokló kutyájára pazarolja.

Adele egy harmadik típust jelenít meg: még mindig alkalmi munkákból élő színésznő, épp túl egy szakításon, egy fillér nélkül. Hírneve már megkopott, megtakarítása nincs, ám tehetségében és vonzerejében még mindig nem kételkedik – hibái és önmagát illető vaksága ellenére azonban talán a legszerethetőbb karakter hármuk közül.

A regény tulajdonképpen összeszőtt belső monológjaiból áll. Nem egyes számban, hanem a narrátor hangján szólalnak ugyan meg, de legbelsőbb gondolataikat, félelmeiket ismerhetjük meg – a három, különböző személyiségű nő pedig teljesen máshogy éli meg a helyzetet.

A gyász pedig még nem minden: amikor elindulnak Sylvie hétvégi házába, még nem is sejtik, hogy életük minden fronton összeomlik pár nap alatt. Jude szeretője stroke-ot kap, Wendy szembesül azzal, hogy azóta halott férje, akit hűségesnek hitt, megcsalta, így egy egész életet kell átértékelnie (főleg, hogy kiderül: gyerekeivel pocsék a kapcso-lata, és nem volt jó anya), Adele pedig gyakorlatilag hajléktalanná válik, mintha mégis ő lenne az egyetlen, aki hármuk közül a jó természetének köszönhetően képes talpon maradni – olyan együgyű ő, akinek bolondsága a bölcsességgel határos, bölcsessége pedig a bolondéval, ez a titka annak is, hogy lelkileg képtelen öregedni.

Charlotte Wood mesteri módon sodorja össze egy regénnyé hármuk érzelmeit, gondolatait, és eléri azt is, hogy a korántsem hibátlan szereplők iránt az olvasó valamiféle részvétteli szeretetet kezdjen érezni.

A szomorú végkifejletben aztán mindannyian kénytelenek feltenni maguknak az idős kor legnagyobb kérdését: mi volt az élet?

Ekkor már mintha inkább drámát olvasnánk – a regény minimális változtatásokkal tökéletesen adaptálható volna színpadra.

Jude-nak, aki életét arra húzta fel, hogy szerető legyen, szembesülnie kell vele, hogy csak az imádott férfi árnyéka volt, önmaga sohasem. Wendy keserűen látja be, hogy miközben szellemi szinten elérte, amit gondolkodó ember elérhet, megbukott nőként és anyaként. Adele, aki soha, semmit nem birtokolt, csak a tűnékeny színpadi pillanatokban élt igazán, nem veszíthet semmit, mert nincs semmije, ezért ő lép át a legkönnyebben a krízishelyzeten. Az „igazi” életet voltaképp el sem kezdte soha. Sem szellemi erőfeszítéseket nem tett, sem anya, sem feleség nem volt – a múlt és a jövő üressége összefolyik az életében. Nem hibázott el semmit, mert nem csinált soha semmit.

Az író azonban ugyanúgy nem azonosul vele, mint ahogy a többiekkel sem. Esendő, öregedő, szeretetre vágyó és a saját hibáik, elpazarolt életük súlyára rádöbbenő, mégis életben maradó embereket mutat be teljes megvilágításban.

Akik mind mi magunk lehetnénk, voltunk vagy leszünk egykor.

Egyszerre humanista és kegyetlen próza Charlotte Woodé, amit érdemes megismerni. Jó lenne, ha a kiadó a többi kötetét is elérhetővé tenné magyarul.