Kultúra

Mindenkinek jár egy család

A Budapest Bábszínház Kisrigók című előadása három kistestvér örökbefogadását mutatja be mesés, szórakoztató elemekkel

Mindig érdekes és elgondolkodtató a világ nehézségeit a gyermekek szemén keresztül megközelíteni: ártatlanságuk, határokat nem ismerő képzeletük és látszólag tréfás megoldásaik a felmerülő problémákra, ha belegondolunk, annyira nem is különböznek a felnőttekétől.

Mindenkinek jár egy család
A történet főhősei, Csabó, Szaszka és Gigi
Fotó: Budapest Bábszínház/Éltető Ann

A legjobb gyermekeknek szóló alkotások ekként azok, amelyek ezt a sajátos világértelmezést képesek oly módon kódolni, hogy abban felderengjen nem csupán a kicsik látszólagos tudatlansága a „való világról”, hanem a nagyok tényleges tudatlansága is.

Erre nagyszerű példa a Budapest Bábszínház Kisrigók című előadása, amely nem kevésbé kényes témát dolgoz fel, mint a örökbefogadás. A darab alapjául Paulon Viktória azonos című mesekönyve szolgált, amelyet a szerző saját személyes, illetve három örökbefogadott gyermekének története ihletett. A könyvet Gimesi Dóra alkalmazta színpadra, az előadást Hoffer Károly rendezte.

A színpadon három apró díszlet fogadja a nézőket, a történet főszereplőinek lakhelye ez a három pici házikó, amelyek egyrészről egy babaházra, másrészről inkább egy kalitkára emlékeztethetnek minket. Egymástól külön itt él a három testvér, a legidősebb Szaszka, öccse Csabó és a legkisebb lány, Gigi.

Szaszka – akinek mozdulatait, és hangját Bartos Ágnes kölcsönzi – egy nevelőszülőnél él, egy alkoholista férfinál, aki gyakorlatilag személyes cselédjének nézi a hatéves kislányt és nincs hozzá egyetlen jó szava sem, csak és kizárólag szidalmazza őt.

A középső gyermek, az ötéves Csabó egy gyermekotthonban él. Ő egy igazi rosszcsont, az a fajta örökmozgó, akiről egy pillanatra sem volna szabad levenni a szemünket. Csabó – akit Bartha Bendegúz kelt életre – természetesen nem rossz akar lenni, csak figyelmet szeretne, amelyet az intézmény szigorú és kissé talán már elfáradt, de alapvetően jó szándékú nevelőnőjétől nincs lehetősége megkapni.

A legkisebb lány, a Podlovics Laura által megszólaló Gigi még nem igazán érti a helyzetét, ő még csak négy éves és egy kedves nevelőszülőnél, egy idős asszonynál él, aki nagyon szereti a kislányt. Van azonban valami, amit Giginek ő sem tud megadni: ezek pedig testvérei.

A három kisgyermek helyzete tehát közel sem azonos, egyvalami azonban közös: mindannyian érzik, hogy életükből hiányzik valami, amitől ők mások, mint a többi testvérek. Szaszka, Gigi és Csabó különleges eszközeiken – hajszárítókból vagy porszívókból eszkábált telefonokon– és jóságos segítőjükön, Kukrún, a galambon keresztül tartják egymással a kapcsolatot, és szövetkeznek, hogy szülőket szerezzenek maguknak.

A darab legügyesebb megoldása a két valódi szereplő, a két narrátor – akiket Pallai Mara és Teszárek Csaba alakít – szerepeltetése, akik hol a mese világán belül szerepelnek és alakítják az eseményeket, hol azon kívül jelennek meg és magyarázzák a történteket. Talán a legügyesebb fogása a darabnak, hogy még a felnőtt nézők számára sem hamar bontakozik ki, hogy kik is ők valójában: azok, akik örökbe fogadták a gyerekeket.

Az ő elbeszélésükön keresztül – amely mint kiderül, egy esti mese a három testvérnek – Gigi, Szaszka és Csabó egymásra találása több lesz, mint egyszerű drámai végkifejlet, egy alapvetően pozitív végkimenetelre ítélt történet befejezése. Végül ugyanis a darab körbe ér, a testvérek arra kérik a szülőket, hogy mondják el ismét egymásra találásukat. Az előadás befejezése ekként pedig az előadás kezdetévé válik, és a boldog befejezés, a szerető szülőkre találó gyermekek öröme ennek a körkörösségnek, az újra és újra történő elbeszélésnek a tükrében sejlik fel: létrejön egy valódi család véget nem érő története.

A Budapest Bábszínház előadói eközben a háttérben, sötét ruhákba öltözve, árnyakként mozgatják a karakterekhez kivétel nélkül remekül illő bábukat. Összesen kilenc báb kel életre a szemünk láttára, mozgásuk elsősorban nem valósághűségre, hanem a karakterek legfőbb tulajdonságaira irányul, egy-egy mozdulatban benne van az adott szereplő egész bensője, lényege.

Kedves, szórakoztató és nem utolsó sorban fontos előadás a Kisrigók. A készítők nyilvánvaló edukatív szándéka jól megérthető, a történet legfőbb üzenete pedig aligha vitatható: mindenkinek jár egy család.

Kapcsolódó írásaink

Napraforgó és a gubák

ĀA köztelevízió korábbi sikeres bábsorozatainak nyomába lép a hétvégén bemutatott, tizenkét részes Rozmaring kunyhó, amelyet fiatal bábművészek készítettek