Kultúra

Utazás egy ember emlékezetében

Sandro Veronesi Strega-díjjal elismert A kolibrije három generáció életén keresztül mutatja be, hogyan függ össze az anyák és apák története a gyerekek életével

A Partvonal Kiadó adta ki Matolcsi Balázs fordításában Sandro Veronesi A kolibri című regényét. Az eredetileg építészként diplomázott szerző, noha 1988 óta jelennek meg kötetei Olaszországban, Magyarországon gyakorlatilag ismeretlennek számít, annak ellenére is, hogy a legrangosabb olasz irodalmi díjat, a Stregát kétszer is átvehette. Először 2006-ban a Caos calmo (Nyugodt káosz) című kötetéért, majd 2020-ban A kolibriért.

Utazás egy ember emlékezetében
Az itthon még kevésbé ismert szerző második könyve jelent meg magyarul
Fotó: AFP/Bertrand Guay

Utóbbi jelent meg most magyarul. Veronese írásművészete az új olasz próza olyan szerzőiével rokonítható, mint Paolo Cognetti vagy Paolo Giordano, egyfajta új-érzékeny iskola van kibontakozóban a szemünk előtt, ám ez a jelenség korántsem korlátozódik Itáliára, hiszen a kortárs skót vagy ír szerzők közül biztosan ehhez a vonalhoz sorolhatjuk Ali Smitht és Colm Tóibínt.

A kolibri látszólag egyszerű családtörténet, eme látszólagos egyszerűség mögött azonban meglepő mélységek tárulnak ki. Főhőse, a kis növésű, ezért anyja által Kolibrinek becézett Marco Carrera szemorvos – foglalkozását tekinthetjük szimbolikusnak –, akinek rendelőjében egy szép napon megjelenik felesége pszichiátere, hogy a szakma elemi szabályait megszegve felhívja rá a figyelmét, hogy nemcsak házassága, de élete is veszélyben forog.

Ha krimire számítunk az elején, csalódunk. A fenyegetettség mást nem hív elő Marcóból, mint hogy elinduljon az emlékezés útján. Egyre mélyebben és mélyebben bonyolódunk bele három generáció életébe, abba, hogy milyen mélyen összefügg az anyák és apák élete és az általuk mutatott minta a gyerekek életével, lehetőségeivel, akik aztán ugyanúgy továbbadják a szüleiktől látottakat.

Marco, aki egyszerre próbál megküzdeni házassági válságával és lányával való bonyolult kapcsolatával – gyakorlatilag az apai és az anyai szerepet is ő játssza lánya életében, mivel szlovén anyja szintén a múltból eredően sérült, és nem alkalmas az anyaságra –, lassan, fokozatosan érti meg gyerekkorát, fiatalkorát, illetve döbben rá, hogy szülei és nővére halála valójában nem úgy és nem azért történt, mint ahogy addig hitte.

A múlt után való nyomozás során rejtett információk kerülnek napvilágra. Apja személyisége, anyja személyisége, nővére depressziója, egy soha be nem teljesült nagy szerelem és saját házasságának indítóokai hirtelen teljesen más fényben látszanak, mint addig. Az előkerülő információk – apja kusza sorai egy könyv belső borítóján, a nővérének szintén egy könyvben felejtett írása, egy idézet a Bhagavad-Gítából – lassan rajzolják át az emlékeket másféle emlékekké. Minden megkérdőjeleződik, amit megélt. Egyszerűen azért, mert annak idején bizonyos dolgokról nem tudott, nem tudhatott. Amikor azonban tisztába kerül ezen elrejtett mozaikkockáknak, indítékoknak, okoknak a létével, Marco kényszerűen átrajzolja nemcsak az emlékeit, de egész világképét, sőt önképét is.

Szomorú következetességgel sodródunk a befejezés felé, mégis a kötet végén feltűnő unoka, lánya gyereke, aki a japán Miraijin („A jövő embere”) nevet viseli, valamiféle remény szimbóluma – kérdés, hogy ő ki tud-e majd szabadulni az elődök által rárakott terhek, az örökölt sors szorításából.

Veronesi prózája nagyon szép nyelven szólal meg – ez a fordítót is dicséri –, mintha a múlt hatalmas tengerébe egyre beljebb és beljebb úsznánk, úgy nő a mondatok által belátható tér. Nemcsak egy ember pszichéjében, de a 20. századi Olaszországban is utazunk téren, időn át.

Ha egy szóval kellene meghatározni a kortárs olasz próza sajátosságát, talán ez lenne az: emberközpontú. Humanista.

Veronesi mindenben megfelel ennek az irányzatnak. És megérdemelten vehette át a Stregát.

Sandro Veronesi: A kolibri

Kapcsolódó írásaink

Őrizni a szülőföldet

ĀA százhuszonöt éve született Tamási Áron életét és műveit monográfiának is beillő albumban mutatja be az MMA Kiadó, soha nem látott archív felvételek, dokumentumok, naplóbejegyzések mellett

Amikor az olaszok bevették Rómát

ĀA romantikus 19. századba vezet el Luca Di Fulvio új regénye, amelynek fordulatai a legnagyobb írókat: Dickenst, Hugót vagy Dumas-t idézik