Kultúra
Az emberi lélek mélységes mélye
Alice Munro régi szerelmek, öreg házak és az eltűnt idő nyomában
A magyarul Lukács Laura fordításában a Park Kiadónál megjelent könyvben rögtön az első helyre került a címadó írás – különös módon azonban korántsem ez a legjobb a rövid írások közül. Pedig kétségtelenül együtt van benne mindaz, amiért Munrót érdemes olvasni: a finom megfigyelések sorozata, a lélektani hitelesség – a szereplők néhol épp a teljesen irracionális döntéseik miatt ilyen életszerűek – és egyfajta ködös szerkesztésmód, ami miatt ezek a novellák ellebegnek a semmibe, vagy olyan hatást keltenek, mintha az írói figyelem fókusza csupán időszakosan, egy történetszakaszban irányult volna rájuk, ám hogy utána mi lett a szereplőkkel, azt Munro csupán sejteti, nem mondja el.
A címadó írásban egy átlagos kanadai farmercsalád otthonában járunk az ötvenes években – a novellában az anya traumatizált gyermekkora cseng össze az idősebb lányéval, akit épp anyja színpadias álöngyilkossági kísérlete sokkol. Az irodalmi Nobel-díjas Munro, ahogy eddig megjelent köteteiben, itt is hihetetlenül pontos helyszínleírást ad, a tapéták mintáitól kezdve a szereplők ruháin, sőt hálóruháin át magunk előtt látunk mindent, mint egy filmben. A napjainkban, a kiürült, eladás előtt álló házban véget érő történet után az olvasóban ugyanakkor marad valami idegesítő feszültség. Nem kaptunk valódi magyarázatot a történtekre. Hogy jót tesz-e a balladai homály a prózának, az jó kérdés: néha igen, néha nem.
A következő történetben, a Zuzmó címűben például igen: egy elvált pár sajátos, definiálhatatlan szeretetkapcsolatáról szól az írás, arról, hogy bár miután útjaik szétváltak, és a férfi új kapcsolatokkal kísérletezik, az egyetlen valódi szeretetkapcsolat, bizalmi viszony még mindig az előző nőhöz fűzi – de hogy szerelem ez még vagy csak barátság, azt nagyon nehéz lenne megmondani. Valami, aminek nincs neve. Épp a definiálhatatlansága által mutatható meg csak homályosan.
A következő emlékezetes történetben az apai szeretet hiánya és az anyai szeretet irracionális, életmentő ösztönössége kerül szembe: egy kisfiú belefullad egy sekély folyóba, mert apja valójában nem szereti, és nem tud vele mit kezdeni, egy másik gyerek azért nem fullad meg, mert anyja, bár nem hallja és nem látja, mi történik, megérzi, hogy gyereke veszélyben van, és így az utolsó pillanatban közbelép. Munro az írói képességeit épp az ilyen „szép” történetekben tudja jól megmutatni – könnyű lenne ócska giccset gyártani a hasonló meséből. A továbbiakban aztán bepillanthatunk egy ötvenes évekbeli diákszállás életébe, ahol megmagyarázhatatlan szerelmi háromszög szövődik a bentlakók között, mégis a boldogság felé vezet az útjuk – a szeretet itt irracionális, ám megléte tagadhatatlan. Ha a fent említett történet egy fiúk közti barátság erejét és tartószilárdságát vizsgálja, a Jesse és Meribeth című novella a kamaszlányok barátságának kissé fülledt és ragacsos világába vezet: csupa kialakulatlan egó, érzelem, csupa vágy és zavar, ám lélektanilag mindenképp hiteles ez is, ráadásul Munro nem egy novellában játszik az időugrásokkal. Itt is: a két lány barátsága egy ostobaság miatt megszakad, amikor pedig újra találkoznak, már felnőtt nők, életük iránya pedig olyannyira szétvált, hogy nem tudnak egymásnak mit mondani. A barátság emléke azonban erős, talán erősebb, mint az idegenség. Mire a kötet végére ér az ember, elbizonytalanodik: miért ragaszkodnak egymáshoz az emberek akkor is, ha már nincs semmi közös az életükben? Nem lehet, hogy nem egyszer egykori fiatal énünk, a gyerekkorunk hiányzik, amelynek csupán a szimbóluma az egykori társ, az egykori barát?
A kanadai szerző kiváló pszichológusként nem ad egyértelmű választ a fenti kérdésekre – hiszen nem lehet. Egy bizonyos: a szeretet az ember egyik legfontosabb igénye és képessége. Ám nem minden szeretet, ami annak látszik – sokszor csak erőtlen, önző ragaszkodás vagy a másik ember megfojtása bújik a szeretet álarcába. Máskor viszont az eltávolodás vagy egyenesen a szakítás mögött is ott vannak a továbbra is meglévő érzelmek. Munro szinte az összes lehetséges változatot elénk tárja a tizenegy történetben.
