A reneszánsz építész, akit nem lehet megkerülni

A film egyik részében egy brüsszeli egyetemi oktató nyomoz a legnagyobb amerikai építészkarok professzoraival folytatott beszélgetéseiben Palladio Európa és Amerika építészetére tett hatása után, a másik szál Olaszországba vezet: egy csapat restaurátor érkezik egy északolasz Palladio-villába, hogy restaurálja annak freskóit. A két helyszínen zajló beszélgetésekből, spontánnak tűnő megszólalásokból kerekedik ki az Andrea di Pietro Della Gondola néven, Padovában született építész élettörténete és szellemi hagyatéka.

Az északolasz villaépítészeten kívül az évszázadok múlva elkészülő londoni és amerikai középületek stílusát is meghatározó alkotó szegény családba született, eredetileg kőművesnek adták. Gian Giorgio Trissino gróf, költő és tudós, kora polihisztora figyelt fel rá, neki köszönheti, hogy továbbképezhette magát. Trissino Vicenza melletti villájának újjápépítése Palladio egyik első munkája volt – a reneszánszra jellemző módon az épületet eredetileg akadémiának szánták.

Alessandro Maganza (1556–1630)olasz festő portréja a mesterről

Fotó: Wikipedia

Mint ahogy a legnagyobb reneszánsz festők és szobrászok újra felfedezték az antik örökség formai hagyományait és a mitológiát, Ficino és köre pedig újraértelmezte Platónt, Palladio – aki ezt a Pallasz Athéné nevéből eredő művésznevet valószínűleg mentorától, Trissino gróftól kapta – a Kr. e. 1. században élt római építészre, Vitruviusra támaszkodott. Pályája zenitjén pedig kifejezetten azért ment Rómába, hogy tanulmányozza az antik építészeti hagyományt.

Ahogy a filmben elhangzik, Palladio jókor volt jó helyen: Vicenza és Velence háborúskodása éppen befejeződött, az arisztokrácia pedig villaépítésbe kezdett. Első villája a lonedói Villa Godin volt, amelyen már láthatók az arányos, a tájba mindig belesimuló Palladio-épületek jellemzői. A tervező úgy vélte, minden épületnek három követelménynek kell megfelelnie: legyen kényelmes, tartós és szép.

Ahogy a filmben is látható, villái máig megfelelnek ennek: a folyamatban lévő restaurálás egy lakott épületben történik, amelynek mind külső, mind belső terei máig tökéletesek, arányosak, lakhatók, a legjobb értelemben véve emberléptékűek. Palladio, aki Velencében a többi között a Rialto felújítására-átépítésére is pályázott, ilyen típusú megbízást nem kapott: ahogy a filmben elhangzik, a velencei ízlésnek nem feleltek meg a római építészeti hagyatékra emlékeztető tervek. Így hidat, középületet vagy villát nem tervezett a városban – megbízást kapott viszont a S. Giorgio Maggiore- és a Redentore-templomra, amelyek máig meghatározzák a város látképét.

Palladio, aki 1570-ben négykötetes szakkönyvet adott ki I Quattro Libri dell’Architettura címen, részletes és szép rajzokkal mutatva be az épületek keresztmetszetét, megfelelő arányait, talán nem sejtette, hogy hatása még sok száz év múlva is érezhető lesz. Olyannyira, hogy például az Egyesült Államok egyik legrangosabb egyetemén, a Yale-en még mindig van Palladio-kurzus, ami, tekintetbe véve a modern építészetet, legalábbis meglepő. Pedig történetileg érthető: Palladio nemcsak hazájában, de a brit kultúrában is megkerülhetetlenné vált. A palladiánus klasszicizmus a 18. században rányomta a bélyegét a brit és ír középületekre, sőt a korabeli kastélyok, kúriák is ebben a modorban épültek meg, de vannak példák a Palladio ihlette épületekre Poroszországból és Oroszországból is.

A függetlenné váló Amerikai Egyesült Államokban aztán a reneszánsz mester újabb reneszánsza következett: a Thomas Jefferson-féle épületek sora készült ebben a modorban. A New York-i középületek közül a Legfelsőbb Bíróság vagy a Tőzsdepalota, a washingtoni Capitolium és Fehér ház is Palladio építészeti elvei mentén épült.

Azt a kérdést, hogy hatása miért tartott ilyen sokáig, és miért tart még ma is, voltaképp szavak nélkül is megválaszolják a film készítői. Elég végignézni a vásznon a kerttel, a tájjal összesimuló, arányos villaépületeket, belesni egy Palladio-kúria ebédlőjébe és megnézni a homlokzatát, hogy az ember megértse, mennyi alázat és odafigyelés volt a kőművesként induló építészben. A tájra és a házban élő emberekre odafigyelve készült el minden épülete – nem csak saját dicsőségére. Hírneve mégsem kopik évszázadok óta.