Kultúra

Rózsaillat a mevlevik egykori lakóhelyén

A török–magyar kulturális kapcsolatokat is bemutatja a nemrég megnyitott Jakováli Hasszán dzsámi új kiállítótere

Újra megnyílt Pécsett Jakováli Hasszán pasa több éve nem látogatható dzsámija. Magyarország egyetlen minarettel rendelkező és teljes épségben fennmaradt török imahelye mellett egykor a mevlevi szerzetesrend kolostora állt, amely a hódoltság egyik legfontosabb szellemi központja lehetett.

Rózsaillat a mevlevik egykori lakóhelyén
A templomtérben jól megfigyelhetők az iszlám építészet jellegzetességei
Fotó: Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft

Hároméves zárva tartás után nyílt meg újra Pécs egyik legizgalmasabb műemléke, Jakováli Hasszán dzsámija. Noha az épülethez épen maradt minaret is tartozik, az ottjártunkkor nem volt nyitva. Megújult viszont a kiállítótér, amelyben kifejezetten innovatív módon mutatják be a mevlevi dervisrendet és a hozzájuk kapcsolódó tárgyi és szellemi kultúrát.

A betérőt kisfilm fogadja, amelyben szakértő narrációval foglalják össze mindazt, amit az Európában kerengő dervisekként ismert rendről tudni kell, majd egy olyan tükörszobában találja magát a látogató, ahol átélheti a szémá – a forgás – szédítő élményét. Ez a tér rózsaolaj illatában úszik. A gül, a rózsa természetesen szintén szúfi jelkép, így az illat jelenléte kifejezetten indokolt: a virág az Istentől szerzett misztikus tudás szimbóluma, de jelentheti magát az istenkereső dervist is.

Néhány korabeli török tárgyat is megtekinthetünk, az egyik vitrinben pedig a török ornamentika kerül párbeszédbe egy korai Zsolnay-tányérral – a két Zsolnay lány, Júlia és Teréz által tervezett darabok nagy részét épp a törökös-arabos mintakincs ihlette. A török motívumrendszer a kiállítás tanúsága szerint megjelenik ezen kívül az úri hímzéseken és az ormánsági református templomok kazettáin is, ráadásul a magyar kávékultúrának is oszmán gyökerei vannak.

Magába a templomtérbe egy átjárón keresztül érkezik meg a látogató, aki előbb még különféle anyagokat tapinthat meg: selymet, vásznat stb. – a színes kendők minitárlatát a korabeli török utazó, Evlija Cselebi útinaplója ihlette, aki azt írta, Jemen és India összes szövete kapható a hódoltság kori Pécs városának piacán, a karanlik csársiban. A „karanlik csársi” „sötét piacot” jelent, és neve onnan ered, hogy az egykori budai kapu és a mai Széchenyi tér közötti területen a török szokásoknak megfelelően deszkákkal lefedett zegzugos teret hoztak létre, ahol az árusok általában a boltok előtt ülve kínálták a portékáikat. A kelméken kívül gyümölcsöt, édességet, padlizsánt, sőt török kardokat és szablyákat is árultak itt. Nem volt ritka a kikötött teve sem, ezekkel az állatokkal hozták fel délről, keletről az árut.

A centrális templomtérben jól megfigyelhetjük az iszlám építészet jellegzetességeit, többek között a sajátos ablakíveket.

Ahogy említettük, a Jakováli Hasszán dzsámi és az egykor mellette álló kolostor a mevlevi dervisek központja volt Pécsett. Az Európában kerengő derviseknek nevezett rendnek Jakováli Hasszán pasa hozott létre egy egész küllijét. Azokat a vallási alapítványokat nevezték így, amelyekhez általában templom, kolostor, medresze (középiskola) és fürdő tartozott. Az alapító kilétét Sudár Balázs történész tisztázta. Cselebi azt írja, hogy Jakováli (djakovói) Hasszán nagyapja Memi pasa volt, így érthető az is, miért az egykori városfalon kívül emelt küllijét: egyben akarta tartani a családi alapítványokat, hiszen Memi pasa, a nagyapa küllijéje épphogy a kapun belül állt, a ferences templom szomszédságában. Jakováli Hasszán anyai ágon a budai Szokollu klánhoz tartozott, így rokona volt Ferhád pasa és Ibrahim Pecsevi pécsi történetíró is. Apja Iszákos („Szarhos”) Ibrahim, az erdélyi fejedelmek jó barátja volt.

A mevlevi kolostor megléte szarajevói kapcsolatokra utal, ráadásul a dzsámi alaprajza a szarajevói Gázi Hüszrevhez hasonlít.

A mevlevi kolostorról sokat ír a már idézett, 17. századi török utazó, Evlija Cselebi. Ahogy meséli, Mevlánai Rumi kolostora egy Irem kertjéhez (Irem a török szövegekben a „paradicsomot” vagy a paradicsomi várost jelenti) hasonlatos rózsakertben fekszik. Táncteréről, olvasóhelyéről, szószékéről, mihrábjairól is megemlékezik. Azt írja, az itt lakók mind olvasnak perzsául, istentiszteletre pedig Jakováli Hasszán dzsámijába járnak. Az útonjárókat megetetik, csakúgy, mint a szegényeket – az utazó leírásából is kitűnik, hogy Pécs a misztikus költészetnek és a perzsa műveltségnek a központja volt ebben az időben.

A mevlevi dervisek, ahogy az látható is a megújult múzeumtérben, jellegzetes viseletet hordtak: hengeres, barna süveget (szikke) zöld kendővel körbekötve, fehér nadrágot, mellényt (jelek), illetve fekete köpenyt, amely a világ sötétségét jelképezte, míg a belső, fehér ruha a tisztaságot.

A mevlevi rend Dzsalál al-Dín Rúmi (1207–1273) tanaira épít, akinek főműve, a Mesznevi című huszonhatezer rímpárból álló költemény. A mevlana szó azt jelenti: „A mi urunk”. A muszlim tanítás szerint az univerzumban minden mozog: ezzel igyekeznek a mevlevik harmóniába kerülni, akik a forgás során a jobb tenyerüket az ég felé fordítják, a balt a földnek, így hidat képeznek ég és föld közt.

A dzsámiban a falakon a festett geometrikus és indás motívumokon kívül eredeti festésben Korán-idézetek, szúrák is olvashatók. A fal többi részének táblái Allah, Mohamed és az őt követő kalifák: Abu Bakr, Omár, Oszmán, Ali, Haszán és Hüszein nevét tartalmazzák.

A dzsámi körül egykor temető is volt, amelynek sírköveit a 18. század elején elhordták az építkezésekhez. Most az udvart szegélyező füves részen a múzeum tulajdonában lévő török sírkövek láthatók.

A dzsámi felújítását a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. végezte, további információval ők tudnak szolgálni.

Kapcsolódó írásaink