Kultúra

Dante pokla és négy kortárs képzőművész

Gomolygó sötétség, kentauremberek, vigasztalan, üres tájak, arcvonások nélküli arc, a „semmiben való öröklét” drámája a pesti Vigadó tárlatán

Kinek a pokla ma Dante pokla címmel állított össze egy már a címében is figyelemfelkeltő, elgondolkodtató kiállítást Sulyok Miklós a Pesti Vigadó ötödik emeletén. A tárlaton négy kortárs képzőművész munkáit láthatjuk, köztük Lovas Ilona videóját, aki még a kiállítás előkészítésének az idején, 2021 augusztusában hunyt el. Ezért a tárlatot az ő emlékének szentelték.

Dante pokla és négy kortárs képzőművész
Talán Dante sem ábrázolta annyira kegyetlennek a Poklot, mint a magyar kortárs képzőművészek
Fotó: MH/Katona László

Dante (1265–1321) Színjátéka (az „isteni” jelzőt később Boccaccio tette csak hozzá) talán megszületésének pillanatától hihetetlenül nagy hatással volt az emberiségre. Ha csak Itáliát nézzük, akkor Sandro Botticellit (1445–1510) mindenképpen meg kell említenünk, aki szintén firenzei volt, és Lorenzo Medici megrendelésére százkét nagy kartonlapon illusztrálta tíz esztendő munkájával a Divina Commediát. Köztük talán a legismertebb a Pokol térképe (Inferno) című kifestett rajz, amelyen egy felfelé szélesedő, darázsfészekhez is hasonlatos hegyére állított kúpot látunk, amelyről tudjuk, lehatol egészen a Föld középpontjáig.

A szinteken, a pokol köreiben található szenvedések aprólékos munkával vannak megfestve, sokszor csak nagyító használatával láthatjuk, fogjuk fel igazán a történetet. (A lejáratot egyébként Dante szerint Jeruzsálemben, az Olajfák hegye mellett kell keresnünk, de azt is tudjuk, hogy aki a belépést vállalja, az jobb, ha felhagy minden reménnyel.) Dante Alighieri, akiről még egy csatahajót is elnevezett a hálás utókor, valóban elképesztő teljesítményt tett le az asztalra az éppen száz énekből álló, olaszul írt művével, ami az ilyen dolgokra mindig is szenzibilis képzőművészekre nagy hatással volt. Rodin például éveken át hordozta a zsebé­ben a kötetet, no és összegző művén, a Pokol kapuján is megjelenik a színjáték két ismert története: Paolo és Francesca, és itt van az éhhalálra ítélt és gyermekeivel befalazott Ugolino gróf is.

Azt is tudjuk, hogy a kissé egzaltált Modigliani tiszta állapotában, de bódultan is a színjáték stanzáit szavalta, most pedig Sulyok Miklós kurátor, és mellette Sturcz János, a kiállítást kísérő tanulmány írója azt kívánja nekünk megmutatni, hogy az Isteni színjáték máig hat, itt munkál köztünk, így, vagy úgy, de tetten érhető Lovas Ilona (1946–2021, Budapest), Szurcsik József (1959, Budapest), Gaál József (1960, Tahitótfalu) és Baksai József (1957, Budapest) művészeté­ben. A textilekkel induló, majd természetes anyagokkal (marhabél) dolgozó Lovas Ilona a nyolcvanas évektől készített videómunkákat, melyek lényeges eleme volt mindig is a lelki megtisztulás, felemelkedés, a bűnnel való szembesülés utáni állapot.

A kiállításon látható, 2003-ban készített Kyrie eleison! (Könyörülj rajtam!) című videóján vagy két tucat kalaptompot (a nagyapa híres kalapos volt, udvari szállító még a boldog békeévekben) tolva maga előtt, halad előre négykézláb, felülről filmezve. Mint egy jelenkori Sziszifusz, akinek a sziklája a modern világban már megsokszorozódik. Baksai József olajrétegek szándékolt vastagsága miatt reliefszerű festményeinek a háttere inkább sötét volt mindig, mint a spanyol barokk festőké, vagy éppen Goyáé.

Ebből a világból emelkednek ki (szó szerint is a vastag festék miatt) tárgyai, emberi alakjai. Utóbbiak arc, és így egyéniség nélküli lények. Az e tárlaton szereplő nagyméretű munkákon (két, Szent Kristófot, a hagyomány szerint is valóságos óriást ábrázoló képen) hiányoznak a vonások, ezáltal a tulajdonságok. A mellettük kiállított ceruzarajzokon is dominál a gomolygó sötétség, az ábrázolt alakok, tárgyak (ágyúk!) alig foglalnak el valami területet.

Gaál József a tanítás és az elméleti tanulmányok mellett alkot, a tárlatra kiválasztott óriási, szabadon lebegő felakasztott vásznain az emberi és az állati testek összeforrását láthatjuk. Vezeklések kora címet adta ennek a három, monumentális „kentaurembereket” ábrázoló, akrillal festett munkának. A különös lények között jól beazonosíthatóan van hímnemű, van nőnemű és egy szülés előtt álló példány is. Talán éppen olyan keverék lények ezek, mint amelyek Dante Poklában is előfordulnak. A fekete háttér, és a vörösen izzó körvonal erre is utalhat.

Végül, de nem utolsó sorban Szurcsik József négy, nagyméretű festményét láthatjuk, közülük egyik, a 2019-ben festett Három hajlék most a Hónap műtárgya is lett. És nem véletlenül, hiszen a már megszokott, élettelen tájban három lakóházat látunk lángolni, és sötétté váló füstjük egyesül majd, fokozva ezzel az amúgy is meglévő homályt. A Titkok völgye című képen a házak helyett három kísérteties fejet látunk a már ismert, üres környezetben.

A Szubsztancia című, 2012-ben festett tablón pedig eltűnnek a figurák, már csak a vigasztalanul üres „szurcsiki” táj marad nekünk. Azt mondják a tanítások most, hogy a Pokol nem más, mint az Úr jelenlétének a tartós hiánya, a semmi. A pokoli szenvedést pedig a semmiben való öröklét hozza magával. Dante talán nem is volt ilyen kegyetlen, az ő ólomköpenyes, saras, szeles Poklával…

Az április 24-ig nyitva tartó kiállítás 2021-ben, a költő születésének 700. évfordulójára, a Római Magyar Akadémián került először a közönség elé.

Kapcsolódó írásaink

Körüljárni a múltat és a jelent

ĀÁprilis 23-án nyílik meg a Velencei Képzőművészeti Biennálé, a magyar pavilonban Keresztes Zsófia tizenkilenc szoborból álló installációját láthatják az érdeklődők